KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/március
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Tükröm, tükröm Filmszemle után
• Várkonyi Benedek: Emerenc királynő Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Vincze Teréz: Ordítás és országimázs Magyarország 2011
• Pápai Zsolt: Júdás-napi fagy Drága besúgott barátaim
SZÍNÉSZPORTRÉ
• Kolozsi László: Ede elment Garas Dezső (1934–2011)
NŐK A FELVEVŐGÉPPEL
• Vincze Teréz: Nők a felvevőgéppel A mozi neme
• Kovács Kata: Celluloid örökösnők Filmrendező-lányok
• Alföldi Nóra: Beszélő fejek Polisse
• Tüske Zsuzsanna: Nő a volánnál Ida Lupino
TESTKÉPEK
• Kelecsényi László: A test szavai Utazás az érzékek birodalmába – 1. rész
• Pintér Judit Nóra: Test és tükör Cronenberg test-képei
MOZI
• Pálos Máté: Együtt az ég alatt
TESTKÉPEK
• Horváth Eszter: Beszéljünk a szexről? Veszélyes vágy
• Varró Attila: Kanossza Shame – A szégyentelen
ALEXANDER PAYNE
• Baski Sándor: Keserédes élet Alexander Payne filmjei
MESETERÁPIA
• Hirsch Tibor: Sorskönyv-mesék Mesefilmterápia – 2. rész
TELEVÍZÓ
• Varga Balázs: Családban marad Átok
• Schubert Gusztáv: Közös többszörös Társas/Játék
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Kirúgó mérkőzés Krízispont
• Huber Zoltán: Vissza az alapokhoz A némafilmes
• Gelencsér Gábor: Utazás Katatóniába Isztambul
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Grafománia és tipomágia Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel
MOZI
• Margitházi Beja: Aurora
• Vajda Judit: Bor, tangó, kapufa
• Forgács Nóra Judit: Szex felsőfokon
• Kovács Kata: Családban marad
• Barkóczi Janka: Szilvás csirke
• Baski Sándor: Az erő krónikája
• Alföldi Nóra: Az ördög benned lakozik
• Parádi Orsolya: Szingli fejvadász
• Roboz Gábor: Védhetetlen
• Sepsi László: Borotvaélen
• Nevelős Zoltán: Tirannoszaurusz
• Kovács Marcell: A bűn hálójában
• Tüske Zsuzsanna: Egy hét Marilynnel
• Varró Attila: Warrior
DVD
• Lichter Péter: A nyugtalanság kora
• Pápai Zsolt: Adėle H. története
• Tosoki Gyula: Vasököl
• Sepsi László: A fegyver éve
• Géczi Zoltán: Nagy Sándor, a hódító
• Varga Zoltán: A rettegés mélye
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Borotvaélen

Sepsi László

Man on a Ledge – amerikai, 2011. Rendezte: Jorgen Leth. Írta: Pablo F. Fenjves. Kép: Paul Cameron. Zene: Henry Jackman. Szereplők: Sam Worthington (Nick), Jamie Bell (Joey), Elizabeth Banks (Lydia), Ed Harris (Englander), Anthony Mackie (Mike). Gyártó: Summit Entertainment. Forgalmazó: Feliratos. 102 perc.

Az Öt akadályból ismert Jørgen Leth fiának játékfilmes bemutatkozása decens variáció a magasból ugrani készülő öngyilkosjelölt örökzöld témájára. Az általában jobb-rosszabb csavarral megtámogatott szituáció a Fourteen Hours 1951-es noirja óta működik keserű nagyvárosi drámák hajtóanyagaként, legyen szó egy csattanóra felhúzott félórás tévéthrillerekről vagy a The Ledge tavalyi, az extrém egzisztenciális határhelyzetet vallás vs. ateizmus-polémiával megtámogató függetlenfilmjéről. A Borotvaélen első körben épp a klasszikus melodrámai töltettől szabadítja meg a választott témát, amivel együtt a bevett időbontásos struktúrát – ahol flashbackek során keresztül derül fény az öngyilkosjelölt motivációjára – is egy mesterien kitervelt rablás párhuzamosan futó cselekményszálára cseréli.

Ahogy Asger Leth debüt-dokumentumfilmje, a haiti bűnbandák acsarkodását bemutató Cité Soleil kísértetei sem nevezhető szociálisan érzéketlennek, úgy jelen mozijában is fokozatosan hatalmasodnak el az aktuális áthallások, lásd a világválság utáni tömegfilmben egyre gyakrabban antagonista-szerepbe került spekulánst vagy a helyszín körül gyülekező tömeg tőkeellenes szólamait. A nagyvárosi hátteret formailag is kihasználva a szakadék szélén egyensúlyozó kisember alakja a Lopott idő disztópiájához hasonlóan a válság alatti közérzetre rájátszó szimbólummá növekszik, ugyanakkor az ismerős retorika éppoly hátulütőket hoz magával, mint az időbank-fosztogató szerelmespár esetében. Az olykor meglepően könnyed mókázással megbolondított kasszafúrósdiból ezúttal is a korrupt burzsoázia és csatlósainak szinte mesei megbüntetése tartogatja a lélekemelő katarzist, de ennek elillanása után nem sok marad a Borotvaélenből – ahhoz már nem elég trükkös, hogy A belső embert is letaszítsa a New York-i székhelyű heistfilmek felhőkarcolójának csúcsáról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/03 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11015