KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/március
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Tükröm, tükröm Filmszemle után
• Várkonyi Benedek: Emerenc királynő Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Vincze Teréz: Ordítás és országimázs Magyarország 2011
• Pápai Zsolt: Júdás-napi fagy Drága besúgott barátaim
SZÍNÉSZPORTRÉ
• Kolozsi László: Ede elment Garas Dezső (1934–2011)
NŐK A FELVEVŐGÉPPEL
• Vincze Teréz: Nők a felvevőgéppel A mozi neme
• Kovács Kata: Celluloid örökösnők Filmrendező-lányok
• Alföldi Nóra: Beszélő fejek Polisse
• Tüske Zsuzsanna: Nő a volánnál Ida Lupino
TESTKÉPEK
• Kelecsényi László: A test szavai Utazás az érzékek birodalmába – 1. rész
• Pintér Judit Nóra: Test és tükör Cronenberg test-képei
MOZI
• Pálos Máté: Együtt az ég alatt
TESTKÉPEK
• Horváth Eszter: Beszéljünk a szexről? Veszélyes vágy
• Varró Attila: Kanossza Shame – A szégyentelen
ALEXANDER PAYNE
• Baski Sándor: Keserédes élet Alexander Payne filmjei
MESETERÁPIA
• Hirsch Tibor: Sorskönyv-mesék Mesefilmterápia – 2. rész
TELEVÍZÓ
• Varga Balázs: Családban marad Átok
• Schubert Gusztáv: Közös többszörös Társas/Játék
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Kirúgó mérkőzés Krízispont
• Huber Zoltán: Vissza az alapokhoz A némafilmes
• Gelencsér Gábor: Utazás Katatóniába Isztambul
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Grafománia és tipomágia Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel
MOZI
• Margitházi Beja: Aurora
• Vajda Judit: Bor, tangó, kapufa
• Forgács Nóra Judit: Szex felsőfokon
• Kovács Kata: Családban marad
• Barkóczi Janka: Szilvás csirke
• Baski Sándor: Az erő krónikája
• Alföldi Nóra: Az ördög benned lakozik
• Parádi Orsolya: Szingli fejvadász
• Roboz Gábor: Védhetetlen
• Sepsi László: Borotvaélen
• Nevelős Zoltán: Tirannoszaurusz
• Kovács Marcell: A bűn hálójában
• Tüske Zsuzsanna: Egy hét Marilynnel
• Varró Attila: Warrior
DVD
• Lichter Péter: A nyugtalanság kora
• Pápai Zsolt: Adėle H. története
• Tosoki Gyula: Vasököl
• Sepsi László: A fegyver éve
• Géczi Zoltán: Nagy Sándor, a hódító
• Varga Zoltán: A rettegés mélye
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szilvás csirke

Barkóczi Janka

Poulet aux prunes – francia, 2011. Rendezte és írta: Marjane Satrapi és Vincent Paronnaud. Kép: Christophe Beaucarne. Zene: Oliver Bernet. Szereplők: Mathieu Amalric (Nasser-Ali), Edouard Baer (Azrael), Maria de Medeiros (Faringuisse), Eric Caracava (Abdi). Gyártó: Celluloid Films / La Pacte. Forgalmazó: Szuez Film. Feliratos. 93 perc.

A perzsa mesék híres kezdőmondata, „yeki bud, yeki nabud”, a magyar „egyszer volt, hol nem volt” megfelelője. Használata erős figyelmeztetés a hallgatóság felé azt illetően, hogy a következőkben elmondott történet nem feltétlenül a valóságot fedi. Marjane Satrapi és Vincent Paronnaud legújabb közös filmje szintén ezzel a pár szóval indít, de ők éppen arra a fordított kockázatra mutatnak rá, hogy az általuk animált barokkos bűbáj néhány eleme akár igaz is lehet.

A Persepolis-szal korábban már befutott rendezőpáros ezúttal egy teheráni szerelem szomorú balladáját örökíti meg a sah uralkodásának idejéből. Az elbeszélés narrátora nem kisebb személy, mint Azrael, a halál angyala, aki egy depresszióba zuhant hegedűművész életének utolsó nyolc napjáról tudósít. Aktuális kliense, Nasser-Ali, a tisztes, ám nem túl boldog családapa ugyanis úgy dönt, hogy nem akar tovább élni, miután kedvenc hangszere és szíve szinte egyszerre tört össze. Hosszúra nyúlt végóráiban – Azrael hathatós közreműködésével –bőven jut ideje arra, hogy átgondolja saját életét, jó és rossz döntéseit, hozzátartozóihoz való viszonyát, sőt akár azok jövőjét is.

Az adaptáció Satrapi 2004-ben kiadott képregényéből készült, de látványában mind az alapanyagtól, mind a korábbi munkáktól erősen eltér. Aki most is a Persepolis eredetiségét, szikárságát és szarkazmusát várja a filmtől, valószínűleg csalódni fog. Ismét jól működik az idősíkokkal való játék, ismét lenyűgözőek és élettel teltek a figurák, de a vizuális kaland ezúttal glamúros nosztalgiába fordul, a fűszeres keleti aroma helyét pedig a Jeunet-filmekből jól ismert édeskés íz veszi át. A végeredmény egy játékos, kedves, korrekt alkotás, amelynek készítése során az eredeti könyvben szereplő klasszikus iráni hangszert, a tart (konkrétan és szimbolikusan is) sajnos mégiscsak egy európai hegedűre cserélték át.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/03 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11011