KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
   2023/május
MAGYAR MŰHELY
• Szekfü András: Álombrigádtól Angyali üdvözletig Beszélgetés Jeles Andrással
• Pauló-Varga Ákos: Előítélet-spirál Császi Ádám: Háromezer számozott darab
• Bazsányi Sándor: Saját nyelv? Kárpáti György Mór: Saját erdő
• Varga Zoltán: Közönségből közösség Beszélgetés Bárdos Ferenc filmklub-vezetővel
REBELLIS RENDEZŐK
• Lénárt András: Az utolsó spanyol bástya Carlos Saura (1932 – 2023)
• Gervai András: Amerika felfedezése Michael Moore, a „provokátor”
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Szép Eszter: Ajtók szabad terekbe Nick Sousanis: Unflattening
A ZSÁNER TÜKRÉBEN
• Rudas Dóra: A fantázia elidegeníthetetlensége LMBT a kortárs rajzfilmekben
• Benke Attila: Ördög bújt beléjük Kortárs amerikai démonhorrorok
• Huber Zoltán: Tükörjátékok Hasonmás-filmek
VIDEÓJÁTÉK
• Beregi Tamás: Márió és a varázslók D&D és Super Mario adaptációk
• Mosolygó Miklós: Kamera által pixelesen A videójáték-adaptációk története – 1. rész
ELFELEJTETT ŐSÖK ÁRNYAI
• Kiss Dalma: Keserédes nosztalgia Joan Micklin Silver
FESZTIVÁL
• Gyürke Kata: A hétköznapok misztériuma Berlin
• Boronyák Rita: Az észt álom Észt Hét 2023
ARCHÍVUMOK TITKAI
• Barkóczi Janka: Néma jéghegyek A filmrestaurálás kihívásai
FILM + ZENE
• Schubert Gusztáv: Zseni a futószalagnál Két könyv Rózsa Miklósról
• Déri Zsolt: Hatról az ötre Scott Neustadter és Michael H. Weber: Daisy Jones & The Six
KRITIKA
• Varró Attila: Öntudatfilm Ari Aster: Amitől félünk
• Kránicz Bence: A Paradicsom fantomja Albert Serra: Pacifiction
• Baski Sándor: Ahogy azt a kaszkadőr elképzeli Chad Stahelski: John Wick: 4. felvonás
• Navarrai Mészáros Márton: Érzelmek iskolája Szövényi-Lux Balázs: Az első kettő
MOZI
• Varró Attila: Suzume
• Csomán Sándor: Rubikon – A Föld végnapjai
• Kiss Dalma: Mások gyerekei
• Gyöngyösi Lilla: Egy boldog ember
• Alföldi Nóra: Rodeó
• Kovács Patrik: A szörny
• Kovács Kata: A konyhafőnök
• Bárány Bence: Shazam! Az istenek haragja
• Rudas Dóra: Renfield
• Buzsik Krisztina: Szupercella
• Kolozsi László: A nemzet aranyai
• Huber Zoltán: Air
STREAMLINE MOZI
• Fekete Tamás: Oldalak egy képregényből
• Tüske Zsuzsanna: A bostoni fojtogató
• Herczeg Zsófia: Marcel The Shell With Shoes On
• Rudas Dóra: A teszt
• Kiss Dalma: Sweetie
• Vajda Judit: Boldogság
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Két magyar road comic

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film + Zene

Scott Neustadter és Michael H. Weber: Daisy Jones & The Six

Hatról az ötre

Déri Zsolt

Fiktív hetvenes évekbeli sztárzenekar igazi zenével.

 

A brit blues-rock és a kaliforniai pop elemeit perfekcionista módon egyesítő Fleetwood Mac együttes 1977-es Rumours nagylemeze a világ egyik legnagyobb példányszámban fogyó albuma lett, a briliáns dalok mellett a bennük tükröződő belső feszültségeknek és drámáknak is köszönhetően: az alkohollal, drogokkal és egóharcokkal terhelt zenebiznisz reflektorfényében a hippidíva Stevie Nicks és a gitáros-énekes Lindsey Buckingham szakítottak egymással, a billentyűs-énekesnő Christine McVie és a basszista John McVie házassága is épp véget ért, sőt az alapító dobos Mick Fleetwood is akkoriban vált el (aztán Nicksszel kezdett viszonyt). „Az a lemez egyben egy szappanopera is!” – mondja az amerikai bestseller-írónő Taylor Jenkins Reid, akinek most tényleges tévésorozattá adaptált Daisy Jones & The Six című 2019-es sikerkönyvében (magyarul: Könyvmolyképző, 2021) a címszereplő fiktív hetvenes évekbeli sztárzenekarhoz a Fleetwood Mac, főleg a Buckingham/Nicks frontpáros érzelmi és kreatív dinamikája adta a mintát.

A történet szerint a dalszerző-énekes Billy Dunne vezette The Six nevű pittsburghi rockegyüttes az öntörvényű Los Angeles-i dalszerző-énekesnő Daisy Jones csatlakozásával válik listavezető szupersztár-produkcióvá (közben a frontember szólógitáros öccse és a billentyűslány közt is vibrál a szexuális térerő), ám a már közösen készített Aurora című csúcslemezük hisztérikus sikerű 1977-es turnéján váratlanul feloszlanak, és a hajdani tagok – meg a közvetlen környezetükbe tartozó zeneipari figurák – csak húsz évvel később, egy készülő dokumentumfilm riportalanyaiként beszélnek először a színfalak mögötti történésekről. Az oral history formátumú eredeti regényben a 2010-es évek folyamán (tehát a feloszlás után csaknem négy évtizeddel) zajlik az interjúsorozat, de a mozgóképes adaptációban ábrázolt zenekartörténet és az azt központozó egyéni videóinterjú-részletek közti ugrálás nyilván jobban mutat a nyugdíjkorhatár alatt maradva, ha ugyanaz a színész a zenészkarakterének a huszonéves és negyvenes verzióját játssza – akárcsak az előképnek tekinthető 1983-as Eddie And The Cruisers filmben, ahol a rejtélyes körülmények közt széteső címbeli rock’n’roll zenekar titkait két évtizeddel később egy tévés riporternő kutatja. További előkép a Majdnem híres mozifilm meg a nagyrészt szintén 1973-ban játszódó Martin Scorsese-féle Bakelit tévészéria – azokhoz hasonlóan a Daisy Jones & The Six is kiváló a korszakábrázolásban és a fiktív előadóknak készített retrós dalokban.

A sorozat zenefelelőse, Blake Mills gitáros-producer olyan társszerzőket kért fel, mint Phoebe Bridgers, a Mumford & Sons és Dirty Projectors együttesek frontemberei, továbbá a veterán Jackson Browne – a fiktív Aurora albumot ténylegesen megírták, felvették a legendás Sound City stúdióban és a tévépremierhez igazítva kiadták igazi nagylemezként. A zenekart játszó fiatal színészek több havi kiképzéssel hitelesen begyakorolták a repertoárt, a férfi főszereplő Sam Claflin nemcsak énekelni, de gitározni is megtanult.
Daisy Jonest a nemrég elhunyt Lisa Marie Presley lánya, vagyis Elvis Presley unokája, Riley Keough alakítja, aki színészi pályáját épp egy hetvenes évekbeli zenekar-biopicben kezdte (The Runaways – A rocker csajok, 2010), legutóbb pedig Cannes-ban nyert Arany Kamera-díjat forgatókönyvíró-rendezői debütálásával (War Pony), de felmenőivel ellentétben eddig nem tört könnyűzenei babérokra – most viszont énekesnőként is fényesen bizonyít. A címszereplő legjobb barátnője, a fekete diszkódíva Simone karaktere a tévéadaptáció legnagyobb nyerteseként külön történetszálat kap leszbikus románccal (őt a jamaicai reggae élő legendájának, Jimmy Cliffnek a brazil születésű lánya, Nabiyah Be játssza), a billentyűscsaj Karen a Fleetwood Mac-analógiához igazítva brit nemzetiségű lett a sorozatban (a modell-énekesnő Suki Waterhouse alakításában), Billy neje, Camila (a szintén modellként feltűnt argentin származású Camila Morrone) pedig fotós feladatkörben látható a zenekar mellett – a névválasztási jelenet az ő jelenlétével próbálja legitimálni, hogy a regényben még értelemszerűen hattagú The Sixet karakterspórolt kvintettként kell elfogadnunk az adaptációban. Hogy a Fleetwood Mac-tagok mit gondolnak a tévészériáról, nem tudni, de a saját valós drámasorozatuk továbbra is tart: a legutóbbi világturné előtt Stevie Nicks és Lindsey Buckingham viszonya úgy elmérgesedett, hogy az utóbbi távozni kényszerült a zenekarból, pereskedett is a többiekkel, majd szívrohamot kapott, de túlélte, Christine McVie viszont tavaly év végén elhunyt.

 

Daisy Jones & The Six – amerikai, 2023. Készítők: Scott Neustadter és Michael H. Weber. Szereplők: Riley Keough (Daisy), Sam Claflin (Billy), Camila Morrone (Camila), Will Harrison (Graham). Gyártó: Amazon Prime Video. 10 x 50 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2023/05 49-50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15784