KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
   2023/május
MAGYAR MŰHELY
• Szekfü András: Álombrigádtól Angyali üdvözletig Beszélgetés Jeles Andrással
• Pauló-Varga Ákos: Előítélet-spirál Császi Ádám: Háromezer számozott darab
• Bazsányi Sándor: Saját nyelv? Kárpáti György Mór: Saját erdő
• Varga Zoltán: Közönségből közösség Beszélgetés Bárdos Ferenc filmklub-vezetővel
REBELLIS RENDEZŐK
• Lénárt András: Az utolsó spanyol bástya Carlos Saura (1932 – 2023)
• Gervai András: Amerika felfedezése Michael Moore, a „provokátor”
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Szép Eszter: Ajtók szabad terekbe Nick Sousanis: Unflattening
A ZSÁNER TÜKRÉBEN
• Rudas Dóra: A fantázia elidegeníthetetlensége LMBT a kortárs rajzfilmekben
• Benke Attila: Ördög bújt beléjük Kortárs amerikai démonhorrorok
• Huber Zoltán: Tükörjátékok Hasonmás-filmek
VIDEÓJÁTÉK
• Beregi Tamás: Márió és a varázslók D&D és Super Mario adaptációk
• Mosolygó Miklós: Kamera által pixelesen A videójáték-adaptációk története – 1. rész
ELFELEJTETT ŐSÖK ÁRNYAI
• Kiss Dalma: Keserédes nosztalgia Joan Micklin Silver
FESZTIVÁL
• Gyürke Kata: A hétköznapok misztériuma Berlin
• Boronyák Rita: Az észt álom Észt Hét 2023
ARCHÍVUMOK TITKAI
• Barkóczi Janka: Néma jéghegyek A filmrestaurálás kihívásai
FILM + ZENE
• Schubert Gusztáv: Zseni a futószalagnál Két könyv Rózsa Miklósról
• Déri Zsolt: Hatról az ötre Scott Neustadter és Michael H. Weber: Daisy Jones & The Six
KRITIKA
• Varró Attila: Öntudatfilm Ari Aster: Amitől félünk
• Kránicz Bence: A Paradicsom fantomja Albert Serra: Pacifiction
• Baski Sándor: Ahogy azt a kaszkadőr elképzeli Chad Stahelski: John Wick: 4. felvonás
• Navarrai Mészáros Márton: Érzelmek iskolája Szövényi-Lux Balázs: Az első kettő
MOZI
• Varró Attila: Suzume
• Csomán Sándor: Rubikon – A Föld végnapjai
• Kiss Dalma: Mások gyerekei
• Gyöngyösi Lilla: Egy boldog ember
• Alföldi Nóra: Rodeó
• Kovács Patrik: A szörny
• Kovács Kata: A konyhafőnök
• Bárány Bence: Shazam! Az istenek haragja
• Rudas Dóra: Renfield
• Buzsik Krisztina: Szupercella
• Kolozsi László: A nemzet aranyai
• Huber Zoltán: Air
STREAMLINE MOZI
• Fekete Tamás: Oldalak egy képregényből
• Tüske Zsuzsanna: A bostoni fojtogató
• Herczeg Zsófia: Marcel The Shell With Shoes On
• Rudas Dóra: A teszt
• Kiss Dalma: Sweetie
• Vajda Judit: Boldogság
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Két magyar road comic

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline mozi

Sweetie

Kiss Dalma


Sweetie – ausztrál, 1989. Rendezte: Jane Campion. Írta: Gerard Lee és Jane Campion. Kép: Sally Bongers. Zene: Martin Armiger. Szereplők: Geneviève Lemon (Sweetie), Karen Colston (Kay), Tom Lycos (Louis), Jon Darling (Gordon). Gyártó: Arena Film. Forgalmazó: Netflix. Feliratos. 97 perc.

 

Az új-zélandi születésű Jane Campion már első nagyjátékfilmjével bebizonyította, hogy a későbbiekben is érdemes lesz rá odafigyelni. A rangos díjakat begyűjtő (Arany Pálma, Oscar-díj) rendezőnő filmjeiben a nőiséget és a női sorsokat olyan specifikus környezetben tanulmányozza, amely olykor elrugaszkodik a valóságtól és ez jelentősen befolyásolja a hősnő vívódását. Az antropológiai és képzőművészeti tanulmányokat folytató Campion az 1989-es Sweetie című filmjében ezt a két területet ötvözve mutatja be két nővér sajátos viszonyát és diszfunkcionálisan működő családjukat.

A Sydney külvárosában játszódó történet képi világa és hangulata David Lynch Kék bársony című filmjére emlékeztet: élénk színvilág, különleges kameraállások és plánozás, álom és egyéb videóbetétek, melankolikus zene és a főszereplő, Kay tárgyilagos narrációja. Témájában szociálisan érzékeny, hiszen specifikus közeget és társadalmi réteget ábrázol, sejteti a mentális betegség lehetőségét és a főbb karaktereket abnormális személyiségjegyekkel (fóbiák, gyerekesen viselkedő felnőtt) ruházza fel, az epizodikus elbeszélést pedig metaforákkal, spiritualizmussal és abszurd humorral egészíti ki.

Már a cím is ironikus, a film 30. percében tűnik fel Dawn vagyis Sweetie, akinek sem jelleme, sem kinézete nem igazolja becenevét, mégis gyerekkorukban az apjuk a rajongásig imádta őt, megkeserítve ezzel Kay életét, aki felnőttként sem tudja elfogadni testvére önpusztító természetét és a feléje irányuló figyelmet. Campion rendezői debütálása felkavaró és szürreális élmény, bátor filmnyelvi megoldásokkal, valamint Karen Colston és Geneviève Lemon átlényegült alakításával: a Sweetie provokatív és szentimentális sajátosságai által az életmű fontos és izgalmas darabja, melyet érdemes újra felfedezni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2023/05 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15806