MoziDanny CollinsKránicz Bence
Danny Collins – amerikai, 2015. Rendezte és írta: Dan Fogelman. Kép: Steve Yedlin. Zene: John Lennon. Szereplők: Al Pacino (Collins), Annette Bening (Mary), Bobby Cannavale (Tom), Jennifer Garner (Samantha), Christopher Plummer (Frank). Gyártó: Big Indie Pictures / ShivHans Pictures. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 110 perc.
Steve Tilston tíz éve tudta meg, hogy John
Lennon 1971-ben levelet írt neki, amelyben szimpátiájáról és támogatásáról
biztosította a karrierje legelején járó folkzenészt, figyelmeztetve őt, hogy
befutott előadóként is őrizze meg eredeti dalszerzői tehetségét. A vasárnapi
újság kis színesei közé illő történet ihlette Dan Fogelman első rendezését, amelyben
az Al Pacino alakította, öregedő rocksztár ébred rá Lennon levelét kézhez
kapva, hogy rég lemondott a művészi önmegvalósítás esélyéről, helyette újabb és
újabb búcsúturnékon haknizik évtizedes slágereivel.
Kikapós menyasszonyát hátrahagyva a címszereplő
New Jersey felé veszi az irányt, hogy felvegye a kapcsolatot sosem látott
fiával. A szálloda igazgatónőjével vívott parázs szócsatákat látva a folytatást
leginkább időskori romkomként (Minden
végzet nehéz, Amit még mindig tudni
akarsz a szexről) tudnánk elképzelni, a hangsúly azonban átkerül Collins és
felnőtt fia viszonyára, a vígjátéki hangütést komor tónusokkal apamelodrámába
fordítva.
Fogelman meglepően visszafogott, ám
helyenként ötlethiánnyal és tempógondokkal küzdő rendezése nemcsak a sztárfigura
sorsa miatt szól a fényűző életet ígérő, de skatulyába záró szórakoztatóipar
természetéről – a fásult, régi dicsőségéből élő Collins szerepe jutalomjátékot
jelent a hasonlóan jellemezhető Pacinónak –, hanem a központi levélmotívumon
keresztül is. A forgatókönyvíróként befutott, többek között a Last Vegas gerontokomédiáját is jegyző
Fogelman filmjében csak az írott szónak van tétje és jelentősége, Lennon
inspiráló üdvözletétől meghiúsult házassági szerződésen és feszülten várt
orvosi leleten át a fecnikre írt dalszövegekig. Árulkodó, hogy ezek az írások
rendre a fiókban maradnak, évtizedekre elvesznek, vagy meg sem születnek:
mintha Fogelmannek a rendezői székbe átülve első dolga lett volna, hogy a
hollywoodi írók viszontagságairól elmélkedjen.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 254 átlag: 5.65 |
|
|