Streamline Mozi

Mr. Sloane szórakozik

Nagy V. Gergő

Entertaining Mr Sloane – brit, 1970. rendezte: Douglas Hickox. Írta: Joe Orton színművéből Clive Exton. Kép: Wolfgang Suschitzky. Zene: Georgie Fame. Szereplők: Beryl Reid (Kath), Harry Andrews (Ed), Peter McEnery (Sloane), Alan Webb (Kemp). Gyártó: Canterbury Film. Forgalmazó: Netflix. Feliratos. 94 perc.

Így fest az angol filmtörténet legbizarrabb meet cute-ja: a gyászbeszéd alatt neglizsében jégkrémet nyalogató nő összetalálkozik egy szexisen félmeztelen, szőke gyilkossal, aki éppen hasizomgyakorlatokat végez a szülei sírján. Hát csoda, hogy azonnal hazaviszi, és meleg bátyjával együtt bérlőnek, szeretőnek, majd közös férjüknek fogadják? A televízióból kitörni kívánó Douglas Hickox egy elhíresült színpadi mű feldolgozásával próbált nevet szerezni magának a rendezői nagypályán, és efféle hajmeresztő közjátékokkal igyekezett kicsipkézni Joe Orton 1964-ben bemutatott drámáját – de a vad és provokatív alapszöveg végül kedélyes blődlivé szelídült a kezei között. A síron talált hímringyó, a nimfomán asszony és az perverz báty morbid szerelmi háromszöge csak megengedő szemmel nézve rajzolja ki az össztársadalmi hipokrízis maró szatíráját: valójában inkább közepesen excentrikus magánszámok, régivágású ízléstelenségek sorozatát prezentálja.

Amivel önmagában persze nincsen semmi gond. A sipító hangú temetői csábító kerti törpéket tologat a babakocsijában, a homoszexualitását macsó szólamokkal rejtegető testvér egy rózsaszín Pontiacban és rikítóan sárga kesztyűben közlekedik, a kretén cirádákkal teli lakásban a nagyapa vaksisága és az asszony protézise a humor eminens forrása. Hickox bevett rendezői gesztusokkal igyekszik felfokozni a szolgai hűséggel elszavalt szövegkönyv groteszkségét: torzító objektívek fixírozzák a grimaszoló figurák ábrázatát, s az eseményeket folyvást meredek szögekből, netán a lábak közül vehetjük szemügyre. Éppolyan émelyítő tehát a kamera mozgatása, mint az össze nem illő színekben pompázó, campes díszletvilág – vagy mint a karakterek karakán züllöttsége. Kétes erkölcsű főbérlő(kö)n élősködő férfihősről készült a korban komplexebb és mívesebb (A szolga) vagy bátrabb, újszerűbb mozidarab is (Az előadás), de ilyen konokul obszcén, ilyen ómódian ocsmány bérlő-vígjáték azóta sem született az Egyesült Királyságban.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2022/02 63-64. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15254

Cikk értékelése:

szavazat: 0 átlag: -