KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
   2022/szeptember
MAGYAR MŰHELY
• Gyürke Kata: „Én még a XIX. században járok” Beszélgetés Cserhalmi Györggyel
• Pólik József: Mit üzent a császár? Najmányi László (1946-2020) – 2. rész
• Gelencsér Gábor: Sűrű leírások Jeles András: Ahogy seb néz a távozó szuronyra
• Hegyi Zoltán: És a bokréta rajta Papp Gábor Zsigmond: Bereményi kalapja
• Déri Zsolt: Balaton, Trabant, Tarr-vízió Kécza András: Ott torony volt – Víg Mihály-portré
• Soós Tamás Dénes: Lefelé a gyászhegyről Beszélgetés Csoma Sándorral
ÖKO-FILMEK
• Hódosy Annamária: Ökoapokalipszistől a szolárpunk utópiáig Biomozi-trendek
• Fekete Tamás: Az oroszlán ugrani készül Baltasar Kormákur: Fenevad
• Varró Attila: Akik üvegházban élnek Klímaválság modellek a 60-as években
• Forgács Nóra Kinga: Egy tehén meghámozása Andrea Arnold: Tehén
SZÍNÉSZLEGENDA
• Báron György: Egy férfi és… Jean-Louis Trintignant (1930-2022)
A MÚLT BŰNEI
• Lénárt András: Horogkereszt Hispániában Spanyolországban élő nácik a filmeken
• Kránicz Bence: Aki legyőzte Eliot Nesst Brian Michael Bendis – Marc Andreyko: Torso
ARCHÍVUMOK TITKAI
• Barkóczi Janka: Elsüllyedt kincsek Archívfilm fesztiválok
FESZTIVÁL
• Gerevich András: Kinek akarsz hazudni? Friss Hús Fesztivál: Queer Dreams
• Baski Sándor: Go West! Karlovy Vary
KÖNYV
• Fekete Tamás: Rajongói portrék Filmtekercs: Tíz a huszonegyből
• Kolozsi László: Felforgatás Gerőcs Péter: Werkfilm
KRITIKA
• Huber Zoltán: Amerikai psziché Jordan Peele: Nem
• Kovács Kata: Szatíra a parton Ruben Östlund: A szomorúság háromszöge
• Gyöngyösi Lilla: A Hópárduc lábnyoma Csoma Sándor: Magasságok és mélységek
• Vajda Judit: Ötletözön Rohonyi Gábor – Vékes Csaba: Szia, Életem!
• Kovács Patrik: Az elveszett nemzedék Kerékgyártó Yvonne: Együtt kezdtük
• Pethő Réka: Érzelmek a kígyó árnyékában Clio Barnard: Az essexi kígyó
MOZI
• Gyöngyösi Lilla: Ők
• Pozsonyi Janka: 3000 év vágyakozás
• Rudas Dóra: Fiatal szeretők
• Bárány Bence: A hónap dolgozója
• Fekete Tamás: Született hazudozó
• Benke Attila: Rosszkor, rossz helyen
• Búzás Anna: King – Egy kis oroszlán nagy kalandja
• Orosdy Dániel: A gyilkos járat
• Orosdy Dániel: A gyilkos járat
STREAMLINE MOZI
• Herczeg Zsófia: Cryptozoo
• Benke Attila: Amparo
• Kovács Gellért: Tralala
• Varró Attila: Préda
• Vincze Teréz: Carter
• Huber Zoltán: A komédia királya

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Született hazudozó

Fekete Tamás


Menteur – francia, 2022. Rendezte: olivier Baroux. Írta: Émile Gaudreault, Sébastien Ravary és Eric Boulianne. Kép: Arnaud Stefani. Szereplők: Tarek Boudali (Jérome), Artus (Thibault), Pauline Clément (Chloé), Catherine Hosmailin (Geneviéve). Gyártó: Gaumont. Forgalmazó. ADS Service. Feliratos. 95 perc.

 

Ma már egyáltalán nem számít meglepőnek, ha egy filmből bemutatása után alig pár évvel később már remake készül – az viszont ritkaságszámba megy, ha az új verzió ugyanazon a nyelven készül el, mint az eredeti. A francia Született hazudozó esetében mégis ez történt: a vígjáték alapjául Émile Gaudreault 2019-es, Kanadában, francia nyelven készült, azonos című munkája szolgált. A főhős, Jérome kényszeres hazudozó: reggeltől estig, hol céljai elérése érdekében, hol azért, hogy megkönnyítse az életét, hol pedig egyszerűen csak szórakozásból. A főbűn azonban nem maradhat megtorlatlanul: egy isteni figyelmeztetés hatására a férfi összes hazugsága egyszerre valósággá válik. Kénytelen megtapasztalni, milyen is, ha az addig alibiként használt szerencsétlenségek bekövetkeznek, és a csőtörés következtében tényleg elárasztja lakását a víz, mobilja pedig folyamatosan lemerül. Az átok azonban kiterjed mindazokra is, akikről rosszindulatú pletykákat terjesztett: kollégája állandóan mély álomba zuhan, fivére pedig minden mozdulatával csak vonzza a bajt.

Az ötlet egyáltalán nem számít eredetinek, láthattuk már Jim Carrey-t (Hanta boy) vagy épp Ricky Gervaist (Lódító hódító) is megküzdeni az igazmondással. A témával eljátszó vígjátékok legnagyobb erőssége a szituációk minél hajmeresztőbb és abszurdabb feldolgozásában lenne, ám Olivier Baroux adós marad ezzel. A film csupán a középső harmadában kap erőre, ám akkor sem a főszereplő játéka miatt, hanem kollégáinak köszönhetően – különösen a testvérét alakító Artus, és a feleség szerepében látható Pauline Clément képes tényleg humort hozni ebbe a filmbe, amely utolsó felvonásában hirtelen családi és szerelmi melodrámává válik, leegyszerűsített megoldással. Kár lenne hazudni: a közhelyes üzenetet nem sikerült élvezetes és fordulatos vígjátékba csomagolni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/09 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15487