KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
   2023/május
MAGYAR MŰHELY
• Szekfü András: Álombrigádtól Angyali üdvözletig Beszélgetés Jeles Andrással
• Pauló-Varga Ákos: Előítélet-spirál Császi Ádám: Háromezer számozott darab
• Bazsányi Sándor: Saját nyelv? Kárpáti György Mór: Saját erdő
• Varga Zoltán: Közönségből közösség Beszélgetés Bárdos Ferenc filmklub-vezetővel
REBELLIS RENDEZŐK
• Lénárt András: Az utolsó spanyol bástya Carlos Saura (1932 – 2023)
• Gervai András: Amerika felfedezése Michael Moore, a „provokátor”
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Szép Eszter: Ajtók szabad terekbe Nick Sousanis: Unflattening
A ZSÁNER TÜKRÉBEN
• Rudas Dóra: A fantázia elidegeníthetetlensége LMBT a kortárs rajzfilmekben
• Benke Attila: Ördög bújt beléjük Kortárs amerikai démonhorrorok
• Huber Zoltán: Tükörjátékok Hasonmás-filmek
VIDEÓJÁTÉK
• Beregi Tamás: Márió és a varázslók D&D és Super Mario adaptációk
• Mosolygó Miklós: Kamera által pixelesen A videójáték-adaptációk története – 1. rész
ELFELEJTETT ŐSÖK ÁRNYAI
• Kiss Dalma: Keserédes nosztalgia Joan Micklin Silver
FESZTIVÁL
• Gyürke Kata: A hétköznapok misztériuma Berlin
• Boronyák Rita: Az észt álom Észt Hét 2023
ARCHÍVUMOK TITKAI
• Barkóczi Janka: Néma jéghegyek A filmrestaurálás kihívásai
FILM + ZENE
• Schubert Gusztáv: Zseni a futószalagnál Két könyv Rózsa Miklósról
• Déri Zsolt: Hatról az ötre Scott Neustadter és Michael H. Weber: Daisy Jones & The Six
KRITIKA
• Varró Attila: Öntudatfilm Ari Aster: Amitől félünk
• Kránicz Bence: A Paradicsom fantomja Albert Serra: Pacifiction
• Baski Sándor: Ahogy azt a kaszkadőr elképzeli Chad Stahelski: John Wick: 4. felvonás
• Navarrai Mészáros Márton: Érzelmek iskolája Szövényi-Lux Balázs: Az első kettő
MOZI
• Varró Attila: Suzume
• Csomán Sándor: Rubikon – A Föld végnapjai
• Kiss Dalma: Mások gyerekei
• Gyöngyösi Lilla: Egy boldog ember
• Alföldi Nóra: Rodeó
• Kovács Patrik: A szörny
• Kovács Kata: A konyhafőnök
• Bárány Bence: Shazam! Az istenek haragja
• Rudas Dóra: Renfield
• Buzsik Krisztina: Szupercella
• Kolozsi László: A nemzet aranyai
• Huber Zoltán: Air
STREAMLINE MOZI
• Fekete Tamás: Oldalak egy képregényből
• Tüske Zsuzsanna: A bostoni fojtogató
• Herczeg Zsófia: Marcel The Shell With Shoes On
• Rudas Dóra: A teszt
• Kiss Dalma: Sweetie
• Vajda Judit: Boldogság
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Két magyar road comic

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar Műhely

Császi Ádám: Háromezer számozott darab

Előítélet-spirál

Pauló-Varga Ákos

Császi Ádám filmje Buñuel és Östlund ironikus szellemiségének jegyében leplezi le a társadalmi érzékenység álszent és képmutató oldalát.

 

Legyen szó a VIII. kerületben ragadt roma fiatal kilátástalanságáról (1 hét), az ugyanazon a környéken dolgozó kisstílű drogdílerekről (Undorgrund), lecsúszott impotens striciről és örömlányairól (Gyengébb napok), vagy épp a magyar vidéken szerelembe eső huszonéves fiúkról (Viharsarok), Császi Ádám filmjei kirekesztett, reményvesztett hősöket mozgatva reflektálnak aktuális társadalmi jelenségekre. A rövidfilmek a súlyos témák ellenére mégis groteszk hangulatú, sokszor kimondottan humoros, tragikomédiába hajló történetek, míg az első egész estés, a Viharsarok a korábbi, pörgő dialógusokra és kézi kamerázásra építő művekkel szemben a lecsiszolt, minimalista fogalmazásmóddal kísérletezett sikerrel. 

A Cigány magyar című színpadi dráma mozgóképes továbbgondolása, a Háromezer számozott darab a romákkal kapcsolatos együttérző, de szépelgő és hamis hozzáállást forgatja ki. A film nemcsak elegánsan átlép az érzékenyítés és elfogadás elkoptatott közhelyein, hanem ezekkel szembehelyezkedve a kisebbségek megítélését övező elitista képmutatásról, a többségi társadalom önáltatásáról és az ebből következő előítélet-spirálról szól. A színdarabban is látott hivatásos és civil roma színészek (Horváth Kristóf, Farkas Franciska, Oláh Edmond, Pászik Cristopher, Varga Norbert és Pápai Rómeó) olyan élethelyzeteket játszanak újra, amelyek mindegyike a cigánysággal kapcsolatos leegyszerűsítő, sztereotip megközelítésből indul ki. A befogadó rendkívül kényelmetlen kérdésekkel és saját zsigeri előítéleteivel szembesül, így a filmet is azok fogják igazán értékelni, akik a helyén tudják kezelni a provokációt, kész válaszok helyett inkább a kérdések iránt érdeklődnek.

Császi és a forgatókönyvet társíróként jegyző Lengyel Balázs (A Vektor, Répa, Lajkó) azonban nem állnak meg a traumatizált kisebbségi hősök és a többségi társadalom viszonyrendszerénél, a Háromezer számozott darab gyorsan meta-szintekig jut el. A cselekmény a romák és a nyomor artisztikus reprezentációja köré épül, miközben a szüzsé kezdettől fogva azt sugallja, hogy a művészet eszközeivel legfeljebb az érzékenyítés és az elfogadás illúzióját hozhatjuk létre. Izgalmas a duplacsavar, a kamerába néző, impozáns díszletekbe helyezett szereplők a filmbéli színdarab színészei, a mű ezzel is utal saját megkonstruáltságára. A hátrányos helyzetű fiatalokból álló társulat Berlinbe utazik, hogy a művészelitbe tartozó „gádzsó” rendező (őt játssza Horváth Kristóf, Császi emblematikus, egyébként roma származású alkotótársa) színdarabjában szerepeljenek. Az itt játszódó jelenetek a kortárs filmművészetben leginkább Ruben Östlund által űzött, már-már trollkodásba hajló őrületre hajaznak stílusban és minőségben is, de gyanús, hogy Császi Ádám Aki Kaurismäkinak is rajongója.

A berlini színház hangsúlyos szimbólummá válik: az intézmény a magas kultúra bástyája, ahová az egyik hazai roma szegregátumból szállítanak át egy házat háromezer számozott darabban. A kiszámíthatatlan, lehengerlő jeleneteket olyan gegek gazdagítják, mint például Wieland Speck szerepeltetése. Speck civilben a társadalmi ügyeket zászlajára tűző Berlini Filmfesztivál Panoráma programjának koordinátora, itt pedig jól fésült kurátorként lényegében a saját paródiáját alakítja. Mindebből fergeteges szatíra bontakozik ki, mely a kulturális kizsákmányolást, a nyomor művészi megjelenítésének problémáit és a kisebbségek egzotizáló, ezzel megbélyegző ábrázolását állítja a középpontba. Az egymással sokszor csak laza kapcsolatban álló szekvenciákat Balázs István Balázs lenyűgöző operatőri munkája segít összetartani: a gyönyörűen bevilágított díszletekben légies kameramozgások, tökéletes ritmusú hosszú snittek és virtuóz térváltások sorjáznak.

Ritkán készül olyan magyar film, mely ennyire bátran képes a felszínre hozni társadalmi tabukat és provokatív alapállásával a kisebbség és a többség közötti párbeszédre sarkall. Mivel jelenleg úgy tűnik, a jövőben ritkán láthatunk efféle hazai mozgóképet, így tanácsos belenézni abba a görbe tükörbe, amit Császiék elénk tartanak.

 

Háromezer számozott darab – magyar, 2022. Rendezte: Császi Ádám. Írta: Császi Ádám, Lengyel Balázs. Kép: Balázs István Balázs. Zene: Kalotás Csaba. Szereplők: Horváth Kristóf, Farkas Franciska, Oláh Edmond, Pászik Cristopher, Varga Norbert, Pápai Rómeó, Wieland Speck. Gyártó: Unio Film. Forgalmazó: Mozinet. 96 perc.

 

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2023/05 09-10. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15819