PapírmoziKét magyar road comicKránicz Bence
Ha beszélünk road movie-ról, akkor miért ne beszélhetnénk road comicról, vagyis utazások történeteit elmesélő képregényekről? Igaz, amint az utazás motívuma különféle előzmények után Hollywoodban is csak a hetvenes évekre érik önálló műfajjá – akkor is markáns stílusú, a zsánerlogikának bizonyos értelemben ellentmondó darabokban –, úgy a road comic sem tekinthető veretes képregényes műfajnak. Sokkal inkább határozott tematikáról van szó, amely ugyanakkor alapvetően befolyásolja a történet szerkezetét. A történet ugyanis addig tart, amíg az utazás, és ha a szereplők célt érnek, nem marad mit elmesélni róluk. Amíg pedig úton vannak, újabb és újabb megpróbáltatások érik őket, vagyis gyakorivá válnak a hagyományos, ok-okozati elven működő dramaturgiánál epizodikusabb, csapongóbb elbeszélések. A két friss hazai road comic közül az egyik a történelmi múltba, a másik alternatív, posztapokaliptikus jelenbe repít, de meglehet, az előbbi hősei is úgy érzik, vége a világnak. A Hosszú az út hazáig ugyanis 1849-be, a szabadságharc leverése utáni időkbe kalauzol, amikor különleges feladatot kapnak egy tisztes szegénységben élő cigány család tagjai: nekik kell teljes titokban hazahozniuk az aradi vértanúként kivégzett Leiningen-Westerburg Károly gróf holttestét. Az ügyesen megválasztott küldetéstörténet keresztmetszeti képet ad a megregulázott és kiábrándult forradalmárokról és a rendszertől függetlenül a túlélésre berendezkedett kisemberről is, miközben a magyar cigányság ritkán megmutatott nézőpontja teszi izgalmassá a kegyeleti célokból szervezett utazást. A legtöbb olvasónak sejthetően fogalma sincs, mit tartottak a cigányok a szabadságharcról, így a szerzők kellő teret biztosíthattak maguknak, hogy fikcióval töltsék ki a történelmi kereteket. Noha a Hosszú az út hazáig adós marad a nagy meglepetésekkel vagy igazán váratlan ötletekkel, profin felépített darab, ami annál is inkább méltó az elismerésre, mert a Mervorious szerzői név valójában nem egyetlen írót, hanem a Képes Krónikák kiadó mögötti alkotócsapatot takarja. Az előre- és hátrautalásokkal dinamikusabbá tett, az időben bátran kalandozó elbeszélés viszont mindvégig fókuszált marad. Ebben alapvető szerepet játszanak Brazil, azaz Tebeli Szabolcs világos, szellős oldalkompozíciói és megjegyezhető karakterei, míg a szokásosnál is fontosabb, hogy Pilcz Roland egységes és letisztult színvilággal tudja fenntartani és vezetni az olvasó figyelmét. A Hosszú az út hazáig nem kiemelkedő, de magabiztos és színvonalas történelmi képregény, amely méltóbb módon emlékezik a magyar szabadságharc eseményeire, mint egynémely grandiózus és nagy dérrel-dúrral beharangozott mai produkció. * Ha egy kocsmai beszélgetésen posztapokaliptikus road movie-k kerülnek szóba, biztosan a Mad Max az első elhangzó cím, Szűcs Gyula és Budai Dénes pedig tesznek róla, hogy az egzotikus „posztapokaliptikus road comic” megjelölés itthon a Café Postnucleart jelentse. A első részt 2015-ben adták közre, nemrég pedig előálltak a hosszú évekig készített folytatással. Főhősük továbbra is Kovács „Johnny” János, a blazírt exkatona, aki kénytelen átszelni a harmadik világháború után elsivatagosodott Magyarországot, hogy megállítsa a hatalomra törő poszthumán szektát. Ez leírva is éppen annyira értelmetlen, mint képregényben elmesélve, de Szűcs nem is tagadja, hogy legfőbb inspirációs forrását gyerekkora másolt VHS-kazettái jelentik (hát persze, hogy a Vico filmjei!). Bár a befejező kötet nagyobb presztízsű előképekre is támaszkodhat – Budai rajzain kivált Jodorowsky és Moebius Incaljának delejező hatása érezhető –, a Café Postnuclear legnagyobb, pontosabban egyetlen leleménye továbbra is az, hogy az elképzelt jövőben hozza közös nevezőre a nyolcvanas évekbeli popkultúra szemétdombját a kései Kádár-rendszer omladozó kulisszáival. Ezzel azt sugallja, az egyik éppen olyan nívótlan volt, mint a másik, csökevényes másolata valami igazi minőségnek vagy eszmének. Ám Szűcs mégis szeretettel, sőt rajongással közelít ehhez az ingoványhoz, elvégre ebben adatott felnőnie. Mervorious – Brazil: Hosszú az út hazáig. Színes, keményfedeles, 76 oldal. Kiadó: Képes Krónikák. Szűcs Gyula – Budai Dénes: Café Postnuclear 2. Színes, keményfedeles, 144 oldal. Kiadó: Chameleon Comix.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
