KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
   2022/szeptember
MAGYAR MŰHELY
• Gyürke Kata: „Én még a XIX. században járok” Beszélgetés Cserhalmi Györggyel
• Pólik József: Mit üzent a császár? Najmányi László (1946-2020) – 2. rész
• Gelencsér Gábor: Sűrű leírások Jeles András: Ahogy seb néz a távozó szuronyra
• Hegyi Zoltán: És a bokréta rajta Papp Gábor Zsigmond: Bereményi kalapja
• Déri Zsolt: Balaton, Trabant, Tarr-vízió Kécza András: Ott torony volt – Víg Mihály-portré
• Soós Tamás Dénes: Lefelé a gyászhegyről Beszélgetés Csoma Sándorral
ÖKO-FILMEK
• Hódosy Annamária: Ökoapokalipszistől a szolárpunk utópiáig Biomozi-trendek
• Fekete Tamás: Az oroszlán ugrani készül Baltasar Kormákur: Fenevad
• Varró Attila: Akik üvegházban élnek Klímaválság modellek a 60-as években
• Forgács Nóra Kinga: Egy tehén meghámozása Andrea Arnold: Tehén
SZÍNÉSZLEGENDA
• Báron György: Egy férfi és… Jean-Louis Trintignant (1930-2022)
A MÚLT BŰNEI
• Lénárt András: Horogkereszt Hispániában Spanyolországban élő nácik a filmeken
• Kránicz Bence: Aki legyőzte Eliot Nesst Brian Michael Bendis – Marc Andreyko: Torso
ARCHÍVUMOK TITKAI
• Barkóczi Janka: Elsüllyedt kincsek Archívfilm fesztiválok
FESZTIVÁL
• Gerevich András: Kinek akarsz hazudni? Friss Hús Fesztivál: Queer Dreams
• Baski Sándor: Go West! Karlovy Vary
KÖNYV
• Fekete Tamás: Rajongói portrék Filmtekercs: Tíz a huszonegyből
• Kolozsi László: Felforgatás Gerőcs Péter: Werkfilm
KRITIKA
• Huber Zoltán: Amerikai psziché Jordan Peele: Nem
• Kovács Kata: Szatíra a parton Ruben Östlund: A szomorúság háromszöge
• Gyöngyösi Lilla: A Hópárduc lábnyoma Csoma Sándor: Magasságok és mélységek
• Vajda Judit: Ötletözön Rohonyi Gábor – Vékes Csaba: Szia, Életem!
• Kovács Patrik: Az elveszett nemzedék Kerékgyártó Yvonne: Együtt kezdtük
• Pethő Réka: Érzelmek a kígyó árnyékában Clio Barnard: Az essexi kígyó
MOZI
• Gyöngyösi Lilla: Ők
• Pozsonyi Janka: 3000 év vágyakozás
• Rudas Dóra: Fiatal szeretők
• Bárány Bence: A hónap dolgozója
• Fekete Tamás: Született hazudozó
• Benke Attila: Rosszkor, rossz helyen
• Búzás Anna: King – Egy kis oroszlán nagy kalandja
• Orosdy Dániel: A gyilkos járat
• Orosdy Dániel: A gyilkos járat
STREAMLINE MOZI
• Herczeg Zsófia: Cryptozoo
• Benke Attila: Amparo
• Kovács Gellért: Tralala
• Varró Attila: Préda
• Vincze Teréz: Carter
• Huber Zoltán: A komédia királya

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline mozi

A komédia királya

Huber Zoltán


The King of Comedy – amerikai, 1982. Rendezte: Martin Scorsese. Írta: Paul D. Zimmerman. Kép: Fred Schuler. Zene: Robbie Robertson. Szereplők: Robert De Niro (Pupkin), Jerry Lewis (Langford), Diahnne Abbott (Rita), Sandra Bernhard (Masha). Gyártó: Embassy International Pictures. Forgalmazó: HBO Max. Szinkronizált. 109 perc.

 

Martin Scorsese impozáns életművét Isten magányos emberei tartják a vállukon, köztük egy New York-i lúzer, aki a komédia királyának hiszi magát. Rupert Pupkint semmi sem ingathatja meg a hitében, hogy a showbiznisz csúcsára termett, ahová imádott idolja fogja felsegíteni, kerül, amibe kerül. A terhelt múltú, a realitásokkal hadilábon álló Pupkin az idegesítő rámenősségtől fokozatosan jut el az erőszakig, amit az ő nézőpontjából az eleve elrendeltetett szent cél szentesít. Pupkin ennyiben klasszikus Scorsese-hős, a megszállott önjelölt megváltó, de a rendező ezúttal csontszáraz humorral és húsba vágó kétértelműségekkel fűszerezi a súlyos egzisztencialista drámát.

Bár a korabeli kritikák általában jól fogadták, utólag nem meglepő módon a film annak idején nagyot bukott a kasszáknál. A szatirikus komédiaként pozícionált történetet Scorsese zavarbaejtően szenvtelen tónusban, rendkívül provokatívan tárja elénk. A rá jellemző látványos gépmozgások, montázsok és kompozíciók helyett minden beállítás statikus és céltudatos. Mintha egy elkerülhetetlen katasztrófát néznénk az első sorból, miközben az éjsötét humor és De Niro darabos esetlensége még dermesztőbbé varázsolja Pupkin alakját. Scorsese legmerészebb döntése mégis az, hogy egyáltalán nem jelzi a komédia és a dráma, a fantázia és valóság határait, kizökkentve a nézőt a biztonságos komfortzónából. Zseniális alkotói húzás, hogy előbb-utóbb kénytelenek vagyunk mi magunk eldönteni, egy mentálisan sérült ember tragédiáját, egy kíméletlen szociopata ámokfutását vagy egy zseniális self-made man felemelkedését látjuk-e Pupkin sztorijában. Ma már nem véletlenül szokás Scorsese legjobbjai között emlegetni, a film az elmúlt négy évtizedben sem veszített ez erejéből. A hírnév természete nem változott, az elszigeteltség és megszállottság tragédiája örök. A Pupkinok ma is köztünk élnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/09 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15496