KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
   2023/május
MAGYAR MŰHELY
• Szekfü András: Álombrigádtól Angyali üdvözletig Beszélgetés Jeles Andrással
• Pauló-Varga Ákos: Előítélet-spirál Császi Ádám: Háromezer számozott darab
• Bazsányi Sándor: Saját nyelv? Kárpáti György Mór: Saját erdő
• Varga Zoltán: Közönségből közösség Beszélgetés Bárdos Ferenc filmklub-vezetővel
REBELLIS RENDEZŐK
• Lénárt András: Az utolsó spanyol bástya Carlos Saura (1932 – 2023)
• Gervai András: Amerika felfedezése Michael Moore, a „provokátor”
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Szép Eszter: Ajtók szabad terekbe Nick Sousanis: Unflattening
A ZSÁNER TÜKRÉBEN
• Rudas Dóra: A fantázia elidegeníthetetlensége LMBT a kortárs rajzfilmekben
• Benke Attila: Ördög bújt beléjük Kortárs amerikai démonhorrorok
• Huber Zoltán: Tükörjátékok Hasonmás-filmek
VIDEÓJÁTÉK
• Beregi Tamás: Márió és a varázslók D&D és Super Mario adaptációk
• Mosolygó Miklós: Kamera által pixelesen A videójáték-adaptációk története – 1. rész
ELFELEJTETT ŐSÖK ÁRNYAI
• Kiss Dalma: Keserédes nosztalgia Joan Micklin Silver
FESZTIVÁL
• Gyürke Kata: A hétköznapok misztériuma Berlin
• Boronyák Rita: Az észt álom Észt Hét 2023
ARCHÍVUMOK TITKAI
• Barkóczi Janka: Néma jéghegyek A filmrestaurálás kihívásai
FILM + ZENE
• Schubert Gusztáv: Zseni a futószalagnál Két könyv Rózsa Miklósról
• Déri Zsolt: Hatról az ötre Scott Neustadter és Michael H. Weber: Daisy Jones & The Six
KRITIKA
• Varró Attila: Öntudatfilm Ari Aster: Amitől félünk
• Kránicz Bence: A Paradicsom fantomja Albert Serra: Pacifiction
• Baski Sándor: Ahogy azt a kaszkadőr elképzeli Chad Stahelski: John Wick: 4. felvonás
• Navarrai Mészáros Márton: Érzelmek iskolája Szövényi-Lux Balázs: Az első kettő
MOZI
• Varró Attila: Suzume
• Csomán Sándor: Rubikon – A Föld végnapjai
• Kiss Dalma: Mások gyerekei
• Gyöngyösi Lilla: Egy boldog ember
• Alföldi Nóra: Rodeó
• Kovács Patrik: A szörny
• Kovács Kata: A konyhafőnök
• Bárány Bence: Shazam! Az istenek haragja
• Rudas Dóra: Renfield
• Buzsik Krisztina: Szupercella
• Kolozsi László: A nemzet aranyai
• Huber Zoltán: Air
STREAMLINE MOZI
• Fekete Tamás: Oldalak egy képregényből
• Tüske Zsuzsanna: A bostoni fojtogató
• Herczeg Zsófia: Marcel The Shell With Shoes On
• Rudas Dóra: A teszt
• Kiss Dalma: Sweetie
• Vajda Judit: Boldogság
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Két magyar road comic

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline mozi

Boldogság

Vajda Judit


Le bonheur – francia, 1965. Rendezte és írta: Agnès Varda. Kép: Claude Beausoleil és Jean Rabier. Zene: Jean-Michel Defaye. Szereplők: Jean-Claude Drouot (François), Claire Drouot (Thérèse), Marie-France Boyer (Émilie). Gyártó: Parc Film. Forgalmazó: HBO Max. Feliratos. 90 perc.

 

Az 1965-ös Boldogsággal a francia új hullám egyetlen női rendezőjeként ismert Agnès Varda nem dokumentumfilmet, önreflektív rövidfilmet, dokumentum és fikció határait elmosó művet vagy szerzői kommentárral dúsított esszéfilmet valósított meg, hanem tőle szokatlan módon egy teljesen szabályos nagyjátékfilmet – amit azonban nehezebb megfejteni, mint az alkotó összetettebb munkáit. Annak ellenére, hogy Varda a film főhőséül egy fiatal férfit választott, a mű elsősorban a nők társadalomban betöltött helyéről és szerepéről fogalmaz meg meglepően sokkoló állításokat, évtizedekkel azelőtt, hogy a gender szitokszóvá vált volna.

A kirobbanó színekkel, festményszerű kompozíciókkal és tolakodó klasszicista zenével aláfestett cselekmény szinte bántó naivitással mutat be egy ideális családot, ahol az apa az eszményi boldogság ellenére egyik üzleti útján viszonyt kezd egy egyedülálló fiatal nővel. A Boldogság leginkább zavarba ejtő mozzanata, hogy mindennek ábrázolása során az alkotó egyáltalán nem foglal állást, sőt a film tónusa és hangvétele a benne megjelenő tragédia után sem változik. A dermesztő befejezés miatt egyes modern elemzések előszeretettel értelmezik horrorként a művet, de a nők felcserélhetőségéről szóló finomabb (lásd a feleség és a szerető hasonló külsejét) és egyértelműbb utalások miatt (lásd a végső fordulatot) sokkal valószínűbb, hogy Varda éles társadalomkritikának szánta a filmet. Bizarr esettanulmányában az alkotó úgy ábrázolja a patriarchális társadalmi rendet, hogy egyszerre űz csúfot a főhős gyerekes filozófiájából („a boldogság összeadódik”), illetve önfelmentéséből („találkoztam veled, szeretlek. nem az én hibám”), és bünteti meg a központi figurát hübriszéért – hogy a végén bemutassa: sem egy egyértelműen rossz döntés, sem egy tragédia nem elég hozzá, hogy megváltoztassa a már-már mechanikusan rögzült rendszereket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2023/05 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15805