KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
   2023/május
MAGYAR MŰHELY
• Szekfü András: Álombrigádtól Angyali üdvözletig Beszélgetés Jeles Andrással
• Pauló-Varga Ákos: Előítélet-spirál Császi Ádám: Háromezer számozott darab
• Bazsányi Sándor: Saját nyelv? Kárpáti György Mór: Saját erdő
• Varga Zoltán: Közönségből közösség Beszélgetés Bárdos Ferenc filmklub-vezetővel
REBELLIS RENDEZŐK
• Lénárt András: Az utolsó spanyol bástya Carlos Saura (1932 – 2023)
• Gervai András: Amerika felfedezése Michael Moore, a „provokátor”
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Szép Eszter: Ajtók szabad terekbe Nick Sousanis: Unflattening
A ZSÁNER TÜKRÉBEN
• Rudas Dóra: A fantázia elidegeníthetetlensége LMBT a kortárs rajzfilmekben
• Benke Attila: Ördög bújt beléjük Kortárs amerikai démonhorrorok
• Huber Zoltán: Tükörjátékok Hasonmás-filmek
VIDEÓJÁTÉK
• Beregi Tamás: Márió és a varázslók D&D és Super Mario adaptációk
• Mosolygó Miklós: Kamera által pixelesen A videójáték-adaptációk története – 1. rész
ELFELEJTETT ŐSÖK ÁRNYAI
• Kiss Dalma: Keserédes nosztalgia Joan Micklin Silver
FESZTIVÁL
• Gyürke Kata: A hétköznapok misztériuma Berlin
• Boronyák Rita: Az észt álom Észt Hét 2023
ARCHÍVUMOK TITKAI
• Barkóczi Janka: Néma jéghegyek A filmrestaurálás kihívásai
FILM + ZENE
• Schubert Gusztáv: Zseni a futószalagnál Két könyv Rózsa Miklósról
• Déri Zsolt: Hatról az ötre Scott Neustadter és Michael H. Weber: Daisy Jones & The Six
KRITIKA
• Varró Attila: Öntudatfilm Ari Aster: Amitől félünk
• Kránicz Bence: A Paradicsom fantomja Albert Serra: Pacifiction
• Baski Sándor: Ahogy azt a kaszkadőr elképzeli Chad Stahelski: John Wick: 4. felvonás
• Navarrai Mészáros Márton: Érzelmek iskolája Szövényi-Lux Balázs: Az első kettő
MOZI
• Varró Attila: Suzume
• Csomán Sándor: Rubikon – A Föld végnapjai
• Kiss Dalma: Mások gyerekei
• Gyöngyösi Lilla: Egy boldog ember
• Alföldi Nóra: Rodeó
• Kovács Patrik: A szörny
• Kovács Kata: A konyhafőnök
• Bárány Bence: Shazam! Az istenek haragja
• Rudas Dóra: Renfield
• Buzsik Krisztina: Szupercella
• Kolozsi László: A nemzet aranyai
• Huber Zoltán: Air
STREAMLINE MOZI
• Fekete Tamás: Oldalak egy képregényből
• Tüske Zsuzsanna: A bostoni fojtogató
• Herczeg Zsófia: Marcel The Shell With Shoes On
• Rudas Dóra: A teszt
• Kiss Dalma: Sweetie
• Vajda Judit: Boldogság
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Két magyar road comic

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline mozi

Oldalak egy képregényből

Fekete Tamás


Funny Pages – amerikai, 2022. Rendezte és írta: Owen Kline. Kép: Hunter Zimny. Szereplők: Daniel Zolghardi (Robert), Matthew Maher (Wallace), Miles Emanuel (Miles), Michael Townsend Wright (Barry). Gyártó: A24 / Elara Pictures. Forgalmazó: HBO Max. Feliratos. 86 perc.

 

A képregények mozis térhódítását nem csupán a Marvel- és DC-adaptációk lassan követhetetlen mértékű inváziója jelzi, hanem az is, hogy a képregényalkotók is egyre többször jelennek meg főhősként, lassan méltó vetélytársaivá válva a kanonizált festőknek is. A műfaj a vígjátéktól a horrorig bármi lehet, sőt több olyan film is született már, ami valós személy alakjának állít emléket (mint a 2003-as Sikersztori, vagy a 2017-es Marston professzor és a két Wonder Woman). A színészházaspár, Kevin Kline és Phoebe Cates közös gyermeke, Owen Kline első nagyjátékfilmjében egy felnövéstörténetet csomagol a színes papírborítóba. Főhőse, a végzős középiskolás Robert mindenáron képregényrajzoló akar lenni; tanára, Mr. Katano azonban azt ajánlja neki, felejtse el az akadémikus oktatást, ne menjen egyetemre, inkább keresse meg saját egyéni hangját, mindezek mellett pedig legyen merész, pimasz és felforgató.

Főhőséhez hasonlóan Kline is éppen ezt az útmutatást követi: filmje ezáltal sokkal személyesebb lesz, mintha épp azt tárná a világ elé, milyen volt híres szüleivel felnőni, vagy éppen kiskamaszként szerepelni Noah Baumbach rendezésében, A tintahal és a bálnában. Kline a maga útját akarja járni, bármilyen rögösnek is tetszik; igyekszik rálelni saját stílusára, miközben le sem tagadhatná azokat, akik hatottak rá, és megpróbál állandóan meglepni. Fiatal főhőse rácsodálkozik egy-egy különösen szépen használt színezésre vagy kihúzásra, de alapvetően nem használja azokat, és következetesen fekete-fehér kockákban gondolkodik – a rendező pedig 16 milliméteres filmen örökíti meg fura és bizarr, néha kifejezetten visszataszító, és néha kiismerhetetlennek maradó szereplőinek arcélét. Hőse kezében a tus végül nem az ismertség, csak egy szerencsétlen baleset eszköze lesz; Kline ennél biztosabban tartja kezében kameráját, noha még első filmje után is kérdéses, lesz-e elég rajongója művészetének.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2023/05 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15801