KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
   2022/szeptember
MAGYAR MŰHELY
• Gyürke Kata: „Én még a XIX. században járok” Beszélgetés Cserhalmi Györggyel
• Pólik József: Mit üzent a császár? Najmányi László (1946-2020) – 2. rész
• Gelencsér Gábor: Sűrű leírások Jeles András: Ahogy seb néz a távozó szuronyra
• Hegyi Zoltán: És a bokréta rajta Papp Gábor Zsigmond: Bereményi kalapja
• Déri Zsolt: Balaton, Trabant, Tarr-vízió Kécza András: Ott torony volt – Víg Mihály-portré
• Soós Tamás Dénes: Lefelé a gyászhegyről Beszélgetés Csoma Sándorral
ÖKO-FILMEK
• Hódosy Annamária: Ökoapokalipszistől a szolárpunk utópiáig Biomozi-trendek
• Fekete Tamás: Az oroszlán ugrani készül Baltasar Kormákur: Fenevad
• Varró Attila: Akik üvegházban élnek Klímaválság modellek a 60-as években
• Forgács Nóra Kinga: Egy tehén meghámozása Andrea Arnold: Tehén
SZÍNÉSZLEGENDA
• Báron György: Egy férfi és… Jean-Louis Trintignant (1930-2022)
A MÚLT BŰNEI
• Lénárt András: Horogkereszt Hispániában Spanyolországban élő nácik a filmeken
• Kránicz Bence: Aki legyőzte Eliot Nesst Brian Michael Bendis – Marc Andreyko: Torso
ARCHÍVUMOK TITKAI
• Barkóczi Janka: Elsüllyedt kincsek Archívfilm fesztiválok
FESZTIVÁL
• Gerevich András: Kinek akarsz hazudni? Friss Hús Fesztivál: Queer Dreams
• Baski Sándor: Go West! Karlovy Vary
KÖNYV
• Fekete Tamás: Rajongói portrék Filmtekercs: Tíz a huszonegyből
• Kolozsi László: Felforgatás Gerőcs Péter: Werkfilm
KRITIKA
• Huber Zoltán: Amerikai psziché Jordan Peele: Nem
• Kovács Kata: Szatíra a parton Ruben Östlund: A szomorúság háromszöge
• Gyöngyösi Lilla: A Hópárduc lábnyoma Csoma Sándor: Magasságok és mélységek
• Vajda Judit: Ötletözön Rohonyi Gábor – Vékes Csaba: Szia, Életem!
• Kovács Patrik: Az elveszett nemzedék Kerékgyártó Yvonne: Együtt kezdtük
• Pethő Réka: Érzelmek a kígyó árnyékában Clio Barnard: Az essexi kígyó
MOZI
• Gyöngyösi Lilla: Ők
• Pozsonyi Janka: 3000 év vágyakozás
• Rudas Dóra: Fiatal szeretők
• Bárány Bence: A hónap dolgozója
• Fekete Tamás: Született hazudozó
• Benke Attila: Rosszkor, rossz helyen
• Búzás Anna: King – Egy kis oroszlán nagy kalandja
• Orosdy Dániel: A gyilkos járat
• Orosdy Dániel: A gyilkos járat
STREAMLINE MOZI
• Herczeg Zsófia: Cryptozoo
• Benke Attila: Amparo
• Kovács Gellért: Tralala
• Varró Attila: Préda
• Vincze Teréz: Carter
• Huber Zoltán: A komédia királya

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Gerőcs Péter: Werkfilm

Felforgatás

Kolozsi László

A filmforgatás ideális arra, hogy megmutassuk, hogyan működik egy mikroközösség.

 

Láttunk már filmet a filmben, filmkészítésről szóló filmet, forgatókönyvírókról szóló drámákat (az Alkony sugárút óta), olvastunk könyvet írókról, egy könyv születéséről: Gerőcs Péter Werkfilmje viszont regény egy film születéséről.

E film, akárcsak a könyv (Gerőcs negyedik regénye), arról szól, hogy vidékre lemennek a nagyszájú, a vidékieket irritáló pestiek, és lekezelő és kioktató viselkedésük olyannyira idegesíti egy idő után a falu lakóit, hogy a két tábor egymásnak megy. Gerőcs Pétert elsősorban nem a filmkészítés, annak metódusa, de még csak nem is a forgatókönyvírás, nem is a filmes szakma, érdekli, hanem a társadalmi csoportok egymásra hatása, az interakciók alakulása, a csoportdinamika. Egy olyan összezárt közösségben, mint amilyen egy filmes stáb, a viszonyok alakulása, a ténfergés a különböző státuszok (a lúzertől a menőn át a fura alakig) között, kiválóan megmutatható, vagyis e stáb tekinthető ideális szociológia kísérletcsoportnak is. Legalábbis Gerőcs biztosan annak tekinti, és izgalmas is, ahogy a hatalmas nőtt egójú színészt, a cinikus színészt, a stáb egyes alakjait, ráengedi a vidéki valóságra, a perőcsényi és kemencei lakosokra. Ebből is következik, hogy a szerzőt nem érdekli annyira, hogy pontos képet adjon egy forgatástól, téves következtetésekre jut, aki a Werkfilmből akarja megtudni, milyen is egy forgatás, egy forgatókönyv.

Hiszen egy jelenet forgatása messze nem úgy néz ki, hogy elhangzik néhány vezényszó, majd leforog egy hosszú jelenet, majd megszólal az …’ennyi!’, és a stáb levonul. Az újabb és újabb beállások, kameraszögek nem is férnének bele egy filmezésről szóló regénybe. Ugyanakkor a filmbeli forgatókönyv sem úgy tagozódik jelenetekre, ahogy egy megfilmesíthető forgatókönyv. A jelenetek túl hosszúak, túl vannak spilázva, sok bennük a felesleges monológ – mindez egyébként a regénytől messze nem idegen.

Gerőcs Pétert az is érdekelte, túl a csoportok egymásra feszülésen, hogyan tud megteremteni egy Miskin herceg-szerű figurát. Ez a film, ami éppen készül a könyvben, Jancsó vagy Tarr hosszú beállításokból álló filmjeire hasonlít, de készítésének módja még inkább emlékeztet Pasolini metódusára. Walter Munch írta le a transzcendens filmről szóló könyvében, hogy a legideálisabb transzcendens megjelenítés az, amikor szegény filmben a csodát szegény eszközökkel mutatják meg. Itt egy ilyen szegény film készül a könyvben, egyértelműen szegény csodát mutat be a filmbéli László. Akit egy János nevű, szintúgy tiszta lélek, bölcs együgyű, alakít. A nagy ételszaporítás szcéna egyértelműen a Pasolini Máté evangéliumának kenyérszaporításához áll közel.

Ez a jelenet, A csoda című epizód az, ami, érzésem szerint meg tudja mutatni, a sok párhuzamosság mellett, mi is a regény és a könyvben készülő film fikciója közt a különbség. Mi a különbség a regénybeli filmet forgató rafinált és minden félrehordó, direktben rossz mondata ellenére furán tehetségesnek látszó rendező, András és a könyv írója között. Míg András optimista, amennyiben hisz abban, hogy történhetnek csodák, olyanok, melyek két egymástól távol álló csoportot egységgé tudnak formálni, maga Gerőcs (és mintha éppen a Werkfilm végén olvasható, egy kicsit a mű erejét csökkentő twisttel is bizonyítaná ezt), nem hinne ebben.

„… ahogyan László figurája billeg a jézusi figura és a mai realitás között, mondja Andrásnak egy stábtag, azt kurva nehéz lehetett megírni”. Mire a tulajdonképpen csavart is felfedő válaszában (amit nem idézünk teljesen, mert könyvet sem illő spoilerezni), a rendező azt mondja: mostanában hajlamos vagyok én is azt gondolni, hogy a játékfilm felesleges macera.”

Ez a könyv nem azért született meg, mert a szerző pont ezt gondolja: nem egy játékfilm helyett. Hanem azért, hogy körbejárja azt a kérdést, amit a regénybeli film is feltesz, lehetséges e megbékélés két teljesen mást akaró társadalmi csoport között, vagy egyszerűbben, lehetséges e megbékélés egyáltalán.

 

Kalligram Kiadó, 2022.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/09 49-50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15482