|
|
|
DVDA nyugtalanság koraLichter Péter
Restless – amerikai, 2011. Rendezte: Gus Van Sant. Szereplők: Henry Hopper, Mia Wasikowska, Ryo Kase. Forgalmazó: InterCom. 87 perc. Gus Van Sant a Milk jólfésült mozgalmi-tablója után visszatért ahhoz a közeghez és formához, ami a legjobban fekszik függetlenfilmes rutinjának. A magányba és frusztrációba rekedt tinédzserek (Paranoid Park; Elefánt) vagy cél nélkül bolyongó huszonévesek (Otthonom, Idaho, Gerry, Good Will Hunting) közegében mozog legbiztosabban az elmúlt tíz évben Tarr Béla beállításai előtt is tisztelgő kamerája. Gus Van Sant a kortárs amerikai művészfilm középgenerációjának egyik legfontosabb alakjaként a fiatalkor témavilágához ragaszkodva izgalmas forma-variációkat alkotott. Formanyelvi palettája már-már soderbergh-i változatosságot mutat: van itt radikálisan lecsupaszított, avantgárd stílusgyakorlat (Gerry), amatőr szereplőkkel improvizált, kusza narratívájú szerzői film (Paranoid Park, Elefánt) könnyed midcult (Otthonom, Idaho) és klasszikus hollywoodi stílusú, Oscar-díjas rutinmunka (Good Will Hunting).
A nyugtalanság kora a keserédes midcult-vonalhoz tartozik, azzal a csavarral, hogy a rendező itt (a Paranoid Parkhoz hasonlóan) többet bíz a képekre és a csendekre, mint a történet fordulataira. A megrögzötten temetésekre járó Enoch (az eddig jobbára ismeretlen Henry Hopper alakításában) megismerkedik a hozzá hasonlóan elvarázsolt, halálos beteg Annabellel (akit a leginkább Tim Burton Alice-éből ismert Mia Wasikowska játszik). A két holdkóros fiatal játékkal és álmodozással próbál védekezni a halál ellen. Szerencsére Van Sant nem túláradó melodrámát készített az egymásba hiába beleszerető fiatalokról. A lassan kibontakozó titkok, a finom, játékos humor elég energiát ad a giccsgyanús alaphelyzetnek: a szülei halálával szembesülni képtelen fiút például egy kamikaze-pilóta szelleme kísérti (Ryo Kase), akivel hosszú torpedó-partikat játszanak. Harris Savides operatőr képei olyan fátyolos, délutáni derengésbe mártják a jeleneteket, amitől az egész film ritkán látott álomszerűségbe burkolózik.
A nyugtalanság kora a tavaly bemutatott Fifti-fiftihez hasonlóan a fiatalkori halál traumáját játékos idézőjelekkel próbálja bemutatni, ám annál jóval visszafogottabb, csendesebb stílusban, lassabban kibontakozó minimál történettel. Gus Van Sant egy újabb hangulatfilmet forgatott, amely azonban hasonló világú munkáinak színvonalát sajnos nem éri el.
Extrák: Kimaradt jelenetek, továbbá öt kisfilm a A nyugtalanság kora hátteréről.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1167 átlag: 5.5 |
 |
|
|
|
