KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
   2015/június
ORSON WELLES 100
• Báron György: Citizen Welles Orson Welles 100
• Forgách András: A színész az emberben Orson Welles a vásznon
JOHN BOORMAN
• Csiger Ádám: A játéknak vége John Boorman – 1. rész
• Takács Ferenc: "Ötven a százból" John Boorman: A királynőért és a hazáért
AUSZTRÁL ZSÁNER
• Zalán Márk: A didzserido szüntelen búgása Ausztrál aborigin filmek
• Pozsonyi Janka: Nyomkövetők A kortárs ausztrál western
• Szabó Ádám: A fenevad gyomrában Halott polgárok szelleme
• Varró Attila: Két úr sofőrje Mad Max: A harag útja
REBELLIS ROBOTOK
• Baski Sándor: Lázadó Évák Robot vs. ember
• Huber Zoltán: Istenkomplexusok Bosszúállók 2: Ultron kora
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: „A film nekem mágia” Beszélgetés Nemes Jeles Lászlóval
• Soós Tamás Dénes: „Én másképp láttam a vietnámi háborút” Beszélgetés Zsigmond Vilmossal
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Más világok Titanic: Versenyprogram
• Huber Zoltán: Túlélési technikák Titanic: Amerikai függetlenek/Sötét oldal
FILMISKOLA
• Kelecsényi László: Hogyan kezdjünk el egy filmet? Regényes filmdramaturgia
• Lichter Péter: Derengő folyosók az ismeretlenbe Avantgárd főcímek
FILM / REGÉNY
• Sándor Anna: Ragadozó a völgyben Ron Rash: Serena
• Tüske Zsuzsanna: Út a vadonba Susanne Bier: Serena
KRITIKA
• Muhi Klára: „Ez se és más se...” Kécza András: Magánterület
• Simor Eszter: Feminista romantika Thomas Vinterberg: Távol a világ zajától
MOZI
• Vajda Judit: Éjjelek és nappalok
• Varró Attila: Mocsárvidék
• Simor Eszter: Hölgy aranyban
• Forgács Nóra Kinga: Jack
• Kránicz Bence: Danny Collins
• Baski Sándor: Magam ura
• Sepsi László: Monsters – Sötét kontinens
• Kovács Bálint: Argo 2
• Kovács Kata: Szerelem Máltán
• Alföldi Nóra: Bazi nagy francia lagzik
• Pápai Zsolt: Genesis: A siker útja
• Csiger Ádám: Csábítunk és védünk
• Árva Márton: Éden
DVD
• Lakatos Gabriella: A tizedes meg a többiek
• Gelencsér Gábor: Napló gyermekeimnek
• Kránicz Bence: Az öt kedvenc
• Soós Tamás Dénes: Férfiak, nők és gyerekek
• Horváth Balázs: Arzén és levendula
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Képregényfesztiválosok

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Az öt kedvenc

Kránicz Bence

Top Five – amerikai, 2014. Rendezte: Chris Rock. Szereplők: Chris Rock, Rosario Dawson, Gabrielle Union. Forgalmazó: Select Video. 101 perc.

Bár színészként a kínosabb Adam Sandler-blődlik mellékszerepeitől sem riad vissza, bő tíz éve készített saját rendezéseiben Chris Rock érezhetően másfajta minőséget próbál képviselni. Az afro-amerikaiak aktuális társadalmi helyzete, lehetőségei éppúgy foglalkoztatják, mint az, hogyan csempészhetne némi európai érzékenységet a habkönnyű hollywoodi vígjátékokba – előbbi célkitűzéséről az Obama-érát megjövendölő Államelnök, míg utóbbiról A nőmre hajtok Rohmer-remake-je árulkodik.

A visszafogott sikerekkel és óvatos lépésekkel formálódó szerzői életmű eddigi magnum opusa a tavalyi Az öt kedvenc, amelyben egyszerre érvényesül a markánsan fekete nézőpont – hiszen a Rock által játszott sztárkomikus önérzetét éppen az bántja, hogy képtelen kitörni a „vicces feka” szerepköréből – és a leplezetlenül személyes hangvétel. Az önéletrajzi elemekben bővelkedő, részben flashbackekből összeálló történet felvonultatja a főhős egész családját, volt és jelenlegi szerelmeit, így bízvást tekinthető Rock 8 és féljének, még ha a formai kísérletezés helyét át is veszi a szigorúan betartott romkom-recept.

A cím egyébiránt a legfontosabb hip-hop előadók visszatérő poénként sorolt listájára vonatkozik, áttételesen viszont az élet meghatározó pillanatainak lajstromozását vetíti előre. A Woody Allen-i ihletésű, de a Julie Delpy rendezte, Rock főszereplésével készült Két nap New Yorkbanra is emlékeztető cselekmény egyetlen nap leforgása alatt játszódik, ami alatt a neurotikus és önimádó Andre Allennek egy pillanatra sem áll be a szája. A rasszokkal kapcsolatos, önironikus élcelődés működik is, a szexista viccek ugyanakkor annál kevésbé állnak jól a filmnek. Sőt, Rock alapvetően mostohán bánik a női karakterekkel, akik csak arra valók, hogy igyák a főhős szavait. Az Andrét kísérő újságíró figurájában a szingli anyuka sztereotípiája köszön vissza, a vele kapcsolatos fordulatok bántóan előkészítetlenül érkeznek – a hiteles, emberi mozzanatok Rosario Dawson alakítását, és nem a forgatókönyvet dicsérik. Emiatt az utolsó harmadban már némileg fárasztóvá válik az író-rendező-főszereplő egotripje. Mindazonáltal a „suszter maradjon a kaptafánál” tanulságát hordozó stand-up előadás jelenete és a szellemes finálé miatt ekkor sem válik unalmassá a film, aminek élvezetéhez szerencsére nem kell Chris Rock rajongói közé tartoznunk.

Extrák: werkfilm, kimaradt jelenetek és bakik, válogatás a főhős stand-up műsoraiból.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/06 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12276