KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/március
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Tükröm, tükröm Filmszemle után
• Várkonyi Benedek: Emerenc királynő Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Vincze Teréz: Ordítás és országimázs Magyarország 2011
• Pápai Zsolt: Júdás-napi fagy Drága besúgott barátaim
SZÍNÉSZPORTRÉ
• Kolozsi László: Ede elment Garas Dezső (1934–2011)
NŐK A FELVEVŐGÉPPEL
• Vincze Teréz: Nők a felvevőgéppel A mozi neme
• Kovács Kata: Celluloid örökösnők Filmrendező-lányok
• Alföldi Nóra: Beszélő fejek Polisse
• Tüske Zsuzsanna: Nő a volánnál Ida Lupino
TESTKÉPEK
• Kelecsényi László: A test szavai Utazás az érzékek birodalmába – 1. rész
• Pintér Judit Nóra: Test és tükör Cronenberg test-képei
MOZI
• Pálos Máté: Együtt az ég alatt
TESTKÉPEK
• Horváth Eszter: Beszéljünk a szexről? Veszélyes vágy
• Varró Attila: Kanossza Shame – A szégyentelen
ALEXANDER PAYNE
• Baski Sándor: Keserédes élet Alexander Payne filmjei
MESETERÁPIA
• Hirsch Tibor: Sorskönyv-mesék Mesefilmterápia – 2. rész
TELEVÍZÓ
• Varga Balázs: Családban marad Átok
• Schubert Gusztáv: Közös többszörös Társas/Játék
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Kirúgó mérkőzés Krízispont
• Huber Zoltán: Vissza az alapokhoz A némafilmes
• Gelencsér Gábor: Utazás Katatóniába Isztambul
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Grafománia és tipomágia Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel
MOZI
• Margitházi Beja: Aurora
• Vajda Judit: Bor, tangó, kapufa
• Forgács Nóra Judit: Szex felsőfokon
• Kovács Kata: Családban marad
• Barkóczi Janka: Szilvás csirke
• Baski Sándor: Az erő krónikája
• Alföldi Nóra: Az ördög benned lakozik
• Parádi Orsolya: Szingli fejvadász
• Roboz Gábor: Védhetetlen
• Sepsi László: Borotvaélen
• Nevelős Zoltán: Tirannoszaurusz
• Kovács Marcell: A bűn hálójában
• Tüske Zsuzsanna: Egy hét Marilynnel
• Varró Attila: Warrior
DVD
• Lichter Péter: A nyugtalanság kora
• Pápai Zsolt: Adėle H. története
• Tosoki Gyula: Vasököl
• Sepsi László: A fegyver éve
• Géczi Zoltán: Nagy Sándor, a hódító
• Varga Zoltán: A rettegés mélye
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Filmszemle

Drága besúgott barátaim

Júdás-napi fagy

Pápai Zsolt

Cserhalmi Sára első filmjét nagy téttel indította: egy lebukott ügynök sorsát mutatta be.

Hinnénk, hogy ügynökügyben nehéz újat mondani manapság hazai játékfilmben, az utóbbi időben ugyanis kiváló művek születtek a témában: Török Ferenc Apacsokja, vagy Bergendy Péter A vizsgája tévéfilmes karakterükkel együtt is a kortárs magyar mozgókép legbecsesebb darabjai közé tartoznak. Cserhalmi Sára debütáló munkájának nívója ugyan nem éri el ezekét, de mellette szól egy tartalmi és egy formai érv. Egyrészt olyan témát vizsgál – a beszervezettek magányát –, amit mások korábban nem, másrészt – jóllehet uzsonnapénzből forgott – a leginkább mozi-kompatibilis napjaink honi ügynökfilmjei közül.

A Drága besúgott barátaim két barátról, Czettl Andor irodalomprofesszorról (Cserhalmi György) és Pásztor János íróról (Derzsi János) szól, akik kapcsolatát végletesen megmérgezi, hogy kitudódik: utóbbi rendszeresen jelentett az előbbiről. A film az íróra koncentrál, arról szól, hogy miképp kísérli meg túlélni a lelepleződést az elfojtástól és a gégeráktól már korábban lebetegített ember, illetve miképpen próbálja megértetni a környezetével a maga szempontjait. (A vázolt konfliktus mögött Cserhalmi György és Bódy Gábor viszonya sejlik fel, vagy még inkább Kenedi János és Tar Sándor kapcsolata. A film főhősének sorsa sok szempontból Tar életútját idézi, elég csak arra utalni, hogy Pásztor végig kívülálló marad az írói zsenijét felfedező értelmiségiek körében; alkohollal igyekszik eloldani magát a világtól; Kelet-Magyarországról származik, stb. Áthallásos az a jelenet is, amikor az író Csuja Imre által alakított egykori tartótisztje bemutatkozik Czettlnek, és nagy hatásszünettel, tagolva mondja: tar-tótiszt.)

A film izgalmas része az a gondolatmenet, amit a magányba belefagyott Pásztor a saját védelmében elmond televíziós interjúja során (szimbolikus gesztus, hogy az őt faggató riportert Cserhalmi Sára alakítja), és érvelésében ugyan tette erkölcsi relativizálásának határáig jut, mégis elgondolkodtató érveket sorol elő. A Drága besúgott barátaim fő tétje, hogy a bűn minimalizálását vagy viszonylagossá tételét elkerülve, de a bűnösnek is teret nyújtva beszéljen egy tabutémáról, és ugyan a film ebből a szempontból önmagában dicséretes tett, mindazonáltal ez a vállalás túl nagy súlyokat helyezett a fiatal direktornő vállára. Hatalmas kihívás úgy megalkotni a központi hőst, hogy egyszerre legyen taszító és vonzó, és Cserhalmi Sára csak részsikereket tud felmutatni ennek megoldásában. Pásztor figurája ugyanis nem egyszerre taszít és vonz, hanem hol együttérzést, hol pedig viszolygást kelt, néhol pedig kifejezetten érdektelennek tűnik.

Ezzel függ össze, hogy erőtlenek a film láthatóan csúcspontnak szánt jelenetei. A történet elővezetése során végig érezhető, hogy az alkotók – egyébként nagyon helyesen – bizarr pillanatok segítségével próbálják óvatosan tompítani a helyzetek drámaiságát (akadnak dialógusrészletek, jelenettöredékek, amelyek már-már Kaurismäki és Buñuel világát idézik), egyúttal ezekkel a megoldásokkal magának a bemutatott szituációnak, a film alaphelyzetének az abszurditását is érzékeltetik. Mindez tehát rendben van, ellenben gondot jelent, hogy az abszurd közelítésmód túljátszása több szekvenciát agyoncsap: már a kezelőorvosával pálinkázó-danolászó Pásztor jelenete is ilyen, de még problematikusabb az egykori tartótiszt és Czettl – már emlegetett – toalett-duettje, nem beszélve a finálé kocsmaepizódjáról, ahol a professzor, az immáron halott író, továbbá a kezelőorvos és a tartótiszt találkozik.

A történetvezetésnél átgondoltabb, kiérleltebb a képi megvalósítás. Cserhalmi Sára és operatőre, Reich Dániel hosszú és jobbára fix beállításokkal dolgozik, a dialógusok során gyakran csupán az egyik megszólalót mutatva, ami – mivel elszigeteli egymástól a szereplőket – művészileg nagy hozamú megoldás (más kérdés, hogy ez a módszer sajnos épp a kitüntetetten fontos tévéinterjúkor kevéssé működik). A film vizuális építkezésének további – művészileg értékes – vonása, hogy Cserhalmi és Reich a fix kameraállások alkalmazása során rendre kettéosztja a képet valamely, a jelenetben szereplő tárgy (tükör, asztalfélfa stb.) segítségével, és ezzel bezárja a figurákat kisvilágaikba.

Összegezve: a Drága besúgott barátaim egyes részleteiben jó, de egészében nem teljesen meggyőző vállalkozás. Kicsivel több bátorsággal, rutinnal és élettapasztalattal – no meg egy erélyes dramaturg közreműködésével – súlyosabb film készülhetett volna az erős alapötletből.

DRÁGA BESÚGOTT BARÁTAIM – magyar, 2012. rendezte: Cserhalmi Sára. Írta: Paizs Miklós és Cserhalmi Sára. Kép: Reich Dániel. Zene: Bujdosó János. Vágó: Divinyi Gábor. Producer: Cserhalmi Judit, Pusztai Ferenc és Márk Iván. Szereplők: Derzsi János (János), Cserhalmi György (Andor), Györgyi Anna (Anna), Benedek Miklós (Dezső), Schneider Zoltán (Doktor). Gyártó: … Forgalmazó: Vertigo Média Kft. 90 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/03 13-13. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10984