KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
   2022/november
GODARD
• Báron György: Kifulladásig Jean-Luc Godard (1930-2022)
• Ádám Péter: Testvérellenfelek Godard és Truffaut
MAGYAR MŰHELY
• Varga Zoltán: Palack az özönvízben M Tóth Éva animációs filmjei
• Soós Tamás Dénes: „Hol voltál aznap?” Beszélgetés Köbli Norberttel
• Gyöngyösi Lilla: „Kit hívsz, ha összeomlik a világ?” Beszélgetés Grosan Cristinával
A TÖRTÉNELEM ÖRVÉNYÉBEN
• Pápai Zsolt: Náci nirvánák A nemzetiszocializmus filmmelodrámái – 1. rész
• Árva Márton: Évezredek szemtanúja Alberto Breccia – H. G. Oesterheld: Mort Cinder
• Pauló-Varga Ákos: Túl a vörös vonalon Beszélgetés Tarik Salehhel
• Gyöngyösi Lilla: A metál és a Korán Tarik Saleh: Fiú a mennyből
• Huber Zoltán: Csillaghullás David O. Russell: Amszterdam
ÚJ RAJ
• Kovács Kata: Egy szemlélődő filmes Michelangelo Frammartino
ARCHÍVUMOK TITKAI
• Barkóczi Janka: Elveszett filmtörténet Eltűnt filmek nyomában
• Barkóczi Janka: „A némafilm önmagát falta fel” Beszélgetés Kurutz Mártonnal
KÖNYV
• Murai András: Öngyógyító napló Ingmar Bergman: Munkanapló I-II.
• Csantavéri Júlia: Magyarországról Itáliába és vissza Pintér Judit: Mesterek és hazák
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Kicsi, de erős Miskolc – CineFest
• Huber Zoltán: Szélesedő spektrumok Toronto
KRITIKA
• Vajda Judit: Szerelmes biciklisták Lukas Dhont: Közel
• Schreiber András: Helycserés támadás François Ozon: Peter von Kant
• Nevelős Zoltán: Éljen a szinkron! Csapó András: Magyar hangja…
• Déri Zsolt: Maestro Giuseppe Tornatore: Ennio Morricone
MOZI
• Pauló-Varga Ákos: Tölgy – Az erdő szíve
• Benke Attila: Stasi – Állambiztonsági Komisztérium
• Sándor Anna: Kis Winnetou
• Rudas Dóra: Ma már holnap van
• Kovács Patrik: A Sellő és a Napkirály
• Fekete Tamás: Az iker
• Bárány Bence: Mosolyogj
• Varró Attila: Halloween véget ér
• Tüske Zsuzsanna: Beugró a Paradicsomba
• Bonyhecz Vera: Mrs. Harris Párizsba megy
STREAMLINE MOZI
• Kránicz Bence: Útra fel
• Varró Attila: Szöszi
• Gyöngyösi Lilla: Catherine, a madárka
• Orosdy Dániel: Christiane F.
• Csomán Sándor: Diorama
• Huber Zoltán: Éjjeli vérfarkas
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Rajzolók szerződése Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline mozi

Útra fel

Kránicz Bence


Jaddeh khaki – iráni, 2021. Rendezte és írta: Panah Panahi. Kép: Amin Jafari. Zene: Peyman Yazdanian. Szereplők: Mohammad Hassan Madjooni (Apa), Pantea Panahiha (Anya), Rayan Sarlak (Öcs), Amin Simiar (Báty). Gyártó: JP Production. Forgalmazó: HBO Max. Feliratos. 93 perc.

 

Melyik a világ legjobb filmje? Ezzel a kérdéssel fordul az aggódó anya idősebb fiához, abban a reményben, hogy mélyebben is elbeszélgethet vele – ameddig még módja van rá. Kérdése nemcsak a történet világában, hanem azon kívül is komoly téttel és jelentőséggel bír, elvégre egy olyan író-rendező filmjében hangzik el, akinek az egész élete a filmek körül forgott. Az 1984-es születésű Panah Panahi gyerekkora jelentős részét autók hátsó ülésén töltötte, egyik filmes helyszíntől a másikig kísérve apját, aki akkoriban Abbas Kiarostami asszisztenseként dolgozott. Jafar Panahi később a Kiarostamit követő nemzedék legkiválóbb rendezőjévé érett hazájában, mígnem az iráni diktatúra bebörtönözte és szilenciummal sújtotta. Fia éppen az elhallgattatás éveiben, lánytestvére kivándorlása után találta meg saját rendezői hangját.

Az Útra fel kedélyes road movie-nak tűnik, de a lappangó feszültség – hová indul a négyfős család, és miért nem vihetnek magukkal mobiltelefont? – az első percektől kezdve beárnyékolja az utazást. Egyedül a család kicsi kincse, az elbűvölően idegesítő kisiskolás fiú nem tudja, mire megy ki a játék. A szülők szeretetteli iróniája jogos paranoiát leplez, a konfliktusok pedig a kisfiú miatt maradnak kibeszéletlenül egy olyan országban, amely gyermeknek tekinti és elüldözi saját polgárait. Panahi leleményesen formálja át az önéletrajzi motívumokot és az iráni film nagy gyerektörténeteinek – köztük az apja rendezte A fehér léggömbnek – a hagyományaiból is merít, de dokumentarista közelítésmód helyett a mesék fantáziavilága felé fordul. Oda vágyna az idősebb fiú is, aki anyja kérdésére a 2001: Űrodüsszeiát nevezi meg a filmek filmjeként, de Panah Panahi hatalomnak kiszolgáltatott kisemberhőseinek legfeljebb álmukban adatik meg, hogy csillaggyermekké változzanak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/11 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15560