KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
   2022/szeptember
MAGYAR MŰHELY
• Gyürke Kata: „Én még a XIX. században járok” Beszélgetés Cserhalmi Györggyel
• Pólik József: Mit üzent a császár? Najmányi László (1946-2020) – 2. rész
• Gelencsér Gábor: Sűrű leírások Jeles András: Ahogy seb néz a távozó szuronyra
• Hegyi Zoltán: És a bokréta rajta Papp Gábor Zsigmond: Bereményi kalapja
• Déri Zsolt: Balaton, Trabant, Tarr-vízió Kécza András: Ott torony volt – Víg Mihály-portré
• Soós Tamás Dénes: Lefelé a gyászhegyről Beszélgetés Csoma Sándorral
ÖKO-FILMEK
• Hódosy Annamária: Ökoapokalipszistől a szolárpunk utópiáig Biomozi-trendek
• Fekete Tamás: Az oroszlán ugrani készül Baltasar Kormákur: Fenevad
• Varró Attila: Akik üvegházban élnek Klímaválság modellek a 60-as években
• Forgács Nóra Kinga: Egy tehén meghámozása Andrea Arnold: Tehén
SZÍNÉSZLEGENDA
• Báron György: Egy férfi és… Jean-Louis Trintignant (1930-2022)
A MÚLT BŰNEI
• Lénárt András: Horogkereszt Hispániában Spanyolországban élő nácik a filmeken
• Kránicz Bence: Aki legyőzte Eliot Nesst Brian Michael Bendis – Marc Andreyko: Torso
ARCHÍVUMOK TITKAI
• Barkóczi Janka: Elsüllyedt kincsek Archívfilm fesztiválok
FESZTIVÁL
• Gerevich András: Kinek akarsz hazudni? Friss Hús Fesztivál: Queer Dreams
• Baski Sándor: Go West! Karlovy Vary
KÖNYV
• Fekete Tamás: Rajongói portrék Filmtekercs: Tíz a huszonegyből
• Kolozsi László: Felforgatás Gerőcs Péter: Werkfilm
KRITIKA
• Huber Zoltán: Amerikai psziché Jordan Peele: Nem
• Kovács Kata: Szatíra a parton Ruben Östlund: A szomorúság háromszöge
• Gyöngyösi Lilla: A Hópárduc lábnyoma Csoma Sándor: Magasságok és mélységek
• Vajda Judit: Ötletözön Rohonyi Gábor – Vékes Csaba: Szia, Életem!
• Kovács Patrik: Az elveszett nemzedék Kerékgyártó Yvonne: Együtt kezdtük
• Pethő Réka: Érzelmek a kígyó árnyékában Clio Barnard: Az essexi kígyó
MOZI
• Gyöngyösi Lilla: Ők
• Pozsonyi Janka: 3000 év vágyakozás
• Rudas Dóra: Fiatal szeretők
• Bárány Bence: A hónap dolgozója
• Fekete Tamás: Született hazudozó
• Benke Attila: Rosszkor, rossz helyen
• Búzás Anna: King – Egy kis oroszlán nagy kalandja
• Orosdy Dániel: A gyilkos járat
• Orosdy Dániel: A gyilkos járat
STREAMLINE MOZI
• Herczeg Zsófia: Cryptozoo
• Benke Attila: Amparo
• Kovács Gellért: Tralala
• Varró Attila: Préda
• Vincze Teréz: Carter
• Huber Zoltán: A komédia királya

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Rohonyi Gábor – Vékes Csaba: Szia, Életem!

Ötletözön

Vajda Judit

Megférhet-e egymással felnőtt vígjáték és gyerekfantasy?

 

Kevés dolog van, amit ne lehetne eladni Thuróczy Szabolccsal, és ebben az esetben arról a szerencsés helyzetről van szó, hogy ezt a rendkívül tehetséges színészt valóban öröm nézni szinte bármiben, amiben játszik. Aki nemcsak fősodorbeli alkotásokban látta, hanem olyan kevésbé ismert, finomabb munkáját is ismeri, mint például a Szerdai gyerek, pontosan tudja, milyen sokoldalú művész, és a Szia, Életem!-nek pont az az egyik telitalálata, hogy Thuróczy ezúttal a mainstreamben is olyan figurát alakíthat, aki kicsit más, mint amit eddig a nézők megszoktak tőle: nem elsöprően vicces vagy lehengerlően erőszakos, laza helyett inkább kissé merev, és esendő ugyan (nem is kicsit), de elsőre egy cseppet sem szerethető (saját magát azonban mindenkinél jobban szereti).

Rohonyi Gábor, a kiváló Konyec – Az utolsó csekk a pohárban és Brazilok direktora, illetve a kevésbé sikerült Hetedik alabárdos rendezőjeként ismert Vékes Csaba közös munkájának másik telitalálata az alaphelyzet, amibe Thuróczy Szabolcs figuráját, egy önző és önimádó, korábban sikeres, most éppen lefelé tartó pályát bejáró bestsellerszerzőt teszik: Barnát ugyanis épp szoros határidő nyomasztja, amikor váratlanul betoppan az életébe korábbi, csúnyán felültetett szeretője, és a férfinál hagyja közös, óvodáskorú gyereküket, akinek a nevelésétől az író addig teljesen elzárkózott (önmagában is zseniális az a frappáns ötlet, ahogy a kisfiú, Samu felbukkan a filmben és Barna életében).

A Szia, Életem! eleinte nagyon szépen építkezik, és legelső, jellemfestésből és komikumból egyaránt jelesre vizsgázó jelenetétől kezdve (Thuróczy és a főhős kiadóját hozó Mucsi Zoltán párosa parádés, a vicces helyzet pedig Tasnádi Bence tenyérbe mászó menedzserével fokozódik) rabul ejti a nézőt; később azonban, azzal párhuzamosan, hogy az alkotók egyre több bombasztikus ötletet zsúfolnak filmjükbe, elveszíti a fókuszt. Van az a helyzet, amikor túl sok az ötlet, és a Rohonyi–Vékes páros is beleesett ebbe a hibába. Olyannyira, hogy szegény hősök már a játszótérre sem tudnak úgy lemenni, hogy a hintabaleset mellett még be ne szólna Barnának egy gonosz nagymama is, de amikor csak megállnak az utcán, akkor is muszáj, hogy legyen ott egy bőven sokáig mutatott utcazenész; és a Szia, Életem!-ben ezt követően is sorjáznak a következmények nélküli és/vagy öncélú fordulatok (a magukat rendszeres látogatónak ígérő behajtókról való megfeledkezés talán a legkellemetlenebb).

További zavaró tényező a műben, hogy élesen kettéválik egy felnőtt közönségnek szóló vígjátékra és egy gyerekfilmes esztétikával dolgozó mesejátékra. Az első mesefilmes betét még bájos ötletnek tűnik, de azzal, hogy a készítők következetesen végigviszik a Barna által épp írt gyerekfantasy életre keltését, teljesen összekutyulják, hogy kinek szánják az alkotást: a realista dramedy szálban ugyanis pajzán ötletektől kezdve (macskanőnek öltözött call girl) drogozáson és trágár beszéden át konkrét szexjelenetig sok minden van, ami miatt meglehetősen érdekes döntés volt családi filmként pozicionálni, a felnőtt nézők számára viszont a mesefilmes vonulat lesz zavarba ejtő.

Az ötletkavalkád és a mesebetétek mellett pedig fájóan kevés az olyan hétköznapi jelenetek száma, amelyek bemutatnák, hogyan fejlődik apa és frissen megismert kisfia kapcsolata, illetve ezzel szoros összefüggésben Barna jelleme. A Samut ért, a Kramer kontra Kramerből kölcsönzött baleset motívuma jó gondolat, de később ez is puszta geggé válik az alkotók kezei között. Szívesen tudtunk volna meg többet a főhős és nőismerősei viszonyáról is (akár a kisfiú édesanyját, akár a „Párduc”-ot illetően), főleg, hogy a mellékfigurák úgy általában is lógnak a levegőben. Az ötletek túladagolása helyett az alkotók bízhattak volna többet a színészekre (pláne, hogy a már méltatott Thuróczy mellett olyan művészekről van szó, mint Kovács Patrícia vagy Sárközi-Nagy Ilona), de így kicsit az az érzésünk, hogy a két bába között elveszett a rendezői koncepció. A Szia, Életem! könnyen lehetett volna a magyar Kramer kontra Kramer, de ebben a formában közelebb áll az El a kezekkel a Papámtól! életre kelő fantáziavilágához – ami nem a legjobb ajánlólevél.

 

SZIA, ÉLETEM! – magyar, 2022. Rendezte: Rohonyi Gábor és Vékes Csaba. Írta: Vékes Csaba. Kép: Szatmári Péter. Vágó: Mezei Áron. Szereplők: Thuróczy Szabolcs (Keserű), Pásztor-Várady Mór (Samu), Sárközi-Nagy Ilona (Sára), Kovács Patrícia, Mucsi Zoltán, Básti Juli, Vékes Csaba. Gyártó: Grund / Blue Duck Arts. Forgalmazó: Filmsquad. 100 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/09 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15478