KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
   2015/június
ORSON WELLES 100
• Báron György: Citizen Welles Orson Welles 100
• Forgách András: A színész az emberben Orson Welles a vásznon
JOHN BOORMAN
• Csiger Ádám: A játéknak vége John Boorman – 1. rész
• Takács Ferenc: "Ötven a százból" John Boorman: A királynőért és a hazáért
AUSZTRÁL ZSÁNER
• Zalán Márk: A didzserido szüntelen búgása Ausztrál aborigin filmek
• Pozsonyi Janka: Nyomkövetők A kortárs ausztrál western
• Szabó Ádám: A fenevad gyomrában Halott polgárok szelleme
• Varró Attila: Két úr sofőrje Mad Max: A harag útja
REBELLIS ROBOTOK
• Baski Sándor: Lázadó Évák Robot vs. ember
• Huber Zoltán: Istenkomplexusok Bosszúállók 2: Ultron kora
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: „A film nekem mágia” Beszélgetés Nemes Jeles Lászlóval
• Soós Tamás Dénes: „Én másképp láttam a vietnámi háborút” Beszélgetés Zsigmond Vilmossal
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Más világok Titanic: Versenyprogram
• Huber Zoltán: Túlélési technikák Titanic: Amerikai függetlenek/Sötét oldal
FILMISKOLA
• Kelecsényi László: Hogyan kezdjünk el egy filmet? Regényes filmdramaturgia
• Lichter Péter: Derengő folyosók az ismeretlenbe Avantgárd főcímek
FILM / REGÉNY
• Sándor Anna: Ragadozó a völgyben Ron Rash: Serena
• Tüske Zsuzsanna: Út a vadonba Susanne Bier: Serena
KRITIKA
• Muhi Klára: „Ez se és más se...” Kécza András: Magánterület
• Simor Eszter: Feminista romantika Thomas Vinterberg: Távol a világ zajától
MOZI
• Vajda Judit: Éjjelek és nappalok
• Varró Attila: Mocsárvidék
• Simor Eszter: Hölgy aranyban
• Forgács Nóra Kinga: Jack
• Kránicz Bence: Danny Collins
• Baski Sándor: Magam ura
• Sepsi László: Monsters – Sötét kontinens
• Kovács Bálint: Argo 2
• Kovács Kata: Szerelem Máltán
• Alföldi Nóra: Bazi nagy francia lagzik
• Pápai Zsolt: Genesis: A siker útja
• Csiger Ádám: Csábítunk és védünk
• Árva Márton: Éden
DVD
• Lakatos Gabriella: A tizedes meg a többiek
• Gelencsér Gábor: Napló gyermekeimnek
• Kránicz Bence: Az öt kedvenc
• Soós Tamás Dénes: Férfiak, nők és gyerekek
• Horváth Balázs: Arzén és levendula
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Képregényfesztiválosok

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film / Regény

Susanne Bier: Serena

Út a vadonba

Tüske Zsuzsanna

A jellegzetes Bier-melodráma kosztümbe öltözött.

Susanne Bier, a filmvászon díjesőben fürdőző melodráma királynője útját finom művű sorstragédiák egész sora és egy óceánra való könnycsepp szegélyezte, míg a hétköznapok Dániájából a sejtelmes ködben úszó, lenyűgöző Appalache-hegységbe érkezett. Az északról jött, kifinomult idegen második tengerentúli munkájában, a Serenában klasszikus hollywoodi hangnemben és – pályája során először – kosztümös közegben szólal meg. Az észak-karolinai hegyvidék meghódításán munkálkodó, sikeres faipari vállalkozó, George Pemberton sorsa örökre megpecsételődik, amikor megpillantja a zabolátlan és gyönyörű Serenát, akit rögtön feleségül is vesz és hegyvidéki birodalmába visz. A nő ragyogó külsejével, éles eszével és a körülötte lebegő titokzatossággal a telep lakóit is megbabonázza – Pemberton munkásai, elsősorban a börtönviselt, magának való Galloway, mágikus erőt, eddig jóbarátként kezelt üzlettársa, Buchanan azonban ellenséget lát a határozott, modern elképzeléseit érvényesítő fiatalasszonyban. Serena, aki tigrisként őrzi az eddig nem tapasztalt boldogságot, szemet húny egy Pemberton előéletéből, lopott pásztorórákból született gyermek fölött, de jövőjüket nem hajlandó kockáztatni. Odaadó férjét súlyos bűntettre szólítja fel, ami átokként indítja el a sorscsapások lavináját.

Ron Rash bestsellerének eredetileg éjsötét, érdes népmesei szövetét Christopher Kyle (Nagy Sándor, a hódító) fésülgette simábbra, így végül a forgatókönyvben a karcosságot és a bűnt az áradó érzelmek írták felül. Az epikus hangnemű Serena így is rokona a jelenkori dán családi tragédiáknak – illeszkedik a bier-i kollekcióba, főleg az utóbbi évek munkái közé. Korábban már az egyetemes üzenetet közvetítő, szintén férfi főhőst mozgató Egy jobb világban is könyörtelenül előtérbe került a gyermekek védelme és a gyermekhalál szívszorító motívuma. A regényhez képest erkölcsileg kissé rehabilitált Pemberton pedig erős hasonlóságot mutat a Második esély Andreas-ával, aki apaként és egy gyermek megmentőjeként – oldalán egy labilis feleséggel – próbál kiutat találni a gyermekvállalás körüli tragédiák útvesztőjéből. A Serena egy bűnügyi műfaj beemelése alapján is egyfajta folytatásává válik a Második esélynek – a bűncselekmény és a halál motívumain keresztül a melodrámát a thriller-elemek színezik át sötét tónusokkal. A Serena nem csak a rendező életművében, de a skandináv hagyományokban is gyökerekre talál: többek között számos hasonlóságot mutat egy másik, sötét színekben ragyogó filmadaptációval, a Herjbjorg Wassmo regényéből, Ole Bornedal rendezésében megvalósult, szintén kosztümös, de jóval szilajabb Dina vagyokjával, amelynek gyermekkori traumától sújtott, vad hősnője szépségével és intelligenciájával minden területen legyűri a férfiakat, telhetetlen halálistennőként szedi áldozatait, szerelme felér egy átokkal.

Bier korábbi, romantikus húrokat is megpendítő alkotásaihoz hasonlóan (Hogy szeretsz, Testvéred feleségét, A tűz martaléka) a melodráma egyik alappillére a szerelmi sokszög tematikája is megjelenik a Serenában: egy megesett leány, vagyis Pemberton gyermekének anyja, a férfi üzlettársa, a bosszúálló Buchanan, aki valójában gyengéd érzelmeket táplál iránta és Serena hűséges szolgája, Galloway, aki bármilyen súlyos bűnre képes az asszony kedvéért. Ugyanakkor a Serena, külső jegyei és női karaktere szerint a sztár szerzőiségének is szép példája: Jennifer Lawrence ezúttal is harcos vadonhercegnőként jelenik meg (Winter’s Bone -A hallgatás törvénye, Éhezők viadala), de a család védelme itt immorális és elmebeteg megszállottságba fordul, így válik a figura a korábbi, feddhetetlen hősnők eltorzult tükörképévé, fékevesztett femme fatale-á. A dán melodrámák hétköznapi hőseinek eleve elrendelt boldogtalansága átok formájában köszön vissza Bier mítikus hangulatú balladájában – a balsors szele ezúttal a rendezőt is megérintette, de a kissé vérszegény forgatókönyvért cserébe, a vászonra született, fenséges képek és néhány megrendítő szépségű pillanat vigaszt nyújtanak: az út nem végződik tragédiával.

 

SERENA (Serena) – amerikai, 2014. Rendezte: Susanne Bier. Írta: Ron Rush regényéből Christopher Kyle. Kép: Morten Soborg. Zene: Johan Söderqvist. Szereplők: Jennifer Lawrence (Serena), Bradley Cooper (Pemberton), Rhys Ifans (Galloway), Sean Harris (Campbell), Toby Jones (McDowell). Gyártó: Chockstone Pictures / 2929 Productions. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 110 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/06 51-52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12265