KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
   2023/május
MAGYAR MŰHELY
• Szekfü András: Álombrigádtól Angyali üdvözletig Beszélgetés Jeles Andrással
• Pauló-Varga Ákos: Előítélet-spirál Császi Ádám: Háromezer számozott darab
• Bazsányi Sándor: Saját nyelv? Kárpáti György Mór: Saját erdő
• Varga Zoltán: Közönségből közösség Beszélgetés Bárdos Ferenc filmklub-vezetővel
REBELLIS RENDEZŐK
• Lénárt András: Az utolsó spanyol bástya Carlos Saura (1932 – 2023)
• Gervai András: Amerika felfedezése Michael Moore, a „provokátor”
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Szép Eszter: Ajtók szabad terekbe Nick Sousanis: Unflattening
A ZSÁNER TÜKRÉBEN
• Rudas Dóra: A fantázia elidegeníthetetlensége LMBT a kortárs rajzfilmekben
• Benke Attila: Ördög bújt beléjük Kortárs amerikai démonhorrorok
• Huber Zoltán: Tükörjátékok Hasonmás-filmek
VIDEÓJÁTÉK
• Beregi Tamás: Márió és a varázslók D&D és Super Mario adaptációk
• Mosolygó Miklós: Kamera által pixelesen A videójáték-adaptációk története – 1. rész
ELFELEJTETT ŐSÖK ÁRNYAI
• Kiss Dalma: Keserédes nosztalgia Joan Micklin Silver
FESZTIVÁL
• Gyürke Kata: A hétköznapok misztériuma Berlin
• Boronyák Rita: Az észt álom Észt Hét 2023
ARCHÍVUMOK TITKAI
• Barkóczi Janka: Néma jéghegyek A filmrestaurálás kihívásai
FILM + ZENE
• Schubert Gusztáv: Zseni a futószalagnál Két könyv Rózsa Miklósról
• Déri Zsolt: Hatról az ötre Scott Neustadter és Michael H. Weber: Daisy Jones & The Six
KRITIKA
• Varró Attila: Öntudatfilm Ari Aster: Amitől félünk
• Kránicz Bence: A Paradicsom fantomja Albert Serra: Pacifiction
• Baski Sándor: Ahogy azt a kaszkadőr elképzeli Chad Stahelski: John Wick: 4. felvonás
• Navarrai Mészáros Márton: Érzelmek iskolája Szövényi-Lux Balázs: Az első kettő
MOZI
• Varró Attila: Suzume
• Csomán Sándor: Rubikon – A Föld végnapjai
• Kiss Dalma: Mások gyerekei
• Gyöngyösi Lilla: Egy boldog ember
• Alföldi Nóra: Rodeó
• Kovács Patrik: A szörny
• Kovács Kata: A konyhafőnök
• Bárány Bence: Shazam! Az istenek haragja
• Rudas Dóra: Renfield
• Buzsik Krisztina: Szupercella
• Kolozsi László: A nemzet aranyai
• Huber Zoltán: Air
STREAMLINE MOZI
• Fekete Tamás: Oldalak egy képregényből
• Tüske Zsuzsanna: A bostoni fojtogató
• Herczeg Zsófia: Marcel The Shell With Shoes On
• Rudas Dóra: A teszt
• Kiss Dalma: Sweetie
• Vajda Judit: Boldogság
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Két magyar road comic

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Suzume

Varró Attila


Suzume no tojimari – japán, 2023. Rendezte és írta: Makoto Shinkai. Zene: Radwimps és Kazuma Jinnouchi. Gyártó: CoMix Wave Films. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 122 perc.

 

Túl a gimis románcok, csillagködök és cuki cicák szerzői fétisein, Makoto Shinkai fantasztikumra épülő románcainak legfontosabb közös motívuma a kawataredoki, az a határzóna, amely a fény és sötétség közötti átmenetet jelenti: a félhomályos mezsgyét, ahol elmosódik a különbség valóság és fantázia között (lásd a twilight zone vagy az entre chien et loup kifejezést) – legyen szó az alkonyat tünékeny pillanatairól, a kamaszkor röpke átmenetéről vagy a rangos anime-auteur sajátos formanyelvéről, amely a mesei szépségű, idilli világot markánsan fotorealisztikus eszköztárral (kézikamerázás, átfókuszálások) ábrázolja. Akár alternatív univerzumba vezető torony, földalatti mitikus királyság élet és halál között, mennybe nyíló háztető shinto kapuval, vagy a múltat és jelent összekötő kráter, Shinkai műveiben a fő konfliktus tere mindig az egymást kizáró világok kurta érintkezése, ahol a hősöknek dönteni kell a merész álmok és a rögvalóság biztonsága között – átrajzolják-e szürke életüket a vágyak öntörvényű színeivel.

A pálya második (a 2011-es Nagy Földrengés okán akár „poszt-3/11”-esnek is nevezhető) korszakát tavaly trilógiává bővítő Suzume alaptörténete ismét egy természeti katasztrófához kötődik, a Neved (2016) meteorpusztítása és az Időjárás-gyermek (2019) égi özönvize után ezúttal földrengések állnak a középpontban, kamaszhősét pedig a kollektív csapás enyhítése vagy épp elszabadítása helyett az elkerülése vezérli. Ám miközben a bájos címszereplő egy mágikus macska és egy kisszékké változott ifjú társaságában tett kalandútja alatt sorra bezárja varázskulcsával a hajdani katasztrófák helyén nyílt bűvös ajtókat (amelyeken át újra lecsaphat a kataklizma), a serdülés homályzónájában is komoly feladat elé kerül – választania kell egy felnőtt férfi iránt érzett (testi) szerelem csábítása és saját védett élete megőrzése között: a japán címben (Suzume bezár) szereplő tojimari egyszerre utal az ajtózárásra és a kapunyitásra. Shinkai bohókás/látványos kalandtörténete alatt ismét csak szívszorító belső dráma lapul, két komplementer halmaza (örök gyerekként ragaszkodni a halott múlthoz vagy rábízni magunkat a jövendő szerelem sodrára) között a metszet az az ingatag terület, ahol az ébredő női libidó virgonc, bajkeverő cicusa és a kasztrált férfi szexualitás (lásd a kisszék hiányzó lábát) között zajlik a döntő küzdelem – amelynek tétje leginkább az, hogy megrendül(het)-e a föld a kiskorú hősnő alatt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2023/05 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15807