Mozi

Egy hét Marilynnel

Tüske Zsuzsanna

My Week with Marilyn – amerikai, 2011. Rendezte: Simon Curtis. Írta: Colin Clark művéből Adrian Hodges. Kép: Ben Smithard. Zene: Alexandre Desplat. Szereplők: Michelle Williams (Marilyn), Eddie Redmayne (Colin), Kenneth Branagh (Olivier), Julia Ormond (Vivian), Emma Watson (Lucy). Gyártó: The Weinstein Company / BBC. Forgalmazó: Forum Hungary. Feliratos. 101 perc.

Ha fiatalon bekövetkezett haláluk révén a tökéletesség ikon-létébe dermedt hús-vér sztárok filmes utóéletéről van szó, Marilyn Monroe azon örökérvényű legendák közé tartozik, akik ötven év távlatában is képesek megőrizni szent státuszukat. A Monroe-jelenség természetesen nem csupán az ajándékboltok csetreszkollekcióiban él tovább a giccspolcokon: mai napig számos filmes alkotó hívja segítségül az éppen aktuális Marilyn-hasonmást a szellem befogására, több-kevesebb sikerrel.

A szeánsz apropója ezúttal egy önéletrajzi ihletésű, egyben filmtörténeti szempontból dokumentum értékű alkotás, Colin Clark önéletrajzi könyve, amely A herceg és a kóristalány 1956-os forgatásának, a kulisszák mögött zajló szakmai és érzelmi viharoknak, valamint Monroe sokadik összeomlásának krónikája. A történet középpontjában a friss diplomás Colin Clark áll, aki minden talpraesettségét bevetve asszisztensként kerül a Laurence Olivier rendezésében és főszereplésével készülő, londoni komédia forgatására: majd egy romantikus megszédülés kapcsán alkalma nyílik olyan oldaláról is megismerni a film női sztárját, amelyet csak kevesen láthattak.

Simon Curtis filmje hasonló, civil-sztár párosítást követő elődeivel (Érzelmek tengerén, Én és Orson Welles) azonos módon nem a vászonlegendát, hanem a fiatal fiút teszi meg főhőssé, találkozásukat pedig afféle coming-of-age történetté formálja. A cselekmény eleve nem kecsegtet váratlan meglepetésekkel, így az élvezeti értéket inkább a képi és zenei elemekből finom érzékkel felépített nosztalgia hangulat, a különleges „werkfilm-hatás”, valamint az alakítások adják. Ugyan szakmai tekintetben Michelle Williams ezúttal is bebizonyítja, hogy messze került a régi haveri körtől, azonban minden idealizáló glamúrfény és ondolálás kevésnek bizonyul ahhoz, hogy Williams tanyasi báját az amúgy is megfoghatatlan Monroe-esszenciává párolja – így a végeredménnyel valószínűleg mégsem az örökéletű ikon hívei, inkább a tinisorozatok rajongói járnak jól.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2012/03 60-60. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11020

Cikk értékelése:

szavazat: 1044 átlag: 5.57