KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
   2023/május
MAGYAR MŰHELY
• Szekfü András: Álombrigádtól Angyali üdvözletig Beszélgetés Jeles Andrással
• Pauló-Varga Ákos: Előítélet-spirál Császi Ádám: Háromezer számozott darab
• Bazsányi Sándor: Saját nyelv? Kárpáti György Mór: Saját erdő
• Varga Zoltán: Közönségből közösség Beszélgetés Bárdos Ferenc filmklub-vezetővel
REBELLIS RENDEZŐK
• Lénárt András: Az utolsó spanyol bástya Carlos Saura (1932 – 2023)
• Gervai András: Amerika felfedezése Michael Moore, a „provokátor”
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Szép Eszter: Ajtók szabad terekbe Nick Sousanis: Unflattening
A ZSÁNER TÜKRÉBEN
• Rudas Dóra: A fantázia elidegeníthetetlensége LMBT a kortárs rajzfilmekben
• Benke Attila: Ördög bújt beléjük Kortárs amerikai démonhorrorok
• Huber Zoltán: Tükörjátékok Hasonmás-filmek
VIDEÓJÁTÉK
• Beregi Tamás: Márió és a varázslók D&D és Super Mario adaptációk
• Mosolygó Miklós: Kamera által pixelesen A videójáték-adaptációk története – 1. rész
ELFELEJTETT ŐSÖK ÁRNYAI
• Kiss Dalma: Keserédes nosztalgia Joan Micklin Silver
FESZTIVÁL
• Gyürke Kata: A hétköznapok misztériuma Berlin
• Boronyák Rita: Az észt álom Észt Hét 2023
ARCHÍVUMOK TITKAI
• Barkóczi Janka: Néma jéghegyek A filmrestaurálás kihívásai
FILM + ZENE
• Schubert Gusztáv: Zseni a futószalagnál Két könyv Rózsa Miklósról
• Déri Zsolt: Hatról az ötre Scott Neustadter és Michael H. Weber: Daisy Jones & The Six
KRITIKA
• Varró Attila: Öntudatfilm Ari Aster: Amitől félünk
• Kránicz Bence: A Paradicsom fantomja Albert Serra: Pacifiction
• Baski Sándor: Ahogy azt a kaszkadőr elképzeli Chad Stahelski: John Wick: 4. felvonás
• Navarrai Mészáros Márton: Érzelmek iskolája Szövényi-Lux Balázs: Az első kettő
MOZI
• Varró Attila: Suzume
• Csomán Sándor: Rubikon – A Föld végnapjai
• Kiss Dalma: Mások gyerekei
• Gyöngyösi Lilla: Egy boldog ember
• Alföldi Nóra: Rodeó
• Kovács Patrik: A szörny
• Kovács Kata: A konyhafőnök
• Bárány Bence: Shazam! Az istenek haragja
• Rudas Dóra: Renfield
• Buzsik Krisztina: Szupercella
• Kolozsi László: A nemzet aranyai
• Huber Zoltán: Air
STREAMLINE MOZI
• Fekete Tamás: Oldalak egy képregényből
• Tüske Zsuzsanna: A bostoni fojtogató
• Herczeg Zsófia: Marcel The Shell With Shoes On
• Rudas Dóra: A teszt
• Kiss Dalma: Sweetie
• Vajda Judit: Boldogság
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Két magyar road comic

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Renfield

Rudas Dóra


Renfield – amerikai, 2023. Rendezte: Chris McKay. Írta: Robert Kirkman és Ryan Ridley. Kép: Mitchell Amundsen. Zene: Marco Beltrami. Szereplők: Nicholas Hoult (Renfield), Nicolas Cage (Dracula), Awkwafina (Rebecca), Ben Schwartz (Teddy). Gyártó: Skybound Entertainment / Giant Wildcat. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 93 perc.

 

Vannak idősödő színészek, akiket leradíroznak a térképről az új idők új elvárásai és van Nicolas Cage. A művész gyakorlatilag eltörölhetetlen a vászonról és a köztudatból egyaránt, aminek valószínűleg az a kulcsa, hogy szokásává vált a megújulás. Amikor akcióhős kellett, ő volt Stanley Goodspeed, amikor hidegvérű terrorista, Castor Troy, de ugyanilyen hitelességgel hozta az angyalt is, ha a városnak épp arra volt szüksége. Most, hogy negyed évszázaddal később már egy jóval cinikusabb, önreflexióra éhes világot élünk, Cage fogja az egész eddig felépített legendáriumát és kacagva csinál poént belőle, ahogy tette legutóbb a saját, leáldozóban lévő hírnevének szánt ódaparódiában, A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlyában, most pedig, ha lehet, még inkább önmagát alakítja halottaiból visszatérő ikonként a Renfieldben.

Drakula él és élvezi, nem úgy a szolgája, aki egy évszázada fáradhatatlanul hordja a vérrel teli áldozatokat kielégíthetetlen gazdája színe elé. Renfield egy napon rátalál egy önsegítő körre, ahol nárcisztikus partnereiktől szenvedő halandók mesélnek az övére kísértetiesen hasonló történeteket. A férfi igyekszik a lehető legjobbat cselekedni azzal, és úgy dönt, ezentúl csak a rosszfiúkat viszi el a grófnak. McKay filmje újabb lapos vámpírtörténet, mentális problémákkal, önbizalom-boost mantrákkal és egyértelmű tokenizmussal gyengécskén modernizálva, amit – mint a séf kedvenceként ajánlott soknapos brassóit – horrorvígjátékként tálalnak: ennek a filmnek Nicolas Cage nélkül kikövezett útja lett volna a süllyesztőbe. Ám vele a kudarc villódzó neonlámpával kivilágított motelfeliratnak tűnik, ahol az ócska filmek közt lavírozó, megfáradt néző megpihenhet és együtt röhöghet az alkotókkal. Így aztán a film kifejezetten szórakoztató élmény, másfél órás lubickolás a vérfürdőben, az őrült tekintetű legenda jutalomjáték-érájának csúcsán. 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2023/05 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15814