KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
   2022/szeptember
MAGYAR MŰHELY
• Gyürke Kata: „Én még a XIX. században járok” Beszélgetés Cserhalmi Györggyel
• Pólik József: Mit üzent a császár? Najmányi László (1946-2020) – 2. rész
• Gelencsér Gábor: Sűrű leírások Jeles András: Ahogy seb néz a távozó szuronyra
• Hegyi Zoltán: És a bokréta rajta Papp Gábor Zsigmond: Bereményi kalapja
• Déri Zsolt: Balaton, Trabant, Tarr-vízió Kécza András: Ott torony volt – Víg Mihály-portré
• Soós Tamás Dénes: Lefelé a gyászhegyről Beszélgetés Csoma Sándorral
ÖKO-FILMEK
• Hódosy Annamária: Ökoapokalipszistől a szolárpunk utópiáig Biomozi-trendek
• Fekete Tamás: Az oroszlán ugrani készül Baltasar Kormákur: Fenevad
• Varró Attila: Akik üvegházban élnek Klímaválság modellek a 60-as években
• Forgács Nóra Kinga: Egy tehén meghámozása Andrea Arnold: Tehén
SZÍNÉSZLEGENDA
• Báron György: Egy férfi és… Jean-Louis Trintignant (1930-2022)
A MÚLT BŰNEI
• Lénárt András: Horogkereszt Hispániában Spanyolországban élő nácik a filmeken
• Kránicz Bence: Aki legyőzte Eliot Nesst Brian Michael Bendis – Marc Andreyko: Torso
ARCHÍVUMOK TITKAI
• Barkóczi Janka: Elsüllyedt kincsek Archívfilm fesztiválok
FESZTIVÁL
• Gerevich András: Kinek akarsz hazudni? Friss Hús Fesztivál: Queer Dreams
• Baski Sándor: Go West! Karlovy Vary
KÖNYV
• Fekete Tamás: Rajongói portrék Filmtekercs: Tíz a huszonegyből
• Kolozsi László: Felforgatás Gerőcs Péter: Werkfilm
KRITIKA
• Huber Zoltán: Amerikai psziché Jordan Peele: Nem
• Kovács Kata: Szatíra a parton Ruben Östlund: A szomorúság háromszöge
• Gyöngyösi Lilla: A Hópárduc lábnyoma Csoma Sándor: Magasságok és mélységek
• Vajda Judit: Ötletözön Rohonyi Gábor – Vékes Csaba: Szia, Életem!
• Kovács Patrik: Az elveszett nemzedék Kerékgyártó Yvonne: Együtt kezdtük
• Pethő Réka: Érzelmek a kígyó árnyékában Clio Barnard: Az essexi kígyó
MOZI
• Gyöngyösi Lilla: Ők
• Pozsonyi Janka: 3000 év vágyakozás
• Rudas Dóra: Fiatal szeretők
• Bárány Bence: A hónap dolgozója
• Fekete Tamás: Született hazudozó
• Benke Attila: Rosszkor, rossz helyen
• Búzás Anna: King – Egy kis oroszlán nagy kalandja
• Orosdy Dániel: A gyilkos járat
• Orosdy Dániel: A gyilkos járat
STREAMLINE MOZI
• Herczeg Zsófia: Cryptozoo
• Benke Attila: Amparo
• Kovács Gellért: Tralala
• Varró Attila: Préda
• Vincze Teréz: Carter
• Huber Zoltán: A komédia királya

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Kerékgyártó Yvonne: Együtt kezdtük

Az elveszett nemzedék

Kovács Patrik

Nemzedéki közérzetfilm helyett színes-szagos egynyári komédiát kapunk.

 

Nemzedéki közérzetfilmből ugyan az elmúlt húsz esztendőben is bőség mutatkozott (Moszkva tér, Szezon, Lányok, Itt vagyok, Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan), a kilencvenes évek derekán született, több szempontból is köztes státuszú generáció problémái eleddig egyetlen honi mozgóképben sem köszöntek vissza. E hiányosság a közelmúltat terheli, nem is vitás. (A jelenség már csak azért is szembetűnő, mert az utánuk következő „influenszer-nemzedék” előtt tornyosuló kihívások mintha sokkal élénkebben foglalkoztatnák a magyar filmeseket; gondoljunk csak olyan – egyszerre társadalomtudatos és kreatív szempontból is figyelemreméltó – dolgozatokra, mint a Remélem legközelebb sikerül meghalnod vagy a FOMO – Megosztod, és uralkodsz). Az úgynevezett Y generáció utolsó hullámáról van szó: tagjai huszonnyolc-huszonkilenc évvel ezelőtt látták meg a napvilágot, pár esztendő múlva pedig a világot irányítják majd, így aztán teljesen jogos a kérdés: miért nem kerültek eddig soha a társadalomérzékeny magyar filmesek látóterébe?

Kerékgyártó Yvonne már rövidfilmjei (Pink Water, Facebook-Molotov) és eddigi egyetlen egészestés munkája (Free Entry) alkalmával is a kamasz- és a felnőttlét peremén egyensúlyozó hősökről mesélt. Nem véletlen hát, hogy második nagyfilmje, az Együtt kezdtük szintúgy felnövéstörténet. A középpontban egy hajdanvolt gimnáziumi osztály tíz évvel ezelőtt érettségizett tagjai állnak. Juli és Renátó szerelme még az iskolai padsorok között rügyezett ki, most azonban a boldogító igen kimondására készülnek, a ceremóniára pedig meghívják korábbi osztálytársaikat is. A régi cimborák persze már szétszóródtak a szélrózsa minden irányába, újraegyesülésük pedig nem problémamentes. A csapat egy fergeteges balatoni hétvégén igyekszik ismét összekovácsolódni, csakhogy hamar kiderül, hogy évtizedes késztetéseik, vágyaik, félelmeik-sérelmeik még mindig ereikben lüktetnek. El nem ért, lángra nem lobbant szerelmek, szőnyeg alá söpört ellentétek, dörzsölt háttérjátszmák és botrányos intrikák színesítik a csetlő-botló hősök hol mulatságos, hol kesernyés kalandjait – a kérdés már csak az, mi történik, amikor ráeszmélnek, hogy ifjúságuk ezüstös tündértava kiszáradt pocsolyává varázslódott.

Röviden és tömören: semmi. Kerékgyártó és forgatókönyvírói – egyikük A besúgó című sikerszéria atyja, Szentgyörgyi Bálint – valójában nem egy, a történelem forgatagában elveszett generáció önkeresését, intellektuális és érzelmi vívódásait, identitásválságát helyezik alkotásuk centrumába. Az Együtt kezdtük sokkal inkább a szélesebb publikum megszólítását célzó, a nyári uborkaszezonra időzített hamburgerfilm, mintsem valóban mély és akkurátus nemzedéki látlelet. Kerékgyártóék poénról poénra építkeznek, egymáshoz sokszor inkább mozaikszerűen illeszkedő, de kétségkívül szellemes szituációk révén érik el, hogy valóban odakapcsolódjunk a tiritarka típusfigurákhoz. Ha már a film erényeit lajstromozzuk, szót kell ejtenünk a dialógusokról is, amelyek kellően valószerűek, csiszoltak, sőt olykor egyenesen sziporkázóak – hazai vígjátékban még mindig ritkaságnak számít az ilyesmi. Az opusz színészfronton is pozitív meglepetés: üdítő, hogy a munka dandárja ezúttal a frissen végzett, jobbára ismeretlen színművészetiseknek jut, míg a szakma doyenjei (Zsurzs Kati, Szacsvay László, Jordán Tamás) epizodistákként villantanak oroszlánkörmöket. Nagyobb szerepet kizárólag az undok tornatanárt alakító Mucsi Zoltán cipel a hátán, nélküle pedig aligha készülhet manapság magyar vígjáték.

Az Együtt kezdtük azért bukik meg nemzedéki közérzetfilmként, mert felnőni képtelen hősei mellett úgy suhant el tíz év, hogy egyetlen jellemvonásuk sem cserélődött. Pedig az idő vésője megmunkálja a legvirgoncabb gyermeklelket is – Kerékgyártó huszonéves figurái azonban ifjúságuk delelőjén is ugyanazokkal a komplexusokkal dacolnak, mint kamaszkoruk alkonyán. Eléggé hamisan cseng e „tanulság”, ahogy a mézédes magyar nyár jelképe, a habcsók-felhős, égszínkék égbolttal hívogató Balaton-felvidék is túlságosan művinek hat az Együtt kezdtük képein. Ez a nemzedék (is) többet érdemelne ennél.

 

EGYÜTT KEZDTÜK – magyar, 2022. Rendezte: Kerékgyártó Yvonne. Írta: Szentgyörgyi Bálint, Boros O. István és Maruszki Balázs. Kép: Babos Tamás. Zene: Felcser Máté. Szereplők: Jakab Balázs (Marci), Mosolygó Sára (Franciska), Kövesi Zsombor (Ádi), Kanyó Kata (Gigi), Lelkes Botond (Benett). Gyártó: SPARKS Kft. Forgalmazó: InterCom. 101 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/09 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15465