KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
   2022/augusztus
MAGYAR PANTHEON
• Gelencsér Gábor: Megállt a menet Gyarmathy Lívia (1932–2022)
• Pólik József: Mit üzent a császár? Najmányi László (1946-2020)
GYEREKEK ÉS FELNŐTTEK
• Kovács Kata: A túlélésért küzdenek Kölyökbandák
• Bárány Bence: Traumák és maszkok Fekete telefon
• Rudas Dóra: „Lélek lép a lajtorján” A „belső gyermek” a filmekben
• Vajda Judit: Valóra vált kamaszálmok Stranger Things
SZTÁROK ÉLETE
• Varró Attila: Sztár a tükörben Fonda és a Klute
• Fekete Tamás: A Király új ruhája Elvis élete
• Déri Zsolt: Ki lőtte le Bambit? Danny Boyle: Pistol
• Baski Sándor: Haragban a világgal Nevem Zlatan
KÉPREGÉNY-LEGENDÁK
• Huber Zoltán: Inspiráló megszállottság Chester Brown: Louis Riel
ÚJ RAJ
• Gyöngyösi Lilla: Messze még az amerikai álom Új raj: Sean Baker
FESZTIVÁL
• Gyenge Zsolt: Vászoncsodák a Croisette-n Cannes
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: Forma és hatalom Gelencsér Gábor: Közelkép
• Lénárt András: Múltunk a moziban Paár Ádám: A kosztümös film
KRITIKA
• Bartal Dóra: Az elmaradt Dolce Vita Rimini
• Kovács Patrik: Közöttünk az űr A Karantén Zóna
MOZI
• Rudas Dóra: Egy anya George Bush-sal szemben
• Vincze Teréz: Memoria
• Roboz Gábor: Bunker Game – Legbelső félelem
• Vajda Judit: Gyilkos party
• Greff András: Svindler
• Huber Zoltán: Thor: Szerelem és mennydörgés
STREAMLINE MOZI
• Pazár Sarolta: France
• Kránicz Bence: Zűrös kettyintés avagy pornó a diliházban
• Pozsonyi Janka: Felnőttem, csacsacsa
• Kolozsi László: A helyettes
• Csomán Sándor: A pincér
• Gyöngyösi Lilla: Kirobbanó szerelem
• Nagy V. Gergő: Hidegtál
• Varró Attila: Stone
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Ki méltó a pörölyre? Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Gyilkos party

Vajda Judit

Murder Party – francia, 2022. Rendezte: Nicolas Pleskof. Írta: Elsa Marpeau és Nicolas Pleskof. Kép: Gilles Porte. Zene: Amaury Chabauty. Szereplők: Alice Pol (Jeanne), Eddy Mitchell (César), Miou-Miou (Josephine), Pablo Pauly (Théo). Gyártó: Kazak Productions. Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált. 103 perc.

A Tőrbe ejtve című Agatha Christie-fanfic nemcsak akkora sikernek bizonyult, hogy hamarosan láthatjuk a folytatását, de még azt megelőzve, francia színekben elkészült a ripoffja is. A Gyilkos party (sic!) már plakátjával a Rian Johnson-krimivígjátékot nyúlja, ahogy premisszája is erősen azt idézi (csak a milliárdos írót milliárdos társasjáték-tervezőre, a kívülálló, rezonőr figurát pedig csinos ápolónőről csinos építészre cserélték).

A francia utánzat megtekintése után azonban nyilvánvalóvá válik, hogy az elsőfilmes író-rendező (akinek vendégszöveg-öszegereblyéző munkáját a tévés produkciókon edződött Elsa Marpeau társ-forgatókönyvíró segítette) nem kizárólag a Tőrbe ejtvéből merített. Az (elsősorban zenéjével) Alfred Hitchcockot idéző főcím után rögtön érkezik a 8 nő-utánérzés (az azonos alműfaj és hangvétel mellett főleg a tarkabarka képi világot illetően), majd a Tőrbe ejtve-alaphelyzet hamarosan egy, a Fűrész-horrorokat, illetve a Kocka című remeket idéző cselekménybe fordul (a haláleset után ugyanis egy láthatatlan játékmester arra kényszeríti a túlélőket, hogy a film helyszínéül szolgáló hatalmas kastély szobáit járva nyomozzák ki az ügyet, aki pedig rosszul tippel, az már nem léphet be a következő szobába).

A rengeteg plagizált forrásmű miatt amúgy is elég kaotikus alkotást egy szerelmi szállal bonyolítják még tovább, és a végére kapunk ugyan egy csavart, de az meg egy újabb paradigmaváltó horrorfilmből lesz ismerős, szóval csak tovább bosszantja a nézőt. A hajánál fogva előrángatott pszichologizáló megfejtés semennyire sincs alátámasztva, ahogy az is egyértelmű, hogy az idézetdömping ellenére nem paródiáról van szó. Egy Tarantinóhoz hasonló kopírmester kezében kijöhetett volna ennyi összelopkodott dologból valami szórakoztató is, de a Gyilkos party alkotóinak egyértelműen az önbizalma nagyobb, mint a tehetsége.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/08 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15449