KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
   2023/május
MAGYAR MŰHELY
• Szekfü András: Álombrigádtól Angyali üdvözletig Beszélgetés Jeles Andrással
• Pauló-Varga Ákos: Előítélet-spirál Császi Ádám: Háromezer számozott darab
• Bazsányi Sándor: Saját nyelv? Kárpáti György Mór: Saját erdő
• Varga Zoltán: Közönségből közösség Beszélgetés Bárdos Ferenc filmklub-vezetővel
REBELLIS RENDEZŐK
• Lénárt András: Az utolsó spanyol bástya Carlos Saura (1932 – 2023)
• Gervai András: Amerika felfedezése Michael Moore, a „provokátor”
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Szép Eszter: Ajtók szabad terekbe Nick Sousanis: Unflattening
A ZSÁNER TÜKRÉBEN
• Rudas Dóra: A fantázia elidegeníthetetlensége LMBT a kortárs rajzfilmekben
• Benke Attila: Ördög bújt beléjük Kortárs amerikai démonhorrorok
• Huber Zoltán: Tükörjátékok Hasonmás-filmek
VIDEÓJÁTÉK
• Beregi Tamás: Márió és a varázslók D&D és Super Mario adaptációk
• Mosolygó Miklós: Kamera által pixelesen A videójáték-adaptációk története – 1. rész
ELFELEJTETT ŐSÖK ÁRNYAI
• Kiss Dalma: Keserédes nosztalgia Joan Micklin Silver
FESZTIVÁL
• Gyürke Kata: A hétköznapok misztériuma Berlin
• Boronyák Rita: Az észt álom Észt Hét 2023
ARCHÍVUMOK TITKAI
• Barkóczi Janka: Néma jéghegyek A filmrestaurálás kihívásai
FILM + ZENE
• Schubert Gusztáv: Zseni a futószalagnál Két könyv Rózsa Miklósról
• Déri Zsolt: Hatról az ötre Scott Neustadter és Michael H. Weber: Daisy Jones & The Six
KRITIKA
• Varró Attila: Öntudatfilm Ari Aster: Amitől félünk
• Kránicz Bence: A Paradicsom fantomja Albert Serra: Pacifiction
• Baski Sándor: Ahogy azt a kaszkadőr elképzeli Chad Stahelski: John Wick: 4. felvonás
• Navarrai Mészáros Márton: Érzelmek iskolája Szövényi-Lux Balázs: Az első kettő
MOZI
• Varró Attila: Suzume
• Csomán Sándor: Rubikon – A Föld végnapjai
• Kiss Dalma: Mások gyerekei
• Gyöngyösi Lilla: Egy boldog ember
• Alföldi Nóra: Rodeó
• Kovács Patrik: A szörny
• Kovács Kata: A konyhafőnök
• Bárány Bence: Shazam! Az istenek haragja
• Rudas Dóra: Renfield
• Buzsik Krisztina: Szupercella
• Kolozsi László: A nemzet aranyai
• Huber Zoltán: Air
STREAMLINE MOZI
• Fekete Tamás: Oldalak egy képregényből
• Tüske Zsuzsanna: A bostoni fojtogató
• Herczeg Zsófia: Marcel The Shell With Shoes On
• Rudas Dóra: A teszt
• Kiss Dalma: Sweetie
• Vajda Judit: Boldogság
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Két magyar road comic

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A konyhafőnök

Kovács Kata


La brigade – francia, 2022. Rendezte: Louis-Julien Petit. Írta: Liza Benguigui és Sophie Bensadoun. Kép: David Chambille. Zene: Laurent Perez Del Mar. Szereplők: Audrey Lamy (Cathy), François Cluzet (Lorenzo), Chantal Neuwirth (Sabine), Fatou Kaba (Fatou). Gyártó: Osyssée Pictures. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 97 perc.

 

Ahogyan a film egyetlen valamire való figurája, a csetlő-botló Sabine mondja, a csúcson lévő szakácsok néha felkapják a vizet. Aki kicsit is jártas a vendéglátásban, vagy követi a megfelelő tévéműsorokat, pontosan tudja, hogy nem is kell ehhez a csúcson lenni, a séfkabátos alakok őrjöngése teljesen megszokott, úgyszólván elengedhetetlen kelléke egy étterem mindennapjainak, a háborgás pedig mindig arról szól, hogy a konyhában elviselhetetlenek a körülmények, mert nincs fegyelem, higiénia és használható élelmiszer. A konyhafőnök alaphelyzete így aztán meglehetősen nagy klisé: Cathy Marie semmiben nem kap szabad kezet a csúcsétteremben, ahol dolgozik, ezért focibolond srácoknak kezd el konzerv-raviolit főzni egy koszos menekültszálláson. A gasztromozi, a tanár- és karrierfilm bizarr, faji előítéletektől és sztereotípiáktól sem mentes elegyében a szakács betanítja a szállás kedves, kissé balhés, de meglepően fegyelmezett lakóit, hogy aztán a finálé tévés vetélkedője kapcsán bebizonyosodjon a tematika másik nagy közhelye: az étel szeretete az élet szeretete.

A franciáknál még mindig hasítanak azok az elsősorban fizikai humorral dolgozó vígjátékok, ahol a főhős megállás nélkül magában beszél: kezdetben ez a film is ilyen, de a játékidő második felében inkább megható barátságtörténetként próbálja meglágyítani a szívünket. A ház igazgatóját a nagyszerű François Cluzet alakítja, aki a hazai közönségnek leginkább az Életrevalókból lehet ismerős: Lamy hősnője mellett ő lehetne a film hajtóereje, ám ebből a zavaros alapanyagból még egy briliáns színész sem főz tisztességes vacsorát. Az immár közhellyé koptatott „igen, séf” pedig az eszünkbe juttatja, milyen kiválóak voltak Gordon Ramsay első műsorai az évezred hajnalán, és mennyire hiányzik ez a fajta műfaji kísérletezőkedv a konyhában játszódó filmek többségéből.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2023/05 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15812