KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
          
             
             
             
             
             
   2015/június
ORSON WELLES 100
• Báron György: Citizen Welles Orson Welles 100
• Forgách András: A színész az emberben Orson Welles a vásznon
JOHN BOORMAN
• Csiger Ádám: A játéknak vége John Boorman – 1. rész
• Takács Ferenc: "Ötven a százból" John Boorman: A királynőért és a hazáért
AUSZTRÁL ZSÁNER
• Zalán Márk: A didzserido szüntelen búgása Ausztrál aborigin filmek
• Pozsonyi Janka: Nyomkövetők A kortárs ausztrál western
• Szabó Ádám: A fenevad gyomrában Halott polgárok szelleme
• Varró Attila: Két úr sofőrje Mad Max: A harag útja
REBELLIS ROBOTOK
• Baski Sándor: Lázadó Évák Robot vs. ember
• Huber Zoltán: Istenkomplexusok Bosszúállók 2: Ultron kora
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: „A film nekem mágia” Beszélgetés Nemes Jeles Lászlóval
• Soós Tamás Dénes: „Én másképp láttam a vietnámi háborút” Beszélgetés Zsigmond Vilmossal
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Más világok Titanic: Versenyprogram
• Huber Zoltán: Túlélési technikák Titanic: Amerikai függetlenek/Sötét oldal
FILMISKOLA
• Kelecsényi László: Hogyan kezdjünk el egy filmet? Regényes filmdramaturgia
• Lichter Péter: Derengő folyosók az ismeretlenbe Avantgárd főcímek
FILM / REGÉNY
• Sándor Anna: Ragadozó a völgyben Ron Rash: Serena
• Tüske Zsuzsanna: Út a vadonba Susanne Bier: Serena
KRITIKA
• Muhi Klára: „Ez se és más se...” Kécza András: Magánterület
• Simor Eszter: Feminista romantika Thomas Vinterberg: Távol a világ zajától
MOZI
• Vajda Judit: Éjjelek és nappalok
• Varró Attila: Mocsárvidék
• Simor Eszter: Hölgy aranyban
• Forgács Nóra Kinga: Jack
• Kránicz Bence: Danny Collins
• Baski Sándor: Magam ura
• Sepsi László: Monsters – Sötét kontinens
• Kovács Bálint: Argo 2
• Kovács Kata: Szerelem Máltán
• Alföldi Nóra: Bazi nagy francia lagzik
• Pápai Zsolt: Genesis: A siker útja
• Csiger Ádám: Csábítunk és védünk
• Árva Márton: Éden
DVD
• Lakatos Gabriella: A tizedes meg a többiek
• Gelencsér Gábor: Napló gyermekeimnek
• Kránicz Bence: Az öt kedvenc
• Soós Tamás Dénes: Férfiak, nők és gyerekek
• Horváth Balázs: Arzén és levendula
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Képregényfesztiválosok

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mocsárvidék

Varró Attila

La isla mínima – spanyol, 2014. Rendezte: Alberto Rodríguez. Írta: Rafael Cobos. Kép: Alex Catalán. Zene: Julio de la Rosa. Szereplők: Javier Gutiérrez (Juan), Raúl Arévalo (Pedro), María Varod (Trinidad), Jesús Ortiz (Andrés). Gyártó: Atresmedia. Forgalmazó: Vertigo Media Kft. Feliratos. 105 perc.

 

Az ezredforduló óta komoly élbolyt alkotnak a police procedural filmek globális felhozatalában a tanyasi sorozatgyilkosok nyomát sivár vidékeken kutató furcsa zsarupárok drámai történetei koreai lapálytól (A halál jele) fagyos lapp tundrán át (Hamis nyomon) az amerikai Dél lápvidékéig (Texas gyilkos földjén): tavaly az andalúz Mocsárvidék is felkerült a tetthely-térképre, mindjárt 10 Goya-díjat szerezve a burjánzó mikrozsánernek. Az Alberto Rodríguez-Rafael Cobos szerzőpáros csendes zsánerbravúrja a nemzeti közelmúlt viharos átmeneti időszakába helyezi detektívhőseit (miként Bong Joon-ho műve): a Franco-rezsim bukását követő hét szűk esztendő mélypontján egy lánglelkű fiatal demokrata és a régi rendszer veterán pribékje közös száműzetésben nyomoz egy tizenéves nővérpár brutális kéjgyilkosa után az eldugott délvidéki kisközösségben, ahol már érnek a gabonával az első sztrájkok, de még ott virít a Generalísimo és a Führer fényképe a fali feszületeken.

Rodríguez és Cobos tízévnyi közös életművét – egyfajta önreflexióként – a bűnkelepcékben vergődő férfipárosok párhuzamos drámái alkotják, legyenek alteregóik fiatalkorú utcai bűnözők (Hét szűz), önpusztító, szenvedélybeteg kispolgárok (After) vagy a hírhedt sevillai drogkommandó korrupt rendőrei (Hetes osztag). Komplementer elődeikhez hasonlóan a Mocsárvidék két nyomozója is ellentétes belső utat jár be – míg az éjsötét események purgatóriumában egyikük bűnei feloldozása felé kapaszkodik, a másik megindul a lejtőn az érzelmi/erkölcsi pokolba. Rodríguez érdekfeszítően, ám fegyelmezetten szövi össze a hősök és műfajok szálait: korábbi melodrámai túlkapásait sokatmondó apró gesztusokra cseréli, tolakodó kutyametafórái helyett enigmatikus madár-szimbolikát használ, folytonos változásban ábrázolt, kaotikus városképeit felváltják a mívesen fényképezett, hosszan kitartott tájképek a nyitott és átlátható, mégis kiúttalan és kilátástalan posvány-labirintusról (amelynek madártávlatból vett óriástotáljai vizuális fejezetcímekként tagolják a cselekményt a főcím-fraktálok torz agytekervényeitől a herointéglát mintázó temetőn és keresztforma hajótesten át a zárókép útkereszteződéséig). Ennyi erény birtokában csak hab a tortán, hogy thriller-revízió és zsarudráma mellett a film egyben kiábrándító, precíz helyzetjelentés a mindenkori rendszerváltások mocsárvidékéről – máris foroghatna a magyar remake a korai 90-es évekről, mondjuk Fertőtáj címmel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/06 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12264