KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
   2022/szeptember
MAGYAR MŰHELY
• Gyürke Kata: „Én még a XIX. században járok” Beszélgetés Cserhalmi Györggyel
• Pólik József: Mit üzent a császár? Najmányi László (1946-2020) – 2. rész
• Gelencsér Gábor: Sűrű leírások Jeles András: Ahogy seb néz a távozó szuronyra
• Hegyi Zoltán: És a bokréta rajta Papp Gábor Zsigmond: Bereményi kalapja
• Déri Zsolt: Balaton, Trabant, Tarr-vízió Kécza András: Ott torony volt – Víg Mihály-portré
• Soós Tamás Dénes: Lefelé a gyászhegyről Beszélgetés Csoma Sándorral
ÖKO-FILMEK
• Hódosy Annamária: Ökoapokalipszistől a szolárpunk utópiáig Biomozi-trendek
• Fekete Tamás: Az oroszlán ugrani készül Baltasar Kormákur: Fenevad
• Varró Attila: Akik üvegházban élnek Klímaválság modellek a 60-as években
• Forgács Nóra Kinga: Egy tehén meghámozása Andrea Arnold: Tehén
SZÍNÉSZLEGENDA
• Báron György: Egy férfi és… Jean-Louis Trintignant (1930-2022)
A MÚLT BŰNEI
• Lénárt András: Horogkereszt Hispániában Spanyolországban élő nácik a filmeken
• Kránicz Bence: Aki legyőzte Eliot Nesst Brian Michael Bendis – Marc Andreyko: Torso
ARCHÍVUMOK TITKAI
• Barkóczi Janka: Elsüllyedt kincsek Archívfilm fesztiválok
FESZTIVÁL
• Gerevich András: Kinek akarsz hazudni? Friss Hús Fesztivál: Queer Dreams
• Baski Sándor: Go West! Karlovy Vary
KÖNYV
• Fekete Tamás: Rajongói portrék Filmtekercs: Tíz a huszonegyből
• Kolozsi László: Felforgatás Gerőcs Péter: Werkfilm
KRITIKA
• Huber Zoltán: Amerikai psziché Jordan Peele: Nem
• Kovács Kata: Szatíra a parton Ruben Östlund: A szomorúság háromszöge
• Gyöngyösi Lilla: A Hópárduc lábnyoma Csoma Sándor: Magasságok és mélységek
• Vajda Judit: Ötletözön Rohonyi Gábor – Vékes Csaba: Szia, Életem!
• Kovács Patrik: Az elveszett nemzedék Kerékgyártó Yvonne: Együtt kezdtük
• Pethő Réka: Érzelmek a kígyó árnyékában Clio Barnard: Az essexi kígyó
MOZI
• Gyöngyösi Lilla: Ők
• Pozsonyi Janka: 3000 év vágyakozás
• Rudas Dóra: Fiatal szeretők
• Bárány Bence: A hónap dolgozója
• Fekete Tamás: Született hazudozó
• Benke Attila: Rosszkor, rossz helyen
• Búzás Anna: King – Egy kis oroszlán nagy kalandja
• Orosdy Dániel: A gyilkos járat
• Orosdy Dániel: A gyilkos járat
STREAMLINE MOZI
• Herczeg Zsófia: Cryptozoo
• Benke Attila: Amparo
• Kovács Gellért: Tralala
• Varró Attila: Préda
• Vincze Teréz: Carter
• Huber Zoltán: A komédia királya

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline mozi

Tralala

Kovács Gellért


Tralala – francia, 2021. Rendezte és írta: Arnaud és Jean-Marie Larrieu. Kép: Jonathan Ricquebourg. Szereplők: Mathieu Amalric (Tralala), Josiana Balasko (Lili), Mélanie Thierry (Jeannie), Maïwenn (Barbara), Denis Lavant (Climby). Gyártó: SBS Production / Arte France. Forgalmazó: HBO Max. Feliratos. 120 perc.

 

Nem egyforma hosszúságban és hangsúlyban, ám mégis közel 40 dal hangzik el Arnaud Larrieu és Jean-Marie Larrieu musicaljében. A meglehetősen színpompás, s legalább annyira melankolikus film címszereplője egy lecsúszott középkorú férfi, aki nyakába akasztott elektromos gitárjával sétál Párizsban. Mígnem jelenést lát, egy fiatal lányt, aki egyetlen mondatával irányt mutat neki. Tralala Lourdes felé indul, s miközben önmagát keresi, minden és mindenki énekel vele és körülötte...

Larrieu-ék egyértelműen azoknak készítették filmjüket, akik szeretik a hagyományos francia dalvilágot – sokféle stílus, korszak és műfaj képviselteti magát, de nem is kérdés, hogy szinte mindegyik szerzemény sanzonszerű –, olyannyira szeretik, hogy az sem zavarja őket, ha a történet nem igazán magával ragadó, inkább modoros, s a legtöbb színésznek nincs (szép) énekhangja. Márpedig Mathieu Amalric-nak nincs. A rendezőpáros nyilvánvalóan most is azért dolgozott vele, amiért számos alkalommal megtették korábban: elvarázsolt tekintete önmagában képes megindokolni egy filmet. Még egy ilyet is, amely Jacques Demy szellemét ugyan meg-megidézi, sőt néhány pillanata kifejezetten eredeti módon tud realista és elemelt is lenni – viszont befogadása inkább fárasztó, mint érdekes élmény. Mintha a film se fordulna elég hittel saját maga felé. Talán az érződik rajta, hogy megrendelésre fogant: 2019-ben a CNC (Nemzeti Mozi- és Mozgóképközpont) pályázatot írt ki új francia romantikus musicalek elkészítésére. 40 tervből 3 nyert támogatást – az egyik volt a Tralala.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/09 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15493