KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
   2022/február
MAGYAR MŰHELY
• Tóth Péter Pál: A tisztesség mint esztétikum Gulyás János (1946-2021)
• Benke Attila: Az igazságtalanság kódja Beszélgetés Deák Kristóffal
• Kránicz Bence: „Sokkal közelebb jött a háború” Beszélgetés Pálfi Györggyel
MAGYAR PANTHEON
• Pápai Zsolt: Mesés férfi kurblival A kép mesterei: Zsitkovszky Béla (1868-1930)
MAGYAR ZSÁNER
• Paár Ádám: „Csipkebokor a szállásom” Magyar betyárfilmek
GUTENBERG-GALAXIS KONTRA INTERNET
• Sipos Júlia: A Gutenberg-galaxistól a Világhálóig Beszélgetés Kovács Istvánnal és Pléh Csabával
SPORTMOZI
• Simonyi Balázs: „Gyorsabban, magasabbra, erősebben?” Sportfilmek
• Roboz Gábor: Odafent egyszerű Dokumentumfilmek szikla- és hegymászásról
• Margitházi Beja: Az aszfalt hercegei Stacy Peralta – Catherine Hardwicke: Dogtown urai
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Schubert Gusztáv: Kalandok az Ínség-tengeren Hugo Pratt: Corto Maltese
ÚJ RAJ
• Vincze Teréz: Hosszan mesélt rövid történet Ryusuke Hamaguchi
SZERZŐI NOSZTALGIAHULLÁM
• Varró Attila: Megrekedt fejlődés Paul Thomas Anderson: Licorice Pizza
• Huber Zoltán: A nosztalgia veszélyei Párhozamos önéletrajzok: Cuarón / Branagh
• Kovács Kata: A szerző ifjúsága Paolo Sorrentino: Isten keze
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: A filmmoly Veress József: Könyvbe bújt filmek
KRITIKA
• Báron György: Feltételes szabadság Asghar Farhadi: A hős
• Gelencsér Gábor: Anyák a teljes idegösszeomlás szélén Pedro Almodóvar: Párhuzamos anyák
• Fekete Tamás: „Ember lesz az én kisunokám” Deák Kristóf: Az unoka
• Baski Sándor: Komfortos nyúlüreg Lana Wachowski: Mátrix: Feltámadások
• Lovas Anna: Pozitív üzenet Mamoru Hosoda: Belle
MOZI
• Pozsonyi Janka: Kilenc nap
• Pazár Sarolta: Az észak királynője
• Rudas Dóra: Szexfantáziák
• Bonyhecz Vera: Gyűlölök és szeretek
• Benke Attila: Vaksötét 2.
• Herczeg Zsófia: Kaptár: Racoon City
• Kránicz Bence: Pókember: Nincs hazaút
• Kovács Patrik: Kingsman: Kezdetek
• Varró Attila: 355
• Huber Zoltán: Veszélyes
STREAMLINE MOZI
• Árva Márton: Zsarufilm
• Alföldi Nóra: Danielle és a süvet
• Forgács Nóra Kinga: Az utolsók
• Roboz Gábor: Az elveszett lány
• Vajda Judit: Ne nézz fel
• Bartal Dóra: Rose dala
• Varró Attila: Crazy Love
• Kovács Kata: Maelström
• Déri Zsolt: Angéle
• Nagy V. Gergő: Mr. Sloane szórakozik

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline Mozi

Crazy Love

Varró Attila

Crazy Love – belga, 1987. Rendezte: Dominique Deruddere. Írta: Charles Bukowski műveiből Marc Didden és Dominique Deruddere. Kép: Willy Stassen. Zene: Raymond van het Groenewoud. Szereplők: Josse De Pauw (Harry), Geert Hunaerts (a kis Harry), Michael Pas (Stan), Gene Bervoets (Jeff). Gyártó: Multimedia. Forgalmazó: Netflix. Feliratos. 91 perc.

 

Hamisítatlan amerikai író létére Charles Bukowski lenyűgöző életművét az európai művészfilm fedezte fel a mozgókép számára, nem sokkal a nagy hobó-poéta halála előtt – csupa olyan auteur jóvoltából, akik saját alteregójukra ismertek rá a visszatérő hős, Hank Chinaski öntörvényű alakjában. Míg Marco Ferreri az író tébolyult, szubverzív világát állította a Hétköznapi őrület meséi-adaptációjában, a svájci Barbet Schroeder az önpusztító férfimagány drámáját dolgozta fel a Törzsvendégben, addig a triumvirátus legkevésbé ismert tagja, a belga Dominique Deruddere saját alkotói gyökereire talált rá az életmű zsíros férgekkel teli, dús táptalajában. A Crazy Love három fejezetes dupla „így jöttem”-története Deruddere gyermekkorából indul, amelynek egy napba sűrített szexuális traumái akár a tízéves Charlie naplójából is származhatnának; a coming-of-age fejezetben már a Kezdő önéletrajzi regényének pillanatai elevenednek meg egy pattanásos, zárkózott brüsszeli kamaszfiú kudarcba fúlt szalagavatójának egyestés történetében; végül a The Copulating Mermaid of Venice, Calif novellájának – a zárlattól eltekintve – szöveghű feldolgozásában immár a felnőtt Hank Chinaski talál rá az igaz szerelemre egy hullaházból lopott szépség személyében.

Ahogyan a három őrült szerelmi történetben Derudder fokozatosan átalakul Chinaskivá, úgy válnak a történetek egyre koncentráltabb, letisztultabb Bukowski-párlattá: a rendező – elődeitől eltérően – nem rajzolja túl, stilizálja látványosra a jellegzetes lidércnyomás-világot, az író irodalmi szülőpárosából inkább Hemingway szikárságát, mint Henry Miller tabudöntögetését érzi fontosabbnak (lásd a sellő-nekrofília ellipszisét). Nem csoda, hogy Bukowski a Crazy Love-ot tartotta a legjobbnak a három filmadaptációból (Ferreri művét egyenesen „egy kalap szarnak” nevezte): a művésszé érés története jelenik meg a reménytelen szerelmeken keresztül ebben a születéstől halálig tartó ívben, azzal az eszközszegény érzelemgazdagsággal és hétköznapi őrülettel, amely az életmű legfőbb szépségét adja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/02 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15253