KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
   2022/augusztus
MAGYAR PANTHEON
• Gelencsér Gábor: Megállt a menet Gyarmathy Lívia (1932–2022)
• Pólik József: Mit üzent a császár? Najmányi László (1946-2020)
GYEREKEK ÉS FELNŐTTEK
• Kovács Kata: A túlélésért küzdenek Kölyökbandák
• Bárány Bence: Traumák és maszkok Fekete telefon
• Rudas Dóra: „Lélek lép a lajtorján” A „belső gyermek” a filmekben
• Vajda Judit: Valóra vált kamaszálmok Stranger Things
SZTÁROK ÉLETE
• Varró Attila: Sztár a tükörben Fonda és a Klute
• Fekete Tamás: A Király új ruhája Elvis élete
• Déri Zsolt: Ki lőtte le Bambit? Danny Boyle: Pistol
• Baski Sándor: Haragban a világgal Nevem Zlatan
KÉPREGÉNY-LEGENDÁK
• Huber Zoltán: Inspiráló megszállottság Chester Brown: Louis Riel
ÚJ RAJ
• Gyöngyösi Lilla: Messze még az amerikai álom Új raj: Sean Baker
FESZTIVÁL
• Gyenge Zsolt: Vászoncsodák a Croisette-n Cannes
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: Forma és hatalom Gelencsér Gábor: Közelkép
• Lénárt András: Múltunk a moziban Paár Ádám: A kosztümös film
KRITIKA
• Bartal Dóra: Az elmaradt Dolce Vita Rimini
• Kovács Patrik: Közöttünk az űr A Karantén Zóna
MOZI
• Rudas Dóra: Egy anya George Bush-sal szemben
• Vincze Teréz: Memoria
• Roboz Gábor: Bunker Game – Legbelső félelem
• Vajda Judit: Gyilkos party
• Greff András: Svindler
• Huber Zoltán: Thor: Szerelem és mennydörgés
STREAMLINE MOZI
• Pazár Sarolta: France
• Kránicz Bence: Zűrös kettyintés avagy pornó a diliházban
• Pozsonyi Janka: Felnőttem, csacsacsa
• Kolozsi László: A helyettes
• Csomán Sándor: A pincér
• Gyöngyösi Lilla: Kirobbanó szerelem
• Nagy V. Gergő: Hidegtál
• Varró Attila: Stone
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Ki méltó a pörölyre? Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline Mozi

Hidegtál

Nagy V. Gergő

Buffet froid – francia, 1979. Rendezte és írta: Bertrand Blier. Kép: Jean Penzer. Zene: Philippe Sarde. Szereplők: Gérard Depardieu (Alphonse), Bernard Blier (Morvandieu), Jean Carmet (Gyilkos), Liliane Rovére (Josyane), Carole Bouquet. Gyártó: Sara Films. Forgalmazó: Netflix. Feliratos. 89 perc.

Kiürült metróállomás, kopár aluljáró vagy kongó bérházfolyosó – ilyen elidegenedett városi terekben (vagy Marc Augéval szólva: nem-terekben) játszódik Betrand Blier 1979-ben készült ötödik filmje, amely végső soron éppúgy a modernitás ridegségéről mesél, mint Antonioni bármelyik vonatkozó klasszikusa. Csak éppen a Hidegtál acélos tapintású világát létükön borongó hősök helyett tetőtől-talpig idióta férfiak és kifejezetten hibbant viccek népesítik be. Blier egyszerre bájos és felforgató noir-vígjátéka a hardboiled bűnhagyományt, Buñuel szürrealizmusát és Jacques Tati urbánus burleszkjét is gyakran fölidézi, de leginkább az abszurd színház és a karneváli humor szokatlan, hűvös frigyének látszik: valahol félúton helyezkedik el Samuel Beckett és a faltól-falig idétlen, népi bohózat között.

A totálisan valószínűtlen helyzetekből szőtt cselekmény hús-vér karakterek helyett elrajzolt típusfigurákat sodor egymás mellé: a vívódó clochard, a köpcös felügyelő (a rendező apja, Bernard Blier) és a hisztis őrült lép talmi szövetségre, hogy együtt vigyenek véghez egy fizetés nélküli bérgyilkosságot. Blier egy friss Oscar-díjjal a kispolcán, két hét alatt írta meg ezt a kifogástalanul öntörvényű forgatókönyvet, amelynek majd’ minden pazar ritmusban adagolt fordulata dicsőséges győzelmet hirdet a józan ész fölött – ennek fényében különös bravúrnak tetszik, hogy az Amerikai tragédiát kifordító fináléban jószerével tökéletes körbe zárul a civódó férfiak önkényes ámokfutása. Az viszont ennél is nagyobb mutatvány, ahogy ebben a filmben Párizs önmaga abszurd álomképévé válik: a kipusztult utcák és az üvegfalú apartmanok ismerősségében idegen városává, ahol három faarcú tébolyult lopakodik a kapualjak mellett – és ahol nincs lényegi különbség a legperverzebb tettek és egy polgári vacsora között.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/08 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15458