KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
   2022/szeptember
MAGYAR MŰHELY
• Gyürke Kata: „Én még a XIX. században járok” Beszélgetés Cserhalmi Györggyel
• Pólik József: Mit üzent a császár? Najmányi László (1946-2020) – 2. rész
• Gelencsér Gábor: Sűrű leírások Jeles András: Ahogy seb néz a távozó szuronyra
• Hegyi Zoltán: És a bokréta rajta Papp Gábor Zsigmond: Bereményi kalapja
• Déri Zsolt: Balaton, Trabant, Tarr-vízió Kécza András: Ott torony volt – Víg Mihály-portré
• Soós Tamás Dénes: Lefelé a gyászhegyről Beszélgetés Csoma Sándorral
ÖKO-FILMEK
• Hódosy Annamária: Ökoapokalipszistől a szolárpunk utópiáig Biomozi-trendek
• Fekete Tamás: Az oroszlán ugrani készül Baltasar Kormákur: Fenevad
• Varró Attila: Akik üvegházban élnek Klímaválság modellek a 60-as években
• Forgács Nóra Kinga: Egy tehén meghámozása Andrea Arnold: Tehén
SZÍNÉSZLEGENDA
• Báron György: Egy férfi és… Jean-Louis Trintignant (1930-2022)
A MÚLT BŰNEI
• Lénárt András: Horogkereszt Hispániában Spanyolországban élő nácik a filmeken
• Kránicz Bence: Aki legyőzte Eliot Nesst Brian Michael Bendis – Marc Andreyko: Torso
ARCHÍVUMOK TITKAI
• Barkóczi Janka: Elsüllyedt kincsek Archívfilm fesztiválok
FESZTIVÁL
• Gerevich András: Kinek akarsz hazudni? Friss Hús Fesztivál: Queer Dreams
• Baski Sándor: Go West! Karlovy Vary
KÖNYV
• Fekete Tamás: Rajongói portrék Filmtekercs: Tíz a huszonegyből
• Kolozsi László: Felforgatás Gerőcs Péter: Werkfilm
KRITIKA
• Huber Zoltán: Amerikai psziché Jordan Peele: Nem
• Kovács Kata: Szatíra a parton Ruben Östlund: A szomorúság háromszöge
• Gyöngyösi Lilla: A Hópárduc lábnyoma Csoma Sándor: Magasságok és mélységek
• Vajda Judit: Ötletözön Rohonyi Gábor – Vékes Csaba: Szia, Életem!
• Kovács Patrik: Az elveszett nemzedék Kerékgyártó Yvonne: Együtt kezdtük
• Pethő Réka: Érzelmek a kígyó árnyékában Clio Barnard: Az essexi kígyó
MOZI
• Gyöngyösi Lilla: Ők
• Pozsonyi Janka: 3000 év vágyakozás
• Rudas Dóra: Fiatal szeretők
• Bárány Bence: A hónap dolgozója
• Fekete Tamás: Született hazudozó
• Benke Attila: Rosszkor, rossz helyen
• Búzás Anna: King – Egy kis oroszlán nagy kalandja
• Orosdy Dániel: A gyilkos járat
• Orosdy Dániel: A gyilkos járat
STREAMLINE MOZI
• Herczeg Zsófia: Cryptozoo
• Benke Attila: Amparo
• Kovács Gellért: Tralala
• Varró Attila: Préda
• Vincze Teréz: Carter
• Huber Zoltán: A komédia királya

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Csoma Sándor: Magasságok és mélységek

A Hópárduc lábnyoma

Gyöngyösi Lilla

Az Erőss Zsolt hegymászó haláláról szóló film érzékeny, empatikus dráma – a feleség szemszögéből.

 

Kényes témát, egy sportoló celebritás közelmúltbéli halálát dolgozza fel Csoma Sándor első nagyjátékfilmje, a Magasságok és mélységek. Erőss Zsolt hegymászó 2013 májusában tűnt el a Himalájában, feleségét és két kisgyermekét hátrahagyva. A tragédia filmért kiált, s könnyen készülhetett volna belőle otromba, bulvárízű darab – Csoma azonban egyedi utat választott, egészen közelről, mégis finom ízléssel mutatja be nem is Erőss, hanem a felesége, Sterczer Hilda történetét. Szorosan követi Hilda (Pál Emőke) szubjektív nézőpontját, az ő gyászfeldolgozásáról szól, tehát elsősorban emberi dráma, nem életrajzi film. Könnyen meg is lehet feledkezni a valós történet csábító, ám bombasztikus bélyegéről, a látottak önmagukban, játékfilmként, egy nő és anya gyásztörténeteként is megállnak.

Az író-rendező Sterczer Hildával együttműködve, de a saját értelmezését követve írta a forgatókönyvet, amely elsősorban érzéseket, nem pedig tényeket mutat be. Hiányoznak belőle a klasszikus életrajzi adatok, például annak részletei is, hogy Erőss (Trill Zsolt) hogyan vesztette el a lábát. Mindez azonban nem zavaró, ellenkezőleg, hozzásegít ahhoz, hogy a filmet önálló műalkotásként, ne ismeretterjesztő anyagként fogadhassuk be. Bár felmerül a kérdés, hogy a hegymászóközösség tagjain kívül hány nézőt mozgat meg egy ilyen mű, a Magasságok és mélységek meghálálja a tágabb közönség figyelmét is: nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy Hilda rezdülései, a mélységek és magasságok közti ingázása átérezhető legyen.

Csoma filmje hirtelen kezdődik, azonnal az expedícióra indulás káoszába vet, majd a várakozás idegtépő pillanatain rohan át. A tragikus fordulat után azonban lelassul, ami ez esetben jótékony változás. Hilda személyében különös karaktert ismerünk meg, aki meglepő keménységgel, tárgyilagossággal, szinte ridegen kezeli a férje – feltételezett – halálát, majd próbálja siettetni a gyógyulást és úgy igazgatni a saját és gyermekei életét, mintha mi sem történt volna. Nyíltan beszél a médiával, tudván, hogy az érdeklődésük együtt jár a sztársportolói léttel, ám nem azt mondja, amit hallani akarnak; megküzd a közvélemény rosszallásával és a tisztelők terhes figyelmével is. Mindez pedig súlyosbítja a gyász hatásait nemcsak a saját, hanem óvodás lánya életében is. A Magasságok és mélységek annak a története, hogy ez a keménység hogyan enged fel, Hilda hogyan találja meg a lelki békét. Hogyan jön le arról a hegyről, ahonnan a férje képtelen volt.

Csoma Sándor korábbi kisfilmjeiben is húsbavágó témákat feszegetett, elhallgatott emberi történeteket hozott közel: például a Nem történt semmi a gyermekmolesztálás, a Casting a pornóiparba sodródás kényelmetlen tabujával foglalkozott. A Magasságok és mélységek immár egészestés terjedelemben érint egy hasonlóan szemérmesen kezelt, akár indulatokat is kiváltó kérdést. Tudniillik, hogy Erőss Zsolt a saját önzőségének, felelőtlenségének az áldozata-e, amellyel a családjának is múlhatatlan fájdalmat okozott. A nagy világmagyarázat ugyan elmarad, a filmből nem kapunk leckét az életről, de addig az evidenciáig eljutunk, hogy Erősst nem lett volna szabad megállítani. Ahogyan a valóságban, úgy a filmben is a család vallásossága támogatja a történtek értelmezését.

A Magasságok és mélységek az Inkubátor Programban készült, mindössze 67 millió forint NFI támogatást kapott, ehhez képest viszont látványos darab, a csendes dráma mellett megkapó hegyi jelenetekkel. Így arra is jó példa, hogy az Inkubátor-támogatás nem csupán egyhelyszínes, kisrealista filmek készítésére alkalmas, bár a fókusz itt is a Hildában zajló folyamaton van. Csoma és Pál Emőke hitelesen mutatja be az elengedés lépéseit, arra pedig bizonyára senki nem számít, hogy a film legkatartikusabb, szimbolikus erejű jelenete néhány csomag mirelit zöldség között játszódik.

 

Magasságok és mélységek – magyar, 2022. Rendezte és írta: Csoma Sándor. Kép: Tóth Levente. Zene: Balázs Ádám. Szereplők: Trill Zsolt (Erőss Zsolt), Pál Emőke (Sterczer Hilda). Producer: Sümeghy Claudia és Topolánszky Tamás Yvan. Gyártó és forgalmazó: Juno11 Pictures. 90 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/09 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15462