KritikaRohonyi Gábor – Vékes Csaba: Szia, Életem!ÖtletözönVajda Judit
Megférhet-e egymással felnőtt vígjáték és gyerekfantasy? Kevés dolog van, amit ne lehetne eladni Thuróczy Szabolccsal, és ebben az esetben arról a szerencsés helyzetről van szó, hogy ezt a rendkívül tehetséges színészt valóban öröm nézni szinte bármiben, amiben játszik. Aki nemcsak fősodorbeli alkotásokban látta, hanem olyan kevésbé ismert, finomabb munkáját is ismeri, mint például a Szerdai gyerek, pontosan tudja, milyen sokoldalú művész, és a Szia, Életem!-nek pont az az egyik telitalálata, hogy Thuróczy ezúttal a mainstreamben is olyan figurát alakíthat, aki kicsit más, mint amit eddig a nézők megszoktak tőle: nem elsöprően vicces vagy lehengerlően erőszakos, laza helyett inkább kissé merev, és esendő ugyan (nem is kicsit), de elsőre egy cseppet sem szerethető (saját magát azonban mindenkinél jobban szereti). Rohonyi Gábor, a kiváló Konyec – Az utolsó csekk a pohárban és Brazilok direktora, illetve a kevésbé sikerült Hetedik alabárdos rendezőjeként ismert Vékes Csaba közös munkájának másik telitalálata az alaphelyzet, amibe Thuróczy Szabolcs figuráját, egy önző és önimádó, korábban sikeres, most éppen lefelé tartó pályát bejáró bestsellerszerzőt teszik: Barnát ugyanis épp szoros határidő nyomasztja, amikor váratlanul betoppan az életébe korábbi, csúnyán felültetett szeretője, és a férfinál hagyja közös, óvodáskorú gyereküket, akinek a nevelésétől az író addig teljesen elzárkózott (önmagában is zseniális az a frappáns ötlet, ahogy a kisfiú, Samu felbukkan a filmben és Barna életében). A Szia, Életem! eleinte nagyon szépen építkezik, és legelső, jellemfestésből és komikumból egyaránt jelesre vizsgázó jelenetétől kezdve (Thuróczy és a főhős kiadóját hozó Mucsi Zoltán párosa parádés, a vicces helyzet pedig Tasnádi Bence tenyérbe mászó menedzserével fokozódik) rabul ejti a nézőt; később azonban, azzal párhuzamosan, hogy az alkotók egyre több bombasztikus ötletet zsúfolnak filmjükbe, elveszíti a fókuszt. Van az a helyzet, amikor túl sok az ötlet, és a Rohonyi–Vékes páros is beleesett ebbe a hibába. Olyannyira, hogy szegény hősök már a játszótérre sem tudnak úgy lemenni, hogy a hintabaleset mellett még be ne szólna Barnának egy gonosz nagymama is, de amikor csak megállnak az utcán, akkor is muszáj, hogy legyen ott egy bőven sokáig mutatott utcazenész; és a Szia, Életem!-ben ezt követően is sorjáznak a következmények nélküli és/vagy öncélú fordulatok (a magukat rendszeres látogatónak ígérő behajtókról való megfeledkezés talán a legkellemetlenebb). További zavaró tényező a műben, hogy élesen kettéválik egy felnőtt közönségnek szóló vígjátékra és egy gyerekfilmes esztétikával dolgozó mesejátékra. Az első mesefilmes betét még bájos ötletnek tűnik, de azzal, hogy a készítők következetesen végigviszik a Barna által épp írt gyerekfantasy életre keltését, teljesen összekutyulják, hogy kinek szánják az alkotást: a realista dramedy szálban ugyanis pajzán ötletektől kezdve (macskanőnek öltözött call girl) drogozáson és trágár beszéden át konkrét szexjelenetig sok minden van, ami miatt meglehetősen érdekes döntés volt családi filmként pozicionálni, a felnőtt nézők számára viszont a mesefilmes vonulat lesz zavarba ejtő. Az ötletkavalkád és a mesebetétek mellett pedig fájóan kevés az olyan hétköznapi jelenetek száma, amelyek bemutatnák, hogyan fejlődik apa és frissen megismert kisfia kapcsolata, illetve ezzel szoros összefüggésben Barna jelleme. A Samut ért, a Kramer kontra Kramerből kölcsönzött baleset motívuma jó gondolat, de később ez is puszta geggé válik az alkotók kezei között. Szívesen tudtunk volna meg többet a főhős és nőismerősei viszonyáról is (akár a kisfiú édesanyját, akár a „Párduc”-ot illetően), főleg, hogy a mellékfigurák úgy általában is lógnak a levegőben. Az ötletek túladagolása helyett az alkotók bízhattak volna többet a színészekre (pláne, hogy a már méltatott Thuróczy mellett olyan művészekről van szó, mint Kovács Patrícia vagy Sárközi-Nagy Ilona), de így kicsit az az érzésünk, hogy a két bába között elveszett a rendezői koncepció. A Szia, Életem! könnyen lehetett volna a magyar Kramer kontra Kramer, de ebben a formában közelebb áll az El a kezekkel a Papámtól! életre kelő fantáziavilágához – ami nem a legjobb ajánlólevél. SZIA, ÉLETEM! – magyar, 2022. Rendezte: Rohonyi Gábor és Vékes Csaba. Írta: Vékes Csaba. Kép: Szatmári Péter. Vágó: Mezei Áron. Szereplők: Thuróczy Szabolcs (Keserű), Pásztor-Várady Mór (Samu), Sárközi-Nagy Ilona (Sára), Kovács Patrícia, Mucsi Zoltán, Básti Juli, Vékes Csaba. Gyártó: Grund / Blue Duck Arts. Forgalmazó: Filmsquad. 100 perc.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
