KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
   2022/szeptember
MAGYAR MŰHELY
• Gyürke Kata: „Én még a XIX. században járok” Beszélgetés Cserhalmi Györggyel
• Pólik József: Mit üzent a császár? Najmányi László (1946-2020) – 2. rész
• Gelencsér Gábor: Sűrű leírások Jeles András: Ahogy seb néz a távozó szuronyra
• Hegyi Zoltán: És a bokréta rajta Papp Gábor Zsigmond: Bereményi kalapja
• Déri Zsolt: Balaton, Trabant, Tarr-vízió Kécza András: Ott torony volt – Víg Mihály-portré
• Soós Tamás Dénes: Lefelé a gyászhegyről Beszélgetés Csoma Sándorral
ÖKO-FILMEK
• Hódosy Annamária: Ökoapokalipszistől a szolárpunk utópiáig Biomozi-trendek
• Fekete Tamás: Az oroszlán ugrani készül Baltasar Kormákur: Fenevad
• Varró Attila: Akik üvegházban élnek Klímaválság modellek a 60-as években
• Forgács Nóra Kinga: Egy tehén meghámozása Andrea Arnold: Tehén
SZÍNÉSZLEGENDA
• Báron György: Egy férfi és… Jean-Louis Trintignant (1930-2022)
A MÚLT BŰNEI
• Lénárt András: Horogkereszt Hispániában Spanyolországban élő nácik a filmeken
• Kránicz Bence: Aki legyőzte Eliot Nesst Brian Michael Bendis – Marc Andreyko: Torso
ARCHÍVUMOK TITKAI
• Barkóczi Janka: Elsüllyedt kincsek Archívfilm fesztiválok
FESZTIVÁL
• Gerevich András: Kinek akarsz hazudni? Friss Hús Fesztivál: Queer Dreams
• Baski Sándor: Go West! Karlovy Vary
KÖNYV
• Fekete Tamás: Rajongói portrék Filmtekercs: Tíz a huszonegyből
• Kolozsi László: Felforgatás Gerőcs Péter: Werkfilm
KRITIKA
• Huber Zoltán: Amerikai psziché Jordan Peele: Nem
• Kovács Kata: Szatíra a parton Ruben Östlund: A szomorúság háromszöge
• Gyöngyösi Lilla: A Hópárduc lábnyoma Csoma Sándor: Magasságok és mélységek
• Vajda Judit: Ötletözön Rohonyi Gábor – Vékes Csaba: Szia, Életem!
• Kovács Patrik: Az elveszett nemzedék Kerékgyártó Yvonne: Együtt kezdtük
• Pethő Réka: Érzelmek a kígyó árnyékában Clio Barnard: Az essexi kígyó
MOZI
• Gyöngyösi Lilla: Ők
• Pozsonyi Janka: 3000 év vágyakozás
• Rudas Dóra: Fiatal szeretők
• Bárány Bence: A hónap dolgozója
• Fekete Tamás: Született hazudozó
• Benke Attila: Rosszkor, rossz helyen
• Búzás Anna: King – Egy kis oroszlán nagy kalandja
• Orosdy Dániel: A gyilkos járat
• Orosdy Dániel: A gyilkos járat
STREAMLINE MOZI
• Herczeg Zsófia: Cryptozoo
• Benke Attila: Amparo
• Kovács Gellért: Tralala
• Varró Attila: Préda
• Vincze Teréz: Carter
• Huber Zoltán: A komédia királya

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Fiatal szeretők

Rudas Dóra


Les jeunes amants – francia, 2021. Rendezte: Carine Tardieu. Írta: Agnés de Sacy és Raphaele Moussafir. Kép: Elin Kirschfink. Zene: Eric Slabiak. Szereplők: Fanny Ardant (Shauna), Melvil Poupaud (Pierre), Cécile de France (Jeanne), Florence Loiret-Caille (Cécilia). Gyártó: Karé Productions / Ex Nihilo. Forgalmazó. Cirko Mofi Kft. Feliratos. 114 perc.

 

Későnyári virágzását éli az idős nők szexualitásának kérdése (ténye), amely a felkapottabb témákhoz képest talán halkabban és komótosabban, de határozottan trendszerűen árasztja el a vásznakat. A legfrissebb darab két hőse, Shauna és Pierre tizenöt éve, egy kórházban találkoztak először, ahol a férfi onkológusként dolgozott. Bár csak néhány mondatot váltottak, mindkettőjük számára emlékezetes volt a pillanat, ezért amikor később újra látják egymást, szerelmük azonnal szárba szökken. Csakhogy Pierre családapa, Shauna pedig jóideje a magányra rendezkedett be, így világukat gyökeresen felforgatja ez a különös, mindkettőjük számára új érzelem. 

A trend egyik (kiemelkedő) új darabja a Minden jót, Leo Grande, ami ehhez hasonló ötleten alapszik. Mégis, azt az idős nő-fiatalabb férfi viszonyt, amit az angolok humorral vegyes szorongással és társadalmi érzékenyítéssé hevített monológokkal ábrázoltak, a La Manche túloldalán inkább családi krízissel és az elmúlást (néhol kissé didaktikusan) jelző képekkel társítják, ahol a beszéd helyett inkább az érzelmek hevülnek. Anyák és lányaik, felnőtté váló gyerekek, a halál ellen harcoló orvos és az élete végén járó nő: itt minden az élet körforgásáról és keserű utóízéről szól, amire a kórházi lépcső-spirál és az örökösen visszatérő óraképek is rendre emlékeztetnek. Miért ne lehetne ennek a folyamatnak ugyanúgy része, hogy egy negyvenes éveiben járó férfi beleszeret egy nála harminc évvel idősebb nőbe? Mert családja van, azért. A film nem ágyaz meg kellőképpen az érzelmeknek, így a románc valószerűtlenné, a két szerelmes pedig kissé irritálóvá válik, kiváltképp, mert a családtagokat játszó szereplők karakterei (és alakításai is) sokkal inkább magukkal ragadóak. Jókora kihagyott ziccer, hogy az alkotó az elején remekül elhintett leves-elmélettel (a vigasszal összekötődött dolgok indokolatlan szeretete) nemvagy csak részbenszőtte át az eseményeket, pedig kiváló magyarázattal szolgált volna a megmagyarázhatatlan érzelmeknek és átélhetőbbé tette volna a halál árnyékában élni próbáló páros szenvedését.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/09 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15485