KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
   2022/szeptember
MAGYAR MŰHELY
• Gyürke Kata: „Én még a XIX. században járok” Beszélgetés Cserhalmi Györggyel
• Pólik József: Mit üzent a császár? Najmányi László (1946-2020) – 2. rész
• Gelencsér Gábor: Sűrű leírások Jeles András: Ahogy seb néz a távozó szuronyra
• Hegyi Zoltán: És a bokréta rajta Papp Gábor Zsigmond: Bereményi kalapja
• Déri Zsolt: Balaton, Trabant, Tarr-vízió Kécza András: Ott torony volt – Víg Mihály-portré
• Soós Tamás Dénes: Lefelé a gyászhegyről Beszélgetés Csoma Sándorral
ÖKO-FILMEK
• Hódosy Annamária: Ökoapokalipszistől a szolárpunk utópiáig Biomozi-trendek
• Fekete Tamás: Az oroszlán ugrani készül Baltasar Kormákur: Fenevad
• Varró Attila: Akik üvegházban élnek Klímaválság modellek a 60-as években
• Forgács Nóra Kinga: Egy tehén meghámozása Andrea Arnold: Tehén
SZÍNÉSZLEGENDA
• Báron György: Egy férfi és… Jean-Louis Trintignant (1930-2022)
A MÚLT BŰNEI
• Lénárt András: Horogkereszt Hispániában Spanyolországban élő nácik a filmeken
• Kránicz Bence: Aki legyőzte Eliot Nesst Brian Michael Bendis – Marc Andreyko: Torso
ARCHÍVUMOK TITKAI
• Barkóczi Janka: Elsüllyedt kincsek Archívfilm fesztiválok
FESZTIVÁL
• Gerevich András: Kinek akarsz hazudni? Friss Hús Fesztivál: Queer Dreams
• Baski Sándor: Go West! Karlovy Vary
KÖNYV
• Fekete Tamás: Rajongói portrék Filmtekercs: Tíz a huszonegyből
• Kolozsi László: Felforgatás Gerőcs Péter: Werkfilm
KRITIKA
• Huber Zoltán: Amerikai psziché Jordan Peele: Nem
• Kovács Kata: Szatíra a parton Ruben Östlund: A szomorúság háromszöge
• Gyöngyösi Lilla: A Hópárduc lábnyoma Csoma Sándor: Magasságok és mélységek
• Vajda Judit: Ötletözön Rohonyi Gábor – Vékes Csaba: Szia, Életem!
• Kovács Patrik: Az elveszett nemzedék Kerékgyártó Yvonne: Együtt kezdtük
• Pethő Réka: Érzelmek a kígyó árnyékában Clio Barnard: Az essexi kígyó
MOZI
• Gyöngyösi Lilla: Ők
• Pozsonyi Janka: 3000 év vágyakozás
• Rudas Dóra: Fiatal szeretők
• Bárány Bence: A hónap dolgozója
• Fekete Tamás: Született hazudozó
• Benke Attila: Rosszkor, rossz helyen
• Búzás Anna: King – Egy kis oroszlán nagy kalandja
• Orosdy Dániel: A gyilkos járat
• Orosdy Dániel: A gyilkos járat
STREAMLINE MOZI
• Herczeg Zsófia: Cryptozoo
• Benke Attila: Amparo
• Kovács Gellért: Tralala
• Varró Attila: Préda
• Vincze Teréz: Carter
• Huber Zoltán: A komédia királya

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ők

Gyöngyösi Lilla


Men – brit, 2022. Rendezte és írta: Alex Garland. Kép: Rob Hardy. Zene: Ben Salisbury és Geoff Barrow. Szereplők: Jessie Buckley (Harper), Rory Kinnear (Geoffrey), Paapa Essiedu (James). Gyártó: DNA Films. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 100 perc.

 

A letisztult, mégis meghökkentő Ex Machina sikere után a vad és kiismerhetetlen Expedíció megosztotta a nézőket, az Őket látva pedig a legelszántabb rajongókban is felmerülhet a kérdés, követhetjük-e idáig Alex Garlandot. Az eredetihez képest (Men) a magyar címben lényeges tartalom vész el, ők ugyanis hangsúlyosan: férfiak. A férjét gyászoló, a zöldellő angol vidéken vakációzó Harpert az átlagos arcú, megsokszorozódó Rory Kinnear kísérti: ő a vicceskedő bérbeadó, a perverz tiszteletes, a koravén kisfiú és a természettel eggyé olvadó, meztelen Zöld Ember. Garland eldugott települését kizárólag férfiak népesítik be, és egyikük sem tűnik ártalmatlannak vagy bizalomgerjesztőnek. Csak nyugtalanítóak vagy veszélyesek is a nőre?

Az Ők zavarba ejtő élmény, a kortárs művészhorror szélsőséges példája, de akár önparódiának is tekinthető. Az író-rendező továbbviszi a buja, burjánzó elmúlásesztétikát, a kapcsolati, gyász- és nőkérdést, miközben hangokból sző rémisztő szőttest és csupán azzal ijesztget, hogy a férfiak léteznek, köztünk élnek, nézegetnek, közelednek. A film érzelmeket, benyomásokat, megérzéseket próbál átadni, de a szellemi muníció ezúttal kevesebb és nehezebben érthető – felmerül a gaslighting, a toxikus kapcsolat és az áldozathibáztatás témája, de a kusza pogány-keresztény termékenységi szimbolika elkendőzi a kifejtést. Végig bizonytalan, hogy mi a valóság és mi zajlik Harper fejében – ez egy Szalmakutyák-féle vidéki ostromfilm, amelyben a létező összes férfibűn fenyegeti a főhősnőt, egy allegória a poszt-metoo divatos kérdéseiről vagy a gyászfeldolgozás lelkiállapotának filmes leképezése? Végül egy felejthetetlen biohorror-szekvenciában újrateremtődik a férfiúság, a zárlat pedig ráerősít, hogy lehetetlen megszakítani a kört vagy elbújni a férfiak elől: nem tehetünk mást, mint hogy együtt élünk velük.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/09 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15483