KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
   2022/november
GODARD
• Báron György: Kifulladásig Jean-Luc Godard (1930-2022)
• Ádám Péter: Testvérellenfelek Godard és Truffaut
MAGYAR MŰHELY
• Varga Zoltán: Palack az özönvízben M Tóth Éva animációs filmjei
• Soós Tamás Dénes: „Hol voltál aznap?” Beszélgetés Köbli Norberttel
• Gyöngyösi Lilla: „Kit hívsz, ha összeomlik a világ?” Beszélgetés Grosan Cristinával
A TÖRTÉNELEM ÖRVÉNYÉBEN
• Pápai Zsolt: Náci nirvánák A nemzetiszocializmus filmmelodrámái – 1. rész
• Árva Márton: Évezredek szemtanúja Alberto Breccia – H. G. Oesterheld: Mort Cinder
• Pauló-Varga Ákos: Túl a vörös vonalon Beszélgetés Tarik Salehhel
• Gyöngyösi Lilla: A metál és a Korán Tarik Saleh: Fiú a mennyből
• Huber Zoltán: Csillaghullás David O. Russell: Amszterdam
ÚJ RAJ
• Kovács Kata: Egy szemlélődő filmes Michelangelo Frammartino
ARCHÍVUMOK TITKAI
• Barkóczi Janka: Elveszett filmtörténet Eltűnt filmek nyomában
• Barkóczi Janka: „A némafilm önmagát falta fel” Beszélgetés Kurutz Mártonnal
KÖNYV
• Murai András: Öngyógyító napló Ingmar Bergman: Munkanapló I-II.
• Csantavéri Júlia: Magyarországról Itáliába és vissza Pintér Judit: Mesterek és hazák
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Kicsi, de erős Miskolc – CineFest
• Huber Zoltán: Szélesedő spektrumok Toronto
KRITIKA
• Vajda Judit: Szerelmes biciklisták Lukas Dhont: Közel
• Schreiber András: Helycserés támadás François Ozon: Peter von Kant
• Nevelős Zoltán: Éljen a szinkron! Csapó András: Magyar hangja…
• Déri Zsolt: Maestro Giuseppe Tornatore: Ennio Morricone
MOZI
• Pauló-Varga Ákos: Tölgy – Az erdő szíve
• Benke Attila: Stasi – Állambiztonsági Komisztérium
• Sándor Anna: Kis Winnetou
• Rudas Dóra: Ma már holnap van
• Kovács Patrik: A Sellő és a Napkirály
• Fekete Tamás: Az iker
• Bárány Bence: Mosolyogj
• Varró Attila: Halloween véget ér
• Tüske Zsuzsanna: Beugró a Paradicsomba
• Bonyhecz Vera: Mrs. Harris Párizsba megy
STREAMLINE MOZI
• Kránicz Bence: Útra fel
• Varró Attila: Szöszi
• Gyöngyösi Lilla: Catherine, a madárka
• Orosdy Dániel: Christiane F.
• Csomán Sándor: Diorama
• Huber Zoltán: Éjjeli vérfarkas
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Rajzolók szerződése Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

A történelem örvényében

David O. Russell: Amszterdam

Csillaghullás

Huber Zoltán

A harmincas évek amerikai puccskísérlete remekül rímelhetne a mai viszonyokra, ám David O. Russell kihagyja a ziccert.

 

A gazdag üzletemberek hagyományosan erős befolyást gyakorolnak az amerikai politikai életre, de arra azért ritkán akadt példa, hogy puccsal próbálják elmozdítani a regnáló elnököt a hatalomból. 1933-ban azonban néhány, az erősödő európai fasizmust rajongva figyelő iparmágnás megkörnyékezett egy veterán tábornokot, hogy a vezetésével német mintára háborús veteránokból szervezzenek mozgalmat. A cél az erőszakos hatalomátvétel és Roosevelt elnök elmozdítása lett volna, ám a szilárd jelleméről ismert Smedley Butler végül lebuktatta a résztvevőket. A kétezertízes évek fordulójának egyik rendezőkedvence, David O. Russell papíron ezt az izgalmas történelmi eseményét dolgozza fel. Az Amszterdam mélyén azonban legalább három különböző film lapul, ő pedig mindegyikbe belekapdos picit.

Ha itt és most akkurátusan felsorolnánk a rendező hét éve várt új filmjében felbukkanó A-listás sztárokat, ki is töltenénk a rendelkezésre álló hely felét. Ha ezek után megemlítenénk a megidézett vagy érintett műfajokat és filmtörténeti előzményeket, a másik fele is elfogyna. Az Amszterdam ígéretes nyomozásként indul, a harmincas évek elején, valahol New Yorkban. Két világháborús veterán, a félszemű orvos és fekete ügyvéd barátja keveredik az egykori tábornokuk szövevényes mérgezési ügyébe, majd hamarosan süvítő pisztolygolyók elől kell menekülniük. A bonyolódó szálak természetesen a fentebb említett ármánykodó üzletemberekig vezetnek.

Mielőtt túlságosan belelendülnénk az ügy felgöngyölítésébe, a rendező szó szerint megálljt parancsol. A kép kimerevedik, visszaugrunk a háborúba, hőseink megismerkedéséhez. Hamarosan felbukkan egy gyönyörű nővérke, ők hárman végül a címszereplő városban, Jules és Jim módjára habzsolják az életet. Később találkoznak egy madarász titkosügynök-párossal, majd visszatérünk az eredeti nyomozáshoz. Megjelenik a seb-fetisiszta feleség, becsenget egy sebhelyes nyomozó, a veteránok varietére készülve dalolnak és ekkor még csak az első órában járunk. Mire Robert De Niro tábornokával valóban ráfordulunk a főcímben beígért puccskísérlet igaz történetére, legalább tucatnyi mellékszálon kacskaringóztunk.

Mindez azért is sajnálatos, mert az állítólagos fasiszta szervezkedés eszményi filmes alapanyag, ami ráadásul erős aktuális áthallásokkal bír. Bár a történészek között a mai napig nincs egyetértés abban, valóban puccsra készültek-e az érintett iparmágnások, Mussolini és Hitler rendszerével valóban sokan szimpatizáltak. A demokráciát meghaladott és hibás politikai rendszernek gondoló, a diktatórikus kormányzást követendőnek tartó vélemények mára szinte egy az egyben visszatértek és hasonlóan divatosak, mint a második világháborút megelőző években.

Az Amszterdam azonban ahelyett, hogy a mélyére menne vagy abszurd-szatirikus fénytörésben láttatná az esetet, megelégszik az egyszerű közhelyekkel. David O. Russell a fináléban vaskos párhuzamot von a mai irritált közállapotok és a fasizmus korai évei között, a nem kimondottan szofisztikált tanulság túlzottan vékony az addigi széttartó irányok összefogásához. Az elmúlt években vészesen szaporodnak a feleslegesen túlírt, bőven két óra felé hizlalt filmek. A filmtörténészek évek múlva bizonyára eldöntik majd, valóban trendről volt-e szó és ha igen, volt-e valami köze az éppen tomboló, mindent felzabáló kontent-éhséghez. Az Amszterdam kiváló példája e jelenségnek, hiszen a néző végig úgy érezheti, a csillogó gombokhoz varrták a kabátot.

A műfajok és tónusok keverésével, a játékos sodródással, a sztárok halmozásával önmagában persze semmi probléma nem lenne, ha a filmnek lenne célja mindezekkel.

David O. Russell mintha maga sem bízna abban, az üzenete kihámozható a különféle epizódokból. Az Amszterdam jó artikuláltan a néző arcába mondja a tanulságokat és arra biztat minket, vegyük vissza az irányítást a vezetőink felett. Végezetül a film arra is megkér, figyeljünk jobban egymásra. Kétségtelenül szimpatikus tanács, bár az erejét némiképp gyengíti, hogy épp maga a rendező nem fogadja meg. Alkotói hübriszét követve ugyanis nemcsak az elmesélendő történetről feledkezett meg, de rólunk nézőkről is.

 

AMSZTERDAM (Amsterdam) – amerikai, 2022. Rendezte és írta: David O. Russell. Kép: Emmanuel Lubezki. Zene: Daniel Pemberton. Szereplők: Christian Bale (Burt), John David Washington (Harold), Margot Robbie (Valerie), Anya Taylor-Joy (Libby), Chris Rock (King), Robert De Niro (Dillenbeck). Gyártó: New Regency / DreamCrew. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 134 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/11 37-38. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15535