KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
   2022/szeptember
MAGYAR MŰHELY
• Gyürke Kata: „Én még a XIX. században járok” Beszélgetés Cserhalmi Györggyel
• Pólik József: Mit üzent a császár? Najmányi László (1946-2020) – 2. rész
• Gelencsér Gábor: Sűrű leírások Jeles András: Ahogy seb néz a távozó szuronyra
• Hegyi Zoltán: És a bokréta rajta Papp Gábor Zsigmond: Bereményi kalapja
• Déri Zsolt: Balaton, Trabant, Tarr-vízió Kécza András: Ott torony volt – Víg Mihály-portré
• Soós Tamás Dénes: Lefelé a gyászhegyről Beszélgetés Csoma Sándorral
ÖKO-FILMEK
• Hódosy Annamária: Ökoapokalipszistől a szolárpunk utópiáig Biomozi-trendek
• Fekete Tamás: Az oroszlán ugrani készül Baltasar Kormákur: Fenevad
• Varró Attila: Akik üvegházban élnek Klímaválság modellek a 60-as években
• Forgács Nóra Kinga: Egy tehén meghámozása Andrea Arnold: Tehén
SZÍNÉSZLEGENDA
• Báron György: Egy férfi és… Jean-Louis Trintignant (1930-2022)
A MÚLT BŰNEI
• Lénárt András: Horogkereszt Hispániában Spanyolországban élő nácik a filmeken
• Kránicz Bence: Aki legyőzte Eliot Nesst Brian Michael Bendis – Marc Andreyko: Torso
ARCHÍVUMOK TITKAI
• Barkóczi Janka: Elsüllyedt kincsek Archívfilm fesztiválok
FESZTIVÁL
• Gerevich András: Kinek akarsz hazudni? Friss Hús Fesztivál: Queer Dreams
• Baski Sándor: Go West! Karlovy Vary
KÖNYV
• Fekete Tamás: Rajongói portrék Filmtekercs: Tíz a huszonegyből
• Kolozsi László: Felforgatás Gerőcs Péter: Werkfilm
KRITIKA
• Huber Zoltán: Amerikai psziché Jordan Peele: Nem
• Kovács Kata: Szatíra a parton Ruben Östlund: A szomorúság háromszöge
• Gyöngyösi Lilla: A Hópárduc lábnyoma Csoma Sándor: Magasságok és mélységek
• Vajda Judit: Ötletözön Rohonyi Gábor – Vékes Csaba: Szia, Életem!
• Kovács Patrik: Az elveszett nemzedék Kerékgyártó Yvonne: Együtt kezdtük
• Pethő Réka: Érzelmek a kígyó árnyékában Clio Barnard: Az essexi kígyó
MOZI
• Gyöngyösi Lilla: Ők
• Pozsonyi Janka: 3000 év vágyakozás
• Rudas Dóra: Fiatal szeretők
• Bárány Bence: A hónap dolgozója
• Fekete Tamás: Született hazudozó
• Benke Attila: Rosszkor, rossz helyen
• Búzás Anna: King – Egy kis oroszlán nagy kalandja
• Orosdy Dániel: A gyilkos járat
• Orosdy Dániel: A gyilkos járat
STREAMLINE MOZI
• Herczeg Zsófia: Cryptozoo
• Benke Attila: Amparo
• Kovács Gellért: Tralala
• Varró Attila: Préda
• Vincze Teréz: Carter
• Huber Zoltán: A komédia királya

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline mozi

Préda

Varró Attila


Prey – amerikai, 2022. Rendezte: Dan Trachtenberg. Írta: Patrick Aison. Kép: Jeff Cutter. Zene: Sarah Schachner. Szereplők: Amber Midthunder (Naru), Dakota Beavers (Taabe), Stormee Kipp (Wasape), Michelle Thrush (Aruka). Gyártó: Davis Entertainment / 20th Century Fox. Forgalmazó: Disney+. Szinkronizált. 99 perc.

 

Amikor a revizionista western rátalált az „üldözött indiánból üldöző” témára, a mesterhármas (Ulzana portyája, Lopakodó Hold, Chato földje) kivétel nélkül a legpiacképesebb apacs nemzetből választott harcost – pedig az amerikai őslakosság történelmének ismeretében inkább a komancsik közt kellett volna keresgélnie, akik kegyetlen módszereik és aljas gerilla-taktikáik révén méltán érdemelték ki maguknak a „Rézbőrű Csúcsragadozó” címet (amit számos rettegésben tartott apacs törzs és klasszikus John Ford-opusz is tanúsított). Így hát mindkét fél legnagyobb megelégedésére a Ragadozó-franchise proto-western prequelje lett az első komancsi nyelven készült/bemutatott amerikai őslakos-film: a 18. század elejére helyezett történet a magányos Predátor és a beavató vadászatára indult baltás Pochahontas párharcáról egyszerre gondolja tovább a korai opuszok szimbolikáját a hivatásos erőszakszervezetek ellen forduló autoagresszió démonáról és kínál újabb horror/scifi-metaforát az európai civilizáció által lealacsonyított és kiirtott őslakosság témájára (lásd az űrszörny és a francia telepesek szimultán felbukkanását a wyomingi prériken).

A 10 Cloverfield Lane háromszereplős, underground kamara-horrorja után drasztikusan terepet váltó Trachtenberg érezhetően nem mozog otthonosan ezen a vadon-nagypályán, amit többek között a CGI-vadállatok gyatra kalandjelenetei és a jobbára kihasználatlan természeti tájak is jeleznek (üdítő kivétel a felégetett erdőben zajló tömeges leszámolás). Szerencsére a forgatókönyv bravúros high conceptje és a – 2018-as Shane Black zsáner-tűzijáték után – üdvösen szikárra és céltudatosra vett akciónarratíva önmagában is elegendő erényt jelent egy olyan rögbrutál sci-fi/horror franchise-ban, amely a mai napig nem talált rá a maga Nolanjére. Trachtenberg távol áll ettől a Nagy Szellem-szereptől, még ha látható élvezettel is fürdeti filmjét a Malick-féle hosszúsnittes-beverődéses-lírai zenés formavilágban – Prédája azonban így is kellően zord komancsi kommandós az agyonsztárolt szuperhős-crossoverek wannabe-apacsai között.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/09 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15494