KritikaPedro Almodóvar: Párhuzamos anyákAnyák a teljes idegösszeomlás szélénGelencsér Gábor
Almodóvar nem változtat stílusán, szemhatára viszont kitágul. Az emberek összetévesztését, a személyiségcserét, a vérszerinti és csak annak vélt gyermek melodrámai konfliktusát gyakran a háborús helyzet motiválja. Évtizedekre elszakított sorsok, a fogantatás után elhunyt apák, a kedves halálhírét hozó, majd annak helyére lépő barátok kellenek ahhoz, hogy az extrém lélektani helyzetek többé-kevésbé hiteles formát öltsenek: azt neveljük fel, aki nem is a saját gyermekünk; olyannal élünk, aki más, mint akinek hisszük. Almodóvarnak nincs szüksége efféle történelmi háttérre, hogy újfent szélsőségesen bizarr történetét elmesélje, noha a (polgár)háború hangsúlyos szerepet kap filmjében. A Párhuzamos anyák a rendezőtől már megszokott erénye a különleges fordulatokat tartalmazó történet egyszerű, letisztult megfogalmazása, újdonsága viszont az egyre elkötelezettebb társadalmi érdeklődés és közelmúlt felé fordulás. Előző „8 és ½” filmjében, a Fájdalom és dicsőségben a személyes múlt identitásképző erejét tárta fel, most a kommunikatív és a kulturális emlékezet határán álló traumára tekint vissza, s az emlékezés, az igazságtétel politikai gesztusát exponálja be történetébe. Ám valóban csak beexponálja – a főhősnő divatfotós, s a múltfeltárás egy pontján is fontos szerephez jut a fényképezés, ahogy a film kezdő és vége-főcímének dizájnja ugyancsak ennek jegyében készült –, hiszen a drámai konfliktus hangsúlya nem erre kerül, hanem a szülészeten összecserélt újszülöttek drámai végkimenetelű, a hétköznapinak egyáltalán nem mondható helyzetet további váratlan fordulatokkal bonyolító történetére. Almodóvar mesteri módon szövi bele a szerzői kézjegyét jelentő felfokozott melodrámába a polgárháborús múlt valóságát. Janis, az egyedülálló, negyvenéves divatfotós (Penélope Cruz parádés alakításában) az éppen címlapra kerülő antropológus ismerősét kéri meg, segítse a szülőfaluja határában lévő jeltelen tömegsír feltárását, amelyben a polgárháború után a falangisták által legyilkolt civilek közt dédnagyapja is nyugszik. A nős férfi nemcsak ebben segít, hanem egy szerelmes éjszakát is eltölt Janisszal. Az ekkor fogant gyermeket az anyaság utolsó lehetőségeként Janis a férfi elutasítása ellenére megszüli – ezzel elindul a vele egy kórteremben vajúdó fiatal lányanyával párhuzamosan kibontakozó, majd végzetesen összeszövődő anyamelodráma. Az alkalmi barát tehát nemcsak őt, hanem a múltfeltárást is „megtermékenyíti”: kapcsolatainak köszönhetően viszonylag gyorsan, nem évtizedeken, csupán két éven belül sor kerülhet a kihantolásra. Addig lezajlik az anyák melodrámája, de a befejezésben ismét összeérnek a személyes sors és a traumafeldolgozás szálai. A férfi a sírok feltárásának irányítása mellett érzelmileg is visszatér Janishoz. A melodrámai történetet tehát az emlékezetpolitikai múltfeltárás keretezi: a záróképen a kihantolt földi maradványok felett álló hozzátartozók gyűrűjében látjuk hőseinket. Janist dédnagyapja fölött, de már új, igencsak szokatlan módon összeálló családja körében, egy ideig sajátjának vélt gyermekével az oldalán – és a leendővel a szíve alatt. A múlt és a jelen traumatikus történetét kapcsolja össze szemléletesen a fotózás gesztusa – az antropológus a munkája során készít felvételeket –, de ennél jóval fontosabb, ahogy a rendező a születendő gyermekek identitásának drámájára rímelteti a múlt feltárásának szó szerinti és átvitt értelmű történetét, amely a film állítása szerint elkerülhetetlen az utódok, a jelen identitásának megteremtéséhez. Ezt fejezi ki mélyértelmű szimbolikával a kihantolt csontvázak felett állók csoportja, köztük a „párhuzamos anyákkal”, akik immár megtalálták és elfogadták saját gyermeküket – azaz saját sorsukat. S ezt fejezi ki a sírokba, a csontvázak helyére fekvő leszármazottak stilizált képe. Ez már túlzás, de egyáltalán nem idegen Almodóvartól. Sőt, éppen ezzel a meglepő gesztussal teremti meg a párhuzamos anyák hátterében kibontakozó párhuzamos történetének stílusegységét. PÁRHUZAMOS ANYÁK (Madres paralelas) – spanyol, 2021. Rendezte és írta: Pedro Almodóvar. Kép: Jose Luis Alcain. Zene: Alberto Iglesias. Szereplők: Penélope Cruz (Janis), Aitana Sánchez-Gijón (Teresa), Milena Smit (Ana), Israel Elejalde (Arturo), Julieta Serrano (Brigida). Gyártó: El Deseo. Forgalmazó: Cinetel. Feliratos. 120 perc.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
