MoziEgy anya George Bush-sal szembenRudas Dóra
Rabiye Kurnaz gegen George W. Bush – német, 2021. Rendezte: Andreas Dresen. Írta: Laila Stieler. Kép: Andreas Höfer. Zene: Cenk Erdogan és Johannes Repka. Szereplők: Meltem Kaptan (Rabiye), Alexander Scheer (Docke), Charly Hüdner (Stocker), Nazmi Kirik (Mehmet). Gyártó: Cinema Defacto / Pandora Filmproduktion. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 119 perc. A terrorizmust hajlamosak vagyunk csupán
nemzeti szinten értelmezni, a gyanúsítottak nehézségeire és családjára – elkerülve
az együttérzéssel gyakran összekevert egyetértés vádját – nem is gondolva.
Pedig, ha más nem is, annyi mindenképpen közös a vádlottak és az áldozatok
között, hogy egykor mindannyiukat őrülten aggódó anyák várták haza.
A brémai Rabiye Kurnaz
2001 októberében látta utoljára fiát, aki tanulási szándékkal indult
Pakisztánba, nem is sejtvén, hogy ez az utazás az utolsó kirakója annak a
képnek, amit származásával és vallási nézeteivel a tengerentúlon fest magáról.
A 9/11-es események utáni pániktól reaktív Bush-kormánynak több sem kell ahhoz,
hogy a fiatal férfit Guantanamóba szállítsa. Emellett a török állampolgárság
sem segít a jogilag senkiföldjén raboskodó Murat helyzetén, Rabiye-nek tehát
nem csak az USA, de Németország törvényeivel is szembe kell szállnia, a
sikerhez pedig a félelemtől könnyen ítélkező közvéleményt is a maga oldalára
kell állítania.
Andreas Dresen ezen
példázatát az anyai szeretet erejéről akár didaktikusnak is nevezhetnénk, ha
nem igaz történetet dolgozna fel, de még ez esetben is ez lenne a kisebbik gond
vele. Az alkotás ugyanis inkább annak a tanmeséjévé válik, hogyan ne vegyítsük
a mostanában egyre sűrűbben keveredő drámát és komédiát. Nem mintha egy
gyötrelmes élethelyzetben nem lehetne vidámságot és humort találni, sőt talán a
legszebb filmek azok, amelyeknek ezt a keserédes életigenlést sikerül
megragadni. Ám Rabiye túlzóan pezsgő, vidám és egyszerű természete, a látensen
flörtölő jogász, illetve a már-már roadmovie-ba illő kalandos események inkább
csak fókuszvesztetté teszi a történetet. A vígjátéki elemek vízen úszó
olajfoltként lebegnek a dráma tetején, elegyedés helyett inkább csak bagatellizálva
az évszázad egyik legjelentősebb emberjogi konfliktusát.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
