DVDA tizedes meg a többiekLakatos Gabriella
Magyar, 1965. Rendezte: Keleti Márton. Szereplők: Sinkovits Imre, Major Tamás, Darvas Iván, Pálos György, Márkus László. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 101 perc.
Ha fel akarjuk idézni azon rendezőket, akik karrierjüket 1945
előtt kezdték, de a háború után is a filmgyártás aktív résztvevői maradtak,
olyan neveket sorolhatunk fel, mint Gertler Viktor, Bán Frigyes, Kalmár László
vagy Keleti Márton. Utóbbi 1945 előtt olyan filmeket forgatott, mint A torockói menyasszony, a Viki, a Borcsa Amerikában vagy A
harapós férj. 1965-ös filmje, A
tizedes meg a többiek nagy sikerének egyik oka, hogy Keleti az 1945 előtti
vígjátékhagyományból merített ihletet hozzá.
Az alkotók tervei – illetve Dobozy Imre forgatókönyve – szerint
eredetileg drámai és komolykodó partizánfilmnek induló, de végül Szász Imre
átdogozott szkriptje alapján elkészült Tizedes
a szerelmi szál teljes mellőzésével, valamint a háborús tematika vígjátéki
bemutatásával ugyan markánsan eltér az 1945 előtti korszak vígjátékaitól (a
Horthy-korszakban a háborús tematika kizárólag melodrámai hangszereléssel volt
bemutatható), más elemeiben viszont erősen kapcsolódik ahhoz. Az 1945 előtti
vígjátékok örököse, nemcsak azok klasszikus
típusainak megidézése miatt (a lakájtól
kezdve a viharos események közepébe helyezett, de nagy
ellenállóképességű kisember
figuráján keresztül a másik oldalon álló, gőgös, pökhendi, ezért bűnhődésre ítélt felettesekig), hanem a dramaturgiája miatt is, lásd a véletlenek
fontosságát vagy a szerepcsere-motívum kiaknázását.
Utóbbival van összefüggésben a talán legfontosabb elem. Keleti
párhuzamos sorsok egész hadosztályát felvonultató partizánkomédiáját az
identitáscserét markánsan tematizáló álcamotívum jellemzi, mely az 1945 előtti
vígjátékokban ugyancsak meghatározó volt (Meseautó;
Barátságos arcot kérek; A címzett ismeretlen; Segítség, örököltem; A hölgy egy kissé bogaras). A tizedes meg a többiek hősei a
széljárásnak megfelelően változtatják identitásukat a túlélés érdekében, legyen
szó Molnár Ferenc tizedesről (Sinkovits Imre), a katonaszökevény Gálffy
Eduárdról (Darvas Iván), Szíjjártó István szökött kommunista
munkaszolgálatosról (Pálos György), Grísáról, a sebesült orosz bakáról (Cs.
Németh Lajos) vagy Jóskáról, a fiatal autószerelő segédről (Iglódi István). A
felöltött gúnyák és a felvett pózok aszerint cserélődnek, hogy viselőik éppen
németek vagy oroszok, katonák vagy civilek, vezetők vagy beosztottak, szolgák
vagy arisztokraták szerepébe kénytelenek bújni. Az álcamotívum nem csak az 1945
előtti és utáni korszak közti tematikus folytonosságot jelzi, emellett igen
pontos képet ad a Horthy-korszak Magyarországáról is, ahol nem csupán az
érvényesülés, de akár a túlélés záloga is az identitással történő ügyeskedés
volt, békében és háborúban egyaránt. Sokatmondó Gálffy Eduárdnak, az 1945
előtti öngyilkos hajlamú melodrámai hősöket idéző figurának az elkeseredett
felkiáltása, mellyel a sokadik átöltözést kommentálja: „Ez Magyarország!…
átöltözünk… mindig csak átöltözünk!”
Extrák: Sinkovits Imre A tizedes
meg a többiekről beszél egy 1983-as interjúrészletben, valamint híradó
tudósítás az 1965-ös Játékfilmszemléről.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 246 átlag: 5.77 |
 |
|
