KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
   2022/február
MAGYAR MŰHELY
• Tóth Péter Pál: A tisztesség mint esztétikum Gulyás János (1946-2021)
• Benke Attila: Az igazságtalanság kódja Beszélgetés Deák Kristóffal
• Kránicz Bence: „Sokkal közelebb jött a háború” Beszélgetés Pálfi Györggyel
MAGYAR PANTHEON
• Pápai Zsolt: Mesés férfi kurblival A kép mesterei: Zsitkovszky Béla (1868-1930)
MAGYAR ZSÁNER
• Paár Ádám: „Csipkebokor a szállásom” Magyar betyárfilmek
GUTENBERG-GALAXIS KONTRA INTERNET
• Sipos Júlia: A Gutenberg-galaxistól a Világhálóig Beszélgetés Kovács Istvánnal és Pléh Csabával
SPORTMOZI
• Simonyi Balázs: „Gyorsabban, magasabbra, erősebben?” Sportfilmek
• Roboz Gábor: Odafent egyszerű Dokumentumfilmek szikla- és hegymászásról
• Margitházi Beja: Az aszfalt hercegei Stacy Peralta – Catherine Hardwicke: Dogtown urai
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Schubert Gusztáv: Kalandok az Ínség-tengeren Hugo Pratt: Corto Maltese
ÚJ RAJ
• Vincze Teréz: Hosszan mesélt rövid történet Ryusuke Hamaguchi
SZERZŐI NOSZTALGIAHULLÁM
• Varró Attila: Megrekedt fejlődés Paul Thomas Anderson: Licorice Pizza
• Huber Zoltán: A nosztalgia veszélyei Párhozamos önéletrajzok: Cuarón / Branagh
• Kovács Kata: A szerző ifjúsága Paolo Sorrentino: Isten keze
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: A filmmoly Veress József: Könyvbe bújt filmek
KRITIKA
• Báron György: Feltételes szabadság Asghar Farhadi: A hős
• Gelencsér Gábor: Anyák a teljes idegösszeomlás szélén Pedro Almodóvar: Párhuzamos anyák
• Fekete Tamás: „Ember lesz az én kisunokám” Deák Kristóf: Az unoka
• Baski Sándor: Komfortos nyúlüreg Lana Wachowski: Mátrix: Feltámadások
• Lovas Anna: Pozitív üzenet Mamoru Hosoda: Belle
MOZI
• Pozsonyi Janka: Kilenc nap
• Pazár Sarolta: Az észak királynője
• Rudas Dóra: Szexfantáziák
• Bonyhecz Vera: Gyűlölök és szeretek
• Benke Attila: Vaksötét 2.
• Herczeg Zsófia: Kaptár: Racoon City
• Kránicz Bence: Pókember: Nincs hazaút
• Kovács Patrik: Kingsman: Kezdetek
• Varró Attila: 355
• Huber Zoltán: Veszélyes
STREAMLINE MOZI
• Árva Márton: Zsarufilm
• Alföldi Nóra: Danielle és a süvet
• Forgács Nóra Kinga: Az utolsók
• Roboz Gábor: Az elveszett lány
• Vajda Judit: Ne nézz fel
• Bartal Dóra: Rose dala
• Varró Attila: Crazy Love
• Kovács Kata: Maelström
• Déri Zsolt: Angéle
• Nagy V. Gergő: Mr. Sloane szórakozik

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline Mozi

Az utolsók

Forgács Nóra Kinga

Viimased – észt, 2020. Rendezte: Veiko Õunpuu. Írta: Heikki Huttu-Hiltumen és Eero Tammi. Kép: Sten-Johan Lill. Zene: Sven Grünberg. Szereplők: Paaru Oja (Rupi), Laura Birn (Riitta), Tommi Korpela (Kari), Elmer Back (Lievonnen. Gyártó: Homeless Bob Production. Forgalmazó: HBO Go. Feliratos. 117 perc.

 

Az észt Veiko Õunpuu filmje Finnország észak-nyugati részén, a svéd és a norvég határhoz közel, Lappföldön játszódik. A fenséges, ám részvétlen tájba szorult rozoga településen egy kimerülőben lévő vasércbányában viszik vásárra a helyiek nap mint nap a bőrüket, míg a bánya tulajdonosa, Kari alkohollal és drogokkal igyekszik feledtetni alkalmazottaival nyomorúságukat, miközben nem éppen egyenes eszközökkel próbálja megszerezni a környék utolsó számi rénszarvastenyésztőjétől a földjét. Rupi Kari bányájában dolgozik, ő csempészi neki a drogot, és éppen az ő apjáé a Kari által hőn áhított földdarab is. Kari Rupi barátjának a feleségére is vágyik, a gyermeki gyámoltalansággal femme fatale szerepbe keveredő Riitta és Rupi között pedig gyengéd cinkosság szövődik.

Az utolsók a hidegen izzó észak-európai vidékre száműzött western; thriller menekülőkkel, akik talán szerelmesek; közérzetfilm beazonosíthatatlan napszakokkal és alkoholban formátlanra oldott emberekkel; tragikusan optimista egzisztencialista melodráma. Csupa kiürült, szétesett, elkoptatott, használhatatlan történet bonyolódik Sten-Johan Lill ravaszul rétegzett, finom képein, Sven Grünberg jukebox-slágerek közé furakodó, feszült gyanakvást keltő zenéjére.

„Hiszel a sorsban?” Kari kérdésére Riitta válaszol még a film első harmadában: „Hiszek. De ez nem az én sorsom.” Az utolsók lassan önmagát felszámoló, elszigetelt kis világát a le- és eltűnőben lévő dalok, dumák, életmódok és hősök uralják, és valami dühös és reménytelen ragaszkodás, búcsúnosztalgia. De Õunpuu filmje mégsem ezekről szól, hanem az elsőkről. Akik lerázzák magukról a kötelezően ismétlendő sorsok és a zsánerek forgatókönyveit, és nekivágnak. Talán szöknek, talán menekülnek. Talán barátok, talán szerelmesek, talán ellenségek. Biztos, hogy éhesek és fáradtak. A végtelen tundrán át vezető út még csak az önismeret megszerzését ígéri nekik. A tundrán túl várhat majd rájuk valami új.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/02 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15246