KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
   2023/május
MAGYAR MŰHELY
• Szekfü András: Álombrigádtól Angyali üdvözletig Beszélgetés Jeles Andrással
• Pauló-Varga Ákos: Előítélet-spirál Császi Ádám: Háromezer számozott darab
• Bazsányi Sándor: Saját nyelv? Kárpáti György Mór: Saját erdő
• Varga Zoltán: Közönségből közösség Beszélgetés Bárdos Ferenc filmklub-vezetővel
REBELLIS RENDEZŐK
• Lénárt András: Az utolsó spanyol bástya Carlos Saura (1932 – 2023)
• Gervai András: Amerika felfedezése Michael Moore, a „provokátor”
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Szép Eszter: Ajtók szabad terekbe Nick Sousanis: Unflattening
A ZSÁNER TÜKRÉBEN
• Rudas Dóra: A fantázia elidegeníthetetlensége LMBT a kortárs rajzfilmekben
• Benke Attila: Ördög bújt beléjük Kortárs amerikai démonhorrorok
• Huber Zoltán: Tükörjátékok Hasonmás-filmek
VIDEÓJÁTÉK
• Beregi Tamás: Márió és a varázslók D&D és Super Mario adaptációk
• Mosolygó Miklós: Kamera által pixelesen A videójáték-adaptációk története – 1. rész
ELFELEJTETT ŐSÖK ÁRNYAI
• Kiss Dalma: Keserédes nosztalgia Joan Micklin Silver
FESZTIVÁL
• Gyürke Kata: A hétköznapok misztériuma Berlin
• Boronyák Rita: Az észt álom Észt Hét 2023
ARCHÍVUMOK TITKAI
• Barkóczi Janka: Néma jéghegyek A filmrestaurálás kihívásai
FILM + ZENE
• Schubert Gusztáv: Zseni a futószalagnál Két könyv Rózsa Miklósról
• Déri Zsolt: Hatról az ötre Scott Neustadter és Michael H. Weber: Daisy Jones & The Six
KRITIKA
• Varró Attila: Öntudatfilm Ari Aster: Amitől félünk
• Kránicz Bence: A Paradicsom fantomja Albert Serra: Pacifiction
• Baski Sándor: Ahogy azt a kaszkadőr elképzeli Chad Stahelski: John Wick: 4. felvonás
• Navarrai Mészáros Márton: Érzelmek iskolája Szövényi-Lux Balázs: Az első kettő
MOZI
• Varró Attila: Suzume
• Csomán Sándor: Rubikon – A Föld végnapjai
• Kiss Dalma: Mások gyerekei
• Gyöngyösi Lilla: Egy boldog ember
• Alföldi Nóra: Rodeó
• Kovács Patrik: A szörny
• Kovács Kata: A konyhafőnök
• Bárány Bence: Shazam! Az istenek haragja
• Rudas Dóra: Renfield
• Buzsik Krisztina: Szupercella
• Kolozsi László: A nemzet aranyai
• Huber Zoltán: Air
STREAMLINE MOZI
• Fekete Tamás: Oldalak egy képregényből
• Tüske Zsuzsanna: A bostoni fojtogató
• Herczeg Zsófia: Marcel The Shell With Shoes On
• Rudas Dóra: A teszt
• Kiss Dalma: Sweetie
• Vajda Judit: Boldogság
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Két magyar road comic

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Rodeó

Alföldi Nóra


Rodeo – francia, 2022. Rendezte: Lola Quivoron. Írta: Antonia Buresi és Lola Quivoron. Kép: Raphael Vandenbussche. Zene: Kelman Duran. Szereplők: Julie Ledru (Julia), Yannis Lafki (Kais), Antonia Buresi (Ophélie), Cody Schroeder (Kylian). Gyártó: CG Cinema. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 104 perc.

 

Egy fiatal női rendező nagyjátékfilmes debütálása mindig üdvözlendő esemény, főleg, ha első műve erős szimbolizmust, önreflektív és metaforikus szálakat rejt. Lola Quivoron rendezőnő főhősnője kemény lány egy durva férfias világban, magányos farkas, aki imádja a motorokat, profin lopkodja is őket. Julia egy nap csatlakozni akar egy káprázatosan kakaskodó, csupamacsó crossmotor-bandához, ám bárhogyan is próbálkozik, nőként kívülálló marad. Azonban motor-tolvajlási képességei végül felkeltik a börtönben lévő bandavezér-bizniszmen érdeklődését, így Julia hivatalosan is a csapat heist-vezére lesz, miközben érzelmes kapcsolatot alakít ki főnöke feleségével.

Motorozás ide, száguldozás oda, a Rodeó sok jóval kecsegtet, ám keveset kínál – habár alkotója mindent elkövet annak érdekében, hogy filmjének art-kvalitásokat adjon. Kézikamerája lepattant helyszíneken pásztázza natúr szereplőit, kallódó, peremen élő figurái mintha csak Andrea Arnold szoknyája mögül bújtak volna elő – mindez kellemes, szép emlékű asszociációkat ébreszt a fészkelődő nézőben. Ám Quivoron képei nehézkesen töltődnek fel tartalommal, főleg mert a szereplők motivációi elvesznek az esetleges cselekményszálakban, és a nem túl komplex érzelmek túllihegett ábrázolásában. Kerül az anyagba némi szürreália és beleng egy kis queer vonulat is, ám ez a két szál fájón nyitva marad. A Rodeó legfőbb erénye, hogy képes csavarni egyet a road movie logikán, mert száguldó szereplői valójában sehova se tartanak. Noha a motorosfilm műfajából adódóan magában hordozza a menőség lehetőségét, Quivoron úgy ment neki az anyagnak, hogy egy szál esztétikus totál, jól kinéző autofahrt, pompás tájkép, csillámló motor sem került bele, ami a mű talán nem legfájóbb, de legdöbbenetesebb hiánya.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2023/05 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15810