KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
   2022/augusztus
MAGYAR PANTHEON
• Gelencsér Gábor: Megállt a menet Gyarmathy Lívia (1932–2022)
• Pólik József: Mit üzent a császár? Najmányi László (1946-2020)
GYEREKEK ÉS FELNŐTTEK
• Kovács Kata: A túlélésért küzdenek Kölyökbandák
• Bárány Bence: Traumák és maszkok Fekete telefon
• Rudas Dóra: „Lélek lép a lajtorján” A „belső gyermek” a filmekben
• Vajda Judit: Valóra vált kamaszálmok Stranger Things
SZTÁROK ÉLETE
• Varró Attila: Sztár a tükörben Fonda és a Klute
• Fekete Tamás: A Király új ruhája Elvis élete
• Déri Zsolt: Ki lőtte le Bambit? Danny Boyle: Pistol
• Baski Sándor: Haragban a világgal Nevem Zlatan
KÉPREGÉNY-LEGENDÁK
• Huber Zoltán: Inspiráló megszállottság Chester Brown: Louis Riel
ÚJ RAJ
• Gyöngyösi Lilla: Messze még az amerikai álom Új raj: Sean Baker
FESZTIVÁL
• Gyenge Zsolt: Vászoncsodák a Croisette-n Cannes
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: Forma és hatalom Gelencsér Gábor: Közelkép
• Lénárt András: Múltunk a moziban Paár Ádám: A kosztümös film
KRITIKA
• Bartal Dóra: Az elmaradt Dolce Vita Rimini
• Kovács Patrik: Közöttünk az űr A Karantén Zóna
MOZI
• Rudas Dóra: Egy anya George Bush-sal szemben
• Vincze Teréz: Memoria
• Roboz Gábor: Bunker Game – Legbelső félelem
• Vajda Judit: Gyilkos party
• Greff András: Svindler
• Huber Zoltán: Thor: Szerelem és mennydörgés
STREAMLINE MOZI
• Pazár Sarolta: France
• Kránicz Bence: Zűrös kettyintés avagy pornó a diliházban
• Pozsonyi Janka: Felnőttem, csacsacsa
• Kolozsi László: A helyettes
• Csomán Sándor: A pincér
• Gyöngyösi Lilla: Kirobbanó szerelem
• Nagy V. Gergő: Hidegtál
• Varró Attila: Stone
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Ki méltó a pörölyre? Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Thor: Szerelem és mennydörgés

Huber Zoltán

Thor: Love and Thunder – amerikai, 2022. Rendezte és írta: Taika Waititi. Kép: Barry Idoine. Zene: Michael Giacchino. Szereplők: Chris Hemsworth (Thor), Christian Bale (Gorr), Tessa Thompson (Valkür), Natalie Portman (Jane), Russell Crowe (Zeusz). Gyártó: Marvel Studios. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 119 perc.

Marvelék negyedik fázisában zakatoló (film)világuralmi hadművelete mintha veszítene korábbi lendületéből. A kassza ugyan továbbra is csilingel, a mindenható tartalom sűrűbben ömlik, a gyártósori CGI-borításon mégis egyre gyakoribbak a minőségi hajszálrepedések. Huszonnyolc film (és alig másfél év alatt kipréselt hét sorozat) után fenntartani a tüzet persze nyilván nehéz. Még akkor is, ha egy igazi nagyágyú, a franchise mosolygósabb irányáért nagyban felelős Taika Waititi tér vissza kedvenc szőkéjével.

Az addig inkább csak feszengő Thor helyét öt éve az új-zélandi író-rendező találta meg, bohókás-vagány szomszéd srácot faragva az északi mitológiából kölcsönzött szuperlényből. Waititi a saját szerzői világával összhangban gyermeklelkű pacsizós tesóvá fazonírozta az izmos kalapácsost, az univerzum menetrendszerű megmentése közben így rengeteg poént lecsaphatott, emberarcúbb irányt mutatva a teljes szériának. A mindenható producer-istenek szabadabb kézben mérhető hálája nem maradt el, Waititi második Thor-filmje nincs durván a franchise fősodrába ágyazva. A Marvel Stúdió és az alkotói függetlenség mégsem létezhet közös univerzumban, a mókás kalandból így bizarr Frankenstein-szörnyszülött lett. Az egyik pillanatban még halott kislányt gyászolnak és rákban haldokolnak, a másikban óriás kecskék sivítanak és meztelen seggek villannak. A hangnemek merész keverése önmagában persze izgalmas lenne, de a poénok jó része gyenge, a jófejkedés fárasztó, a dráma közhelyes, az akciók meg marvelesen unalmasak. A mindenség ismét végveszélyben, a színes látvány a szokásos műanyag, az ismerős sztorihoz egyedül a Guns N’ Roses zenéje kever némi izgalmat. Portman és Bale persze remek, Russel Crowe magánszáma emlékezetes és Hemsworth karja is egyre vastagabb. Csak épp senki nem tudta eldönteni, mit is kellene kezdeni a villámok istenével.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/08 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15451