KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
   2022/augusztus
MAGYAR PANTHEON
• Gelencsér Gábor: Megállt a menet Gyarmathy Lívia (1932–2022)
• Pólik József: Mit üzent a császár? Najmányi László (1946-2020)
GYEREKEK ÉS FELNŐTTEK
• Kovács Kata: A túlélésért küzdenek Kölyökbandák
• Bárány Bence: Traumák és maszkok Fekete telefon
• Rudas Dóra: „Lélek lép a lajtorján” A „belső gyermek” a filmekben
• Vajda Judit: Valóra vált kamaszálmok Stranger Things
SZTÁROK ÉLETE
• Varró Attila: Sztár a tükörben Fonda és a Klute
• Fekete Tamás: A Király új ruhája Elvis élete
• Déri Zsolt: Ki lőtte le Bambit? Danny Boyle: Pistol
• Baski Sándor: Haragban a világgal Nevem Zlatan
KÉPREGÉNY-LEGENDÁK
• Huber Zoltán: Inspiráló megszállottság Chester Brown: Louis Riel
ÚJ RAJ
• Gyöngyösi Lilla: Messze még az amerikai álom Új raj: Sean Baker
FESZTIVÁL
• Gyenge Zsolt: Vászoncsodák a Croisette-n Cannes
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: Forma és hatalom Gelencsér Gábor: Közelkép
• Lénárt András: Múltunk a moziban Paár Ádám: A kosztümös film
KRITIKA
• Bartal Dóra: Az elmaradt Dolce Vita Rimini
• Kovács Patrik: Közöttünk az űr A Karantén Zóna
MOZI
• Rudas Dóra: Egy anya George Bush-sal szemben
• Vincze Teréz: Memoria
• Roboz Gábor: Bunker Game – Legbelső félelem
• Vajda Judit: Gyilkos party
• Greff András: Svindler
• Huber Zoltán: Thor: Szerelem és mennydörgés
STREAMLINE MOZI
• Pazár Sarolta: France
• Kránicz Bence: Zűrös kettyintés avagy pornó a diliházban
• Pozsonyi Janka: Felnőttem, csacsacsa
• Kolozsi László: A helyettes
• Csomán Sándor: A pincér
• Gyöngyösi Lilla: Kirobbanó szerelem
• Nagy V. Gergő: Hidegtál
• Varró Attila: Stone
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Ki méltó a pörölyre? Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Svindler

Greff András

The Card Counter – amerikai, 2021. Rendezte és írta: Paul Schrader. Kép: Alexander Dynan. Zene: Robert Levon Been. Szereplők: Oscar Isaac (Will Tell), Tiffany Haddish (La Linda), Tye Sheridan (Cirk), Willem Dafoe (Gordo). Gyártó: Saturn Streaming / RedLine Entertainment. Forgalmazó: Pannónia Entertainment. Feliratos. 112 perc.

 A hangosan beszélő álnevével (Will Tell) kaszinótól kaszinóig kóborló William Tillich mindent tud, csak a lényeget nem érti. Nem csupán a kártyajátékok mechanikájáról van szó, aminek alapos ismeretét a precíz lapszámlálás tiltott gyakorlatába fordítva diszkrét győzelmekig jut, hanem arról is, hogy Paul Schrader megannyi magányba zárt férfihősével ellentétben ő már megtalálni vélte a bizonyosságot. A szemében tükröződő világ a teremtőtől végképp elhagyott vidék, a bizonyíték hordozója pedig a saját teste, amely a katonatársaiéhoz simulva végrehajtotta az istengyilkosságot Abu Ghraibban.

A Tell/Tillich-karakter, az őt megformáló Oscar Isaac és maga Schrader is a totális kontrollt választja modus operandiként. A napfénytelen kaszinó- és hotelbelsőkbe tömör kistotálokat és közeliket komponáló rendező higgadt nagymesteri mozdulatokkal afféle mozgóképes harci kést formál (amelyen itt-ott látomásos intarziák is elférnek), amit egy különösen összetett agyi idegközpontba bök. Tell/Tillich ébredését a hozzá váratlanul közel lépő, otthonos cellavilágát megbolygató két másik ember okozza, akik színeket, vágyakat, az elevenen kavargó, igéző életet kínálják a számára – amely azonban gazdag egészében erővel és akarattal nem vezényelhető. Különösen a megváltás felé nem, ami pedig (A hitehagyott után újabb fajsúlyos kései neo-transzcendentális drámát megalkotó) Schrader szerint még a jóvátehetetlen bűnökkel terhelt mai Amerikában is megközelíthető – de csakis fájdalmas személyes áldozatok és a még fájdalmasabb önismeret útján. Az esélyekkel kapcsolatban, akárcsak a pókerasztalnál, nem maradhat bennünk sok illúzió, a Svindler szamuráji szemlélete szerint azonban akkor is az igaz ösvényen kell haladnunk, ha az elérhetetlen célok felé vezet. Mert ha nem így teszünk, akkor – nézzünk csak szét – a semmibe zuhanunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/08 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15450