|
|
Streamline MoziHidegtálNagy V. Gergő
Buffet froid – francia, 1979. Rendezte és írta: Bertrand Blier. Kép: Jean Penzer. Zene: Philippe Sarde. Szereplők: Gérard Depardieu (Alphonse), Bernard Blier (Morvandieu), Jean Carmet (Gyilkos), Liliane Rovére (Josyane), Carole Bouquet. Gyártó: Sara Films. Forgalmazó: Netflix. Feliratos. 89 perc. Kiürült metróállomás,
kopár aluljáró vagy kongó bérházfolyosó – ilyen elidegenedett városi terekben
(vagy Marc Augéval szólva: nem-terekben) játszódik Betrand Blier 1979-ben készült
ötödik filmje, amely végső soron éppúgy a modernitás ridegségéről mesél, mint
Antonioni bármelyik vonatkozó klasszikusa. Csak éppen a Hidegtál acélos
tapintású világát létükön borongó hősök helyett tetőtől-talpig idióta férfiak
és kifejezetten hibbant viccek népesítik be. Blier egyszerre bájos és
felforgató noir-vígjátéka a hardboiled bűnhagyományt, Buñuel szürrealizmusát és
Jacques Tati urbánus burleszkjét is gyakran fölidézi, de leginkább az abszurd
színház és a karneváli humor szokatlan, hűvös frigyének látszik: valahol
félúton helyezkedik el Samuel Beckett és a faltól-falig idétlen, népi bohózat
között.
A totálisan valószínűtlen
helyzetekből szőtt cselekmény hús-vér karakterek helyett elrajzolt típusfigurákat
sodor egymás mellé: a vívódó clochard, a köpcös felügyelő (a rendező apja,
Bernard Blier) és a hisztis őrült lép talmi szövetségre, hogy együtt vigyenek
véghez egy fizetés nélküli bérgyilkosságot. Blier egy friss Oscar-díjjal a
kispolcán, két hét alatt írta meg ezt a kifogástalanul öntörvényű
forgatókönyvet, amelynek majd’ minden pazar ritmusban adagolt fordulata
dicsőséges győzelmet hirdet a józan ész fölött – ennek fényében különös bravúrnak
tetszik, hogy az Amerikai tragédiát kifordító fináléban jószerével tökéletes
körbe zárul a civódó férfiak önkényes ámokfutása. Az viszont ennél is nagyobb
mutatvány, ahogy ebben a filmben Párizs önmaga abszurd álomképévé válik: a
kipusztult utcák és az üvegfalú apartmanok ismerősségében idegen városává, ahol
három faarcú tébolyult lopakodik a kapualjak mellett – és ahol nincs lényegi
különbség a legperverzebb tettek és egy polgári vacsora között.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|