KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
   2023/május
MAGYAR MŰHELY
• Szekfü András: Álombrigádtól Angyali üdvözletig Beszélgetés Jeles Andrással
• Pauló-Varga Ákos: Előítélet-spirál Császi Ádám: Háromezer számozott darab
• Bazsányi Sándor: Saját nyelv? Kárpáti György Mór: Saját erdő
• Varga Zoltán: Közönségből közösség Beszélgetés Bárdos Ferenc filmklub-vezetővel
REBELLIS RENDEZŐK
• Lénárt András: Az utolsó spanyol bástya Carlos Saura (1932 – 2023)
• Gervai András: Amerika felfedezése Michael Moore, a „provokátor”
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Szép Eszter: Ajtók szabad terekbe Nick Sousanis: Unflattening
A ZSÁNER TÜKRÉBEN
• Rudas Dóra: A fantázia elidegeníthetetlensége LMBT a kortárs rajzfilmekben
• Benke Attila: Ördög bújt beléjük Kortárs amerikai démonhorrorok
• Huber Zoltán: Tükörjátékok Hasonmás-filmek
VIDEÓJÁTÉK
• Beregi Tamás: Márió és a varázslók D&D és Super Mario adaptációk
• Mosolygó Miklós: Kamera által pixelesen A videójáték-adaptációk története – 1. rész
ELFELEJTETT ŐSÖK ÁRNYAI
• Kiss Dalma: Keserédes nosztalgia Joan Micklin Silver
FESZTIVÁL
• Gyürke Kata: A hétköznapok misztériuma Berlin
• Boronyák Rita: Az észt álom Észt Hét 2023
ARCHÍVUMOK TITKAI
• Barkóczi Janka: Néma jéghegyek A filmrestaurálás kihívásai
FILM + ZENE
• Schubert Gusztáv: Zseni a futószalagnál Két könyv Rózsa Miklósról
• Déri Zsolt: Hatról az ötre Scott Neustadter és Michael H. Weber: Daisy Jones & The Six
KRITIKA
• Varró Attila: Öntudatfilm Ari Aster: Amitől félünk
• Kránicz Bence: A Paradicsom fantomja Albert Serra: Pacifiction
• Baski Sándor: Ahogy azt a kaszkadőr elképzeli Chad Stahelski: John Wick: 4. felvonás
• Navarrai Mészáros Márton: Érzelmek iskolája Szövényi-Lux Balázs: Az első kettő
MOZI
• Varró Attila: Suzume
• Csomán Sándor: Rubikon – A Föld végnapjai
• Kiss Dalma: Mások gyerekei
• Gyöngyösi Lilla: Egy boldog ember
• Alföldi Nóra: Rodeó
• Kovács Patrik: A szörny
• Kovács Kata: A konyhafőnök
• Bárány Bence: Shazam! Az istenek haragja
• Rudas Dóra: Renfield
• Buzsik Krisztina: Szupercella
• Kolozsi László: A nemzet aranyai
• Huber Zoltán: Air
STREAMLINE MOZI
• Fekete Tamás: Oldalak egy képregényből
• Tüske Zsuzsanna: A bostoni fojtogató
• Herczeg Zsófia: Marcel The Shell With Shoes On
• Rudas Dóra: A teszt
• Kiss Dalma: Sweetie
• Vajda Judit: Boldogság
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Két magyar road comic

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Egy boldog ember

Gyöngyösi Lilla


Un homme heureux – francia, 2023. Rendezte: Tristan Séguéla. Írta: Guy Laurent és Isabelle Lazard. Kép: Frédéric Noirhomme. Zene: Amin Bouhafa. Szereplők: Fabrice Luchini (Jean), Catherine Frot (Édith/Eddy), Philippe Katerine (Francis), Artus (Thomas). Gyártó: Gaumont / France 2 Cinema. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 99 perc.

 

A francia kisváros konzervatív polgármesterének felesége, Édith bejelenti: férfivá akar válni – épp a választási kampány hajnalán. Tristan Séguéla a megszokott drámai hangnem helyett vígjátékban dolgozza fel a transznemű férfi eszmélését, ám betartja az örök szabályt: nem a kisebbség képviselőjén nevetünk, hanem vele. A környezetén, legyenek azok maradi politikusok vagy az LMBTQ+ támogatói csoport tagjai. Az ideológiák útvesztőjén, a férj, Jean kétségbeesésén, az abszurd helyzeten, de sosem Édith érzésein és vágyain.

Az ártatlan francia vígjáték empatikusan közelít a témájához, hiszen leszögezi: Édith továbbra is szereti a férjét, de megingathatatlan az elhatározása, hogy végre önmaga legyen. A film egyfajta másság-gyorstalpaló, amely fogalmakat magyaráz meg, félreértéseket tisztáz és ellentmondásokat old fel. A fókusz egy idő után a meghasonlott Jeanra kerül, így Édith átalakulása mellett leegyszerűsítően bár, de az ő jellemfejlődését is megismerjük.

Nem lehet ugyanakkor elmenni amellett, hogy az Egy boldog ember Magyarországon 18 éven aluliak számára nem ajánlott, a születési nemtől való eltérés „problémájának” vígjátéki ábrázolása és a happy end miatt. Míg más országokban 6, illetve 10 éves kor felett nézhető, és eleve kicsi az esély, hogy tinédzsereket érdekelne egy hatvanas francia pár botladozása, a tiltás a potenciális közönséget (a középkorú házaspárokat) is elriaszthatja, hiszen feltételezhetően súlyosan erőszakos vagy durva darabra számítanak. A paranoid „óvintézkedés” érvelése ráadásul önmagát számolja fel: a filmből világosan kiderül, hogy Édith korántsem külső nyomásra, propaganda hatására lett transznemű, nincs is tisztában az ezt övező dogmákkal. Csak szeretne azzá válni, akinek mindig is érezte magát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2023/05 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15811