KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
   2022/február
MAGYAR MŰHELY
• Tóth Péter Pál: A tisztesség mint esztétikum Gulyás János (1946-2021)
• Benke Attila: Az igazságtalanság kódja Beszélgetés Deák Kristóffal
• Kránicz Bence: „Sokkal közelebb jött a háború” Beszélgetés Pálfi Györggyel
MAGYAR PANTHEON
• Pápai Zsolt: Mesés férfi kurblival A kép mesterei: Zsitkovszky Béla (1868-1930)
MAGYAR ZSÁNER
• Paár Ádám: „Csipkebokor a szállásom” Magyar betyárfilmek
GUTENBERG-GALAXIS KONTRA INTERNET
• Sipos Júlia: A Gutenberg-galaxistól a Világhálóig Beszélgetés Kovács Istvánnal és Pléh Csabával
SPORTMOZI
• Simonyi Balázs: „Gyorsabban, magasabbra, erősebben?” Sportfilmek
• Roboz Gábor: Odafent egyszerű Dokumentumfilmek szikla- és hegymászásról
• Margitházi Beja: Az aszfalt hercegei Stacy Peralta – Catherine Hardwicke: Dogtown urai
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Schubert Gusztáv: Kalandok az Ínség-tengeren Hugo Pratt: Corto Maltese
ÚJ RAJ
• Vincze Teréz: Hosszan mesélt rövid történet Ryusuke Hamaguchi
SZERZŐI NOSZTALGIAHULLÁM
• Varró Attila: Megrekedt fejlődés Paul Thomas Anderson: Licorice Pizza
• Huber Zoltán: A nosztalgia veszélyei Párhozamos önéletrajzok: Cuarón / Branagh
• Kovács Kata: A szerző ifjúsága Paolo Sorrentino: Isten keze
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: A filmmoly Veress József: Könyvbe bújt filmek
KRITIKA
• Báron György: Feltételes szabadság Asghar Farhadi: A hős
• Gelencsér Gábor: Anyák a teljes idegösszeomlás szélén Pedro Almodóvar: Párhuzamos anyák
• Fekete Tamás: „Ember lesz az én kisunokám” Deák Kristóf: Az unoka
• Baski Sándor: Komfortos nyúlüreg Lana Wachowski: Mátrix: Feltámadások
• Lovas Anna: Pozitív üzenet Mamoru Hosoda: Belle
MOZI
• Pozsonyi Janka: Kilenc nap
• Pazár Sarolta: Az észak királynője
• Rudas Dóra: Szexfantáziák
• Bonyhecz Vera: Gyűlölök és szeretek
• Benke Attila: Vaksötét 2.
• Herczeg Zsófia: Kaptár: Racoon City
• Kránicz Bence: Pókember: Nincs hazaút
• Kovács Patrik: Kingsman: Kezdetek
• Varró Attila: 355
• Huber Zoltán: Veszélyes
STREAMLINE MOZI
• Árva Márton: Zsarufilm
• Alföldi Nóra: Danielle és a süvet
• Forgács Nóra Kinga: Az utolsók
• Roboz Gábor: Az elveszett lány
• Vajda Judit: Ne nézz fel
• Bartal Dóra: Rose dala
• Varró Attila: Crazy Love
• Kovács Kata: Maelström
• Déri Zsolt: Angéle
• Nagy V. Gergő: Mr. Sloane szórakozik

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Pókember: Nincs hazaút

Kránicz Bence

Spider-Man: No Way Home – amerikai, 2021. Rendezte: Jon Watts. Írta: Chris Mckenna és Erik Sommers. Kép: Mauro Fiore. Zene: Michael Glacchino. Szereplők: Tom Holland (Peter), Benedict Cumberbatch (Dr. Strange), Zendaya (MJ), Jacob Balaton (Ned), Willem Dafoe (Osborn), Alfred Molina (Octavius). Gyártó: Marvel Studios / Columbia Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 148 perc.

 

Első önálló képregényfüzetében a Csodálatos Pókember egyből szövetségeseket és barátokat keresett. 1963-ban a Fantasztikus Négyeshez akart csatlakozni – a kiadó akkori legsikeresebb, egyúttal a szuperhősműfajt megújító karaktereit is bedobta, hogy bevezesse az új sorozatot –, és a közösséghez tartozás vágya azóta is meghatározó vonása a magányos tiniként bemutatkozó Peter Parkernek. Ennek fényében meglepő, hogy a nyolcadik élőszereplős mozifilmig kellett várni a folyton újrakezdett Pókember-sorozatok első igazi team-up kalandjáig, amelyben a valódi segítőtárs nem is az elmaradhatatlan Marvel-világépítés miatt képbe kerülő Dr. Strange, hanem a nagy szerelem, MJ, továbbá a korábbi Pókemberek.

A hősfigurát mindvégig magabiztosan kézben tartó Jon Watts az általa rendezett trilógia záróepizódjában végre nem tesz úgy, mintha Tobey Maguire és Andrew Garfield Peter Parkere nem is létezett volna. Ellenkezőleg, éppen azzal az örömmel szolgál a rajongóknak, hogy nem kell kedvenc Pókembert választaniuk, mert azok, hárman vállvetve harcolnak a közönség szeretetéért. A Nincs hazaút legnagyobb erénye mégsem a népes szereplőgárdával ügyesen zsonglőrködő „multiverzum”-koncepció – amely nyilvánvalóan az animációs Irány a Pókverzum! sikere nyomán kerülhetett be az élőszereplős adaptációba –, hanem az a felismerés, hogy Peter Parkernek végső soron nem varázserejű hőstársakra vagy illusztris ellenfelekre van szüksége az érvényesüléshez, hanem a nagynénje támogatására, a lusta szobatárs barátságára és főleg a szomszéd lány szerelmére. Pókember minden dimenzióközi kaland után hozzájuk talál haza, ezért érezhetjük őt közelebb magunkhoz minden más szuperhősnél. Watts három filmen át sem vesztette szem elől hőse szerénységét, ezért ünnepelheti most a rajongókkal karöltve az eddigi legsikerültebb Pókember-filmsorozat átmeneti lezárását – az elkerülhetetlen folytatás előtt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/02 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15261