KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/március
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Tükröm, tükröm Filmszemle után
• Várkonyi Benedek: Emerenc királynő Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Vincze Teréz: Ordítás és országimázs Magyarország 2011
• Pápai Zsolt: Júdás-napi fagy Drága besúgott barátaim
SZÍNÉSZPORTRÉ
• Kolozsi László: Ede elment Garas Dezső (1934–2011)
NŐK A FELVEVŐGÉPPEL
• Vincze Teréz: Nők a felvevőgéppel A mozi neme
• Kovács Kata: Celluloid örökösnők Filmrendező-lányok
• Alföldi Nóra: Beszélő fejek Polisse
• Tüske Zsuzsanna: Nő a volánnál Ida Lupino
TESTKÉPEK
• Kelecsényi László: A test szavai Utazás az érzékek birodalmába – 1. rész
• Pintér Judit Nóra: Test és tükör Cronenberg test-képei
MOZI
• Pálos Máté: Együtt az ég alatt
TESTKÉPEK
• Horváth Eszter: Beszéljünk a szexről? Veszélyes vágy
• Varró Attila: Kanossza Shame – A szégyentelen
ALEXANDER PAYNE
• Baski Sándor: Keserédes élet Alexander Payne filmjei
MESETERÁPIA
• Hirsch Tibor: Sorskönyv-mesék Mesefilmterápia – 2. rész
TELEVÍZÓ
• Varga Balázs: Családban marad Átok
• Schubert Gusztáv: Közös többszörös Társas/Játék
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Kirúgó mérkőzés Krízispont
• Huber Zoltán: Vissza az alapokhoz A némafilmes
• Gelencsér Gábor: Utazás Katatóniába Isztambul
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Grafománia és tipomágia Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel
MOZI
• Margitházi Beja: Aurora
• Vajda Judit: Bor, tangó, kapufa
• Forgács Nóra Judit: Szex felsőfokon
• Kovács Kata: Családban marad
• Barkóczi Janka: Szilvás csirke
• Baski Sándor: Az erő krónikája
• Alföldi Nóra: Az ördög benned lakozik
• Parádi Orsolya: Szingli fejvadász
• Roboz Gábor: Védhetetlen
• Sepsi László: Borotvaélen
• Nevelős Zoltán: Tirannoszaurusz
• Kovács Marcell: A bűn hálójában
• Tüske Zsuzsanna: Egy hét Marilynnel
• Varró Attila: Warrior
DVD
• Lichter Péter: A nyugtalanság kora
• Pápai Zsolt: Adėle H. története
• Tosoki Gyula: Vasököl
• Sepsi László: A fegyver éve
• Géczi Zoltán: Nagy Sándor, a hódító
• Varga Zoltán: A rettegés mélye
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A nyugtalanság kora

Lichter Péter

Restless – amerikai, 2011. Rendezte: Gus Van Sant. Szereplők: Henry Hopper, Mia Wasikowska, Ryo Kase. Forgalmazó: InterCom. 87 perc.

Gus Van Sant a Milk jólfésült mozgalmi-tablója után visszatért ahhoz a közeghez és formához, ami a legjobban fekszik függetlenfilmes rutinjának. A magányba és frusztrációba rekedt tinédzserek (Paranoid Park; Elefánt) vagy cél nélkül bolyongó huszonévesek (Otthonom, Idaho, Gerry, Good Will Hunting) közegében mozog legbiztosabban az elmúlt tíz évben Tarr Béla beállításai előtt is tisztelgő kamerája. Gus Van Sant a kortárs amerikai művészfilm középgenerációjának egyik legfontosabb alakjaként a fiatalkor témavilágához ragaszkodva izgalmas forma-variációkat alkotott. Formanyelvi palettája már-már soderbergh-i változatosságot mutat: van itt radikálisan lecsupaszított, avantgárd stílusgyakorlat (Gerry), amatőr szereplőkkel improvizált, kusza narratívájú szerzői film (Paranoid Park, Elefánt) könnyed midcult (Otthonom, Idaho) és klasszikus hollywoodi stílusú, Oscar-díjas rutinmunka (Good Will Hunting).

A nyugtalanság kora a keserédes midcult-vonalhoz tartozik, azzal a csavarral, hogy a rendező itt (a Paranoid Parkhoz hasonlóan) többet bíz a képekre és a csendekre, mint a történet fordulataira. A megrögzötten temetésekre járó Enoch (az eddig jobbára ismeretlen Henry Hopper alakításában) megismerkedik a hozzá hasonlóan elvarázsolt, halálos beteg Annabellel (akit a leginkább Tim Burton Alice-éből ismert Mia Wasikowska játszik). A két holdkóros fiatal játékkal és álmodozással próbál védekezni a halál ellen. Szerencsére Van Sant nem túláradó melodrámát készített az egymásba hiába beleszerető fiatalokról. A lassan kibontakozó titkok, a finom, játékos humor elég energiát ad a giccsgyanús alaphelyzetnek: a szülei halálával szembesülni képtelen fiút például egy kamikaze-pilóta szelleme kísérti (Ryo Kase), akivel hosszú torpedó-partikat játszanak. Harris Savides operatőr képei olyan fátyolos, délutáni derengésbe mártják a jeleneteket, amitől az egész film ritkán látott álomszerűségbe burkolózik.

A nyugtalanság kora a tavaly bemutatott Fifti-fiftihez hasonlóan a fiatalkori halál traumáját játékos idézőjelekkel próbálja bemutatni, ám annál jóval visszafogottabb, csendesebb stílusban, lassabban kibontakozó minimál történettel. Gus Van Sant egy újabb hangulatfilmet forgatott, amely azonban hasonló világú munkáinak színvonalát sajnos nem éri el.

Extrák: Kimaradt jelenetek, továbbá öt kisfilm a A nyugtalanság kora hátteréről.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/03 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11001