MoziÉjjelek és nappalokVajda Judit
Days and Nights – amerikai, 2014. Rendezte és írta: Christian Camargo. Kép: Steve Cosens. Zene: Claire van Kampen. Szereplők: Katie Holmes (Alex), Ben Whishaw (Eric), Allison Janney (Elizabeth), Jean Reno (Louis), William Hurt (Herb). Gyártó: Art Cine Productions. Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált. 92 perc.
Habár a Sirály
talán Csehov legidőtállób darabja, az 1980-as évek vidéki Amerikájába helyezett
verziójának izgalmas kísérlete kudarcba fullad Christian Camargo
író-rendező-szereplő kezében. A négyfelvonásos, háromórás színmű másfél órányi
játékidőbe sűrítése zavaróan zaklatott és fájdalmasan csonka végeredményt
szült. Camargo a cselekményt és a figurákat nagyjából megtartotta (az ünnepelt
színésznő szerelmével hazalátogat a vidéki, tóparti birtokra betegeskedő
bátyjához és művészi ambíciókat dédelgető fiához, a látogatás pedig alaposan
megkavarja az addigi viszonyokat), az idő szűke miatt azonban a karaktereknek
nemcsak a motivációja, de még a jelleme is homályban marad, egymással való
kapcsolatuk pedig csak jelzésértékkel villan fel.
Az Éjjelek
és nappalok legnagyobb problémája nem az, hogy elsikkad Mása (itt Alex)
alkoholizmusa, Trepljov/Eric-hez fűződő reménytelen szerelme és férjével
szembeni lenéző viselkedése, vagy hogy Nyina/Eva megrázó, végső nagymonológja
szűkszavú zavarosságával semmit sem magyaráz meg a korábbi és későbbi események
közül, sem az, hogy a doktor (Jean Reno) elveszíti legtöbb izgalmas vonását,
hanem hogy mindezek helyett nem kapunk semmiféle fogódzót, amelynek mentén
megfejthetnénk a hősöket. A végeredmény olyan, mintha az alkotó felsorakoztatná
a csehovi alakok ihlette sakkfiguráit, ám anélkül szedné le őket a tábláról,
hogy játszott volna velük. Rendezőnk ráadásul eltávolította az orosz drámában
csodálatosan működő, kifejező sirály-szimbólumot is, és amit helyette kapunk
(az új életre kelő sas motívuma), bár hasonlóan kidolgozott, a legnagyobb
jóindulattal tekintve is sántít, szigorúan nézve pedig teljesen életképtelen. A
csehovi csendes elkeseredettséget és finom iróniát ugyan az elsőfilmes rendező
többé-kevésbé élvezhető fekete humorba fordította, bár ez szerény vigasz az
értetlenül a fejét kapkodó néző számára.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 244 átlag: 5.66 |
 |
|
