KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
   2022/augusztus
MAGYAR PANTHEON
• Gelencsér Gábor: Megállt a menet Gyarmathy Lívia (1932–2022)
• Pólik József: Mit üzent a császár? Najmányi László (1946-2020)
GYEREKEK ÉS FELNŐTTEK
• Kovács Kata: A túlélésért küzdenek Kölyökbandák
• Bárány Bence: Traumák és maszkok Fekete telefon
• Rudas Dóra: „Lélek lép a lajtorján” A „belső gyermek” a filmekben
• Vajda Judit: Valóra vált kamaszálmok Stranger Things
SZTÁROK ÉLETE
• Varró Attila: Sztár a tükörben Fonda és a Klute
• Fekete Tamás: A Király új ruhája Elvis élete
• Déri Zsolt: Ki lőtte le Bambit? Danny Boyle: Pistol
• Baski Sándor: Haragban a világgal Nevem Zlatan
KÉPREGÉNY-LEGENDÁK
• Huber Zoltán: Inspiráló megszállottság Chester Brown: Louis Riel
ÚJ RAJ
• Gyöngyösi Lilla: Messze még az amerikai álom Új raj: Sean Baker
FESZTIVÁL
• Gyenge Zsolt: Vászoncsodák a Croisette-n Cannes
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: Forma és hatalom Gelencsér Gábor: Közelkép
• Lénárt András: Múltunk a moziban Paár Ádám: A kosztümös film
KRITIKA
• Bartal Dóra: Az elmaradt Dolce Vita Rimini
• Kovács Patrik: Közöttünk az űr A Karantén Zóna
MOZI
• Rudas Dóra: Egy anya George Bush-sal szemben
• Vincze Teréz: Memoria
• Roboz Gábor: Bunker Game – Legbelső félelem
• Vajda Judit: Gyilkos party
• Greff András: Svindler
• Huber Zoltán: Thor: Szerelem és mennydörgés
STREAMLINE MOZI
• Pazár Sarolta: France
• Kránicz Bence: Zűrös kettyintés avagy pornó a diliházban
• Pozsonyi Janka: Felnőttem, csacsacsa
• Kolozsi László: A helyettes
• Csomán Sándor: A pincér
• Gyöngyösi Lilla: Kirobbanó szerelem
• Nagy V. Gergő: Hidegtál
• Varró Attila: Stone
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Ki méltó a pörölyre? Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Memoria

Vincze Teréz

Memoria – thaiföldi-kolumbiai-francia, 2021. Rendezte és írta: Apichatpong Weerasethakul. Kép: Sayombhu Mukdeeprom. Zene: César López. Szereplők: Tilda Swinton (Jessica), Agnes Brekke (Karen), Daniel Giménez Cacho (Juan), Jerónimo Barón (Mateo). Gyártó: 185 Films / Anna Sanders Film / Burning Blue / The Match Factory. Forgalmazó: magyarhangya. Feliratos. 136 perc.

Thaiföld legjelentősebb rendezője, Apichatpong Weerasethakul legutóbbi filmje a 2021-es Cannes-i Fesztiválon a zsűri díját kapta. Nem érdemtelenül, hiszen a film egészen egyedi és varázslatos, kontemplatív hangulatával lenyűgözi a moziban összetett érzéki élményekre vágyó nézőjét. A rendező munkásságát ismerőket annyiban nem éri meglepetés, hogy a legjelentősebb stilisztikai jellemzők közül, melyek állandó szereplői az életműnek, most is jelen van egyfelől a dokumentarizmust idéző keresetlen fogalmazásmód, másfelől a mágikus ismétlések és misztikus történések zavarba ejtő játéka. Ugyanakkor Weerasethakul most először forgatott külföldön (Kolumbia) nemzetközi sztárszínésszel (Tilda Swinton). Az ilyesmi pedig nagyon könnyen sülhetett volna el rosszul – az idegen környezet és nyelv elidegenítő hatása és a sztár lerombolhatja azt a minimalista, naturalisztikus hangvételt, mely a Weerasethakul filmek alaptónusa, melyből aztán – csak rá jellemző módon – zavarba ejtő misztikum bontakozik ki. Ezeket a jegyeket sikeresen őrizte meg, illetve az új közegnek és helyzetnek megfelelően transzformálta a film.

A mű legizgalmasabb jellegzetessége, hogy lényegében a hangról szól, olyan film, melyben a mozgókép audiovizualitásában az audio – amit gyakran hajlamosak vagyunk alacsonyabb rendűnek tekinteni – abszolút elnyeri méltó, és talán mondhatjuk, ezúttal kifejezetten vezető szerepét. A film drámai módon használja a hangot a néző érzéki megszólítására, ugyanakkor a történet messze túllép a puszta érzéki hatáskeltésen: a hangot a történeti emlékezet, Columbia traumatikus múltjának hordozójává teszi. A hangok mágikus erejének ilyen hangsúlyozása természetesen következik a rendező stílusából és remekül forr össze a témával. Weerasethakul alkotása valójában történelmi traumafilm, mely a memória kiemelt fontosságú eszközeként tekint a hanghatásokra. Azóta azt is megtudtam, hogy az archeoakusztika – a régészet, antropológia és akusztika tudományát összekapcsoló kutatási irány valóban létezik, ennek az elképzelésnek tökéletes művészeti megragadása a thai mester filmje.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/08 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15446