KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
          
             
             
             
             
             
   2015/június
ORSON WELLES 100
• Báron György: Citizen Welles Orson Welles 100
• Forgách András: A színész az emberben Orson Welles a vásznon
JOHN BOORMAN
• Csiger Ádám: A játéknak vége John Boorman – 1. rész
• Takács Ferenc: "Ötven a százból" John Boorman: A királynőért és a hazáért
AUSZTRÁL ZSÁNER
• Zalán Márk: A didzserido szüntelen búgása Ausztrál aborigin filmek
• Pozsonyi Janka: Nyomkövetők A kortárs ausztrál western
• Szabó Ádám: A fenevad gyomrában Halott polgárok szelleme
• Varró Attila: Két úr sofőrje Mad Max: A harag útja
REBELLIS ROBOTOK
• Baski Sándor: Lázadó Évák Robot vs. ember
• Huber Zoltán: Istenkomplexusok Bosszúállók 2: Ultron kora
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: „A film nekem mágia” Beszélgetés Nemes Jeles Lászlóval
• Soós Tamás Dénes: „Én másképp láttam a vietnámi háborút” Beszélgetés Zsigmond Vilmossal
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Más világok Titanic: Versenyprogram
• Huber Zoltán: Túlélési technikák Titanic: Amerikai függetlenek/Sötét oldal
FILMISKOLA
• Kelecsényi László: Hogyan kezdjünk el egy filmet? Regényes filmdramaturgia
• Lichter Péter: Derengő folyosók az ismeretlenbe Avantgárd főcímek
FILM / REGÉNY
• Sándor Anna: Ragadozó a völgyben Ron Rash: Serena
• Tüske Zsuzsanna: Út a vadonba Susanne Bier: Serena
KRITIKA
• Muhi Klára: „Ez se és más se...” Kécza András: Magánterület
• Simor Eszter: Feminista romantika Thomas Vinterberg: Távol a világ zajától
MOZI
• Vajda Judit: Éjjelek és nappalok
• Varró Attila: Mocsárvidék
• Simor Eszter: Hölgy aranyban
• Forgács Nóra Kinga: Jack
• Kránicz Bence: Danny Collins
• Baski Sándor: Magam ura
• Sepsi László: Monsters – Sötét kontinens
• Kovács Bálint: Argo 2
• Kovács Kata: Szerelem Máltán
• Alföldi Nóra: Bazi nagy francia lagzik
• Pápai Zsolt: Genesis: A siker útja
• Csiger Ádám: Csábítunk és védünk
• Árva Márton: Éden
DVD
• Lakatos Gabriella: A tizedes meg a többiek
• Gelencsér Gábor: Napló gyermekeimnek
• Kránicz Bence: Az öt kedvenc
• Soós Tamás Dénes: Férfiak, nők és gyerekek
• Horváth Balázs: Arzén és levendula
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Képregényfesztiválosok

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Monsters – Sötét kontinens

Sepsi László

Monsters: Dark Continent – brit, 2014. Rendezte: Tom Green. Írta: Jay Basu. Kép: Christopher Ross. Szereplők: Johnny Harris (Frater), Joe Dempsie (Frankie), Sofia Boutella (Ara), Kyle Soller (Inkelaar). Gyártó: Vertigo Films / Between the Eyes / International Traders. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 119 perc.

 

Filmben és zsánerirodalomban egyaránt az ezredforduló izgalmas elméleti vitáit generálták azok a szövegek, amelyek használják ugyan egy-egy műfaj bevett motívumait vagy stílusát, de az ezekkel együtt járó sémák és tágabb értelemben vett szemléletmód nagyrészt hiányzik belőlük. Gareth Edwards a 2010-es Monsters-ben ezzel a problémával szembesítette az inváziós sci-fi rajongóit, amikor a Mexikóban burjánzó szörnypopulációt csupán egy románcba torkolló road movie hátterévé tette, ami csak néhány kulcsponton befolyásolta vagy éppen monstrummá lett bevándorlás-metaforaként árnyalta a cselekményt.

A Monsters folytatása tovább viszi a főhősökkel minél kevesebb direkt interakcióba lépő űrszörnyek motívumát, a radikális stratégia a franchise-zá válás során máris formulává alakult, csak a fantasztikummal szennyezett alapzsáner cserélődött le. A többnyire passzív jövevények ezúttal A bombák földjén és az Amerikai mesterlövész nyomdokain haladó közel-keleti háborús dráma szüzséjét díszítik, ahol a konfliktus oka, hogy az amerikai haderő az idegenekkel együtt gyakorta a helyi lakosságnak is juttat a szőnyegbombázásból – akik erre értelemszerűen visszalőnek. A xenofóbia és a markáns helyszínválasztás ezzel megmaradt mint szervezőelv, de a detroiti lepusztultságból a sivatagi hadszíntérre keveredő maroknyi white trash legény szétcsúszás-történetét még annyira sem befolyásolják a távolban ágaskodó csáperdők, mint Edwards eredetijében. A Sötét kontinens tankönyvbe illően illusztrálja, mikor két műfaj keveredését nem a hibriditás (a kódrendszerek minél gördülékenyebb egybesimítása), hanem a fertőzés logikája irányítja: ahogy a filmbeli sivatagot, a szöveget is penészfoltokként pettyezik a sci-fi monstrumok telepei, de ahhoz már nem hatolnak elég mélyre a gazdatestben, hogy érdemben átformálják annak többségében sematikus struktúráját.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/06 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12267