A történelem örvényébenDavid O. Russell: AmszterdamCsillaghullásHuber Zoltán
A harmincas évek amerikai puccskísérlete remekül rímelhetne a mai viszonyokra, ám David O. Russell kihagyja a ziccert. A gazdag üzletemberek hagyományosan erős befolyást gyakorolnak az amerikai politikai életre, de arra azért ritkán akadt példa, hogy puccsal próbálják elmozdítani a regnáló elnököt a hatalomból. 1933-ban azonban néhány, az erősödő európai fasizmust rajongva figyelő iparmágnás megkörnyékezett egy veterán tábornokot, hogy a vezetésével német mintára háborús veteránokból szervezzenek mozgalmat. A cél az erőszakos hatalomátvétel és Roosevelt elnök elmozdítása lett volna, ám a szilárd jelleméről ismert Smedley Butler végül lebuktatta a résztvevőket. A kétezertízes évek fordulójának egyik rendezőkedvence, David O. Russell papíron ezt az izgalmas történelmi eseményét dolgozza fel. Az Amszterdam mélyén azonban legalább három különböző film lapul, ő pedig mindegyikbe belekapdos picit. Ha itt és most akkurátusan felsorolnánk a rendező hét éve várt új filmjében felbukkanó A-listás sztárokat, ki is töltenénk a rendelkezésre álló hely felét. Ha ezek után megemlítenénk a megidézett vagy érintett műfajokat és filmtörténeti előzményeket, a másik fele is elfogyna. Az Amszterdam ígéretes nyomozásként indul, a harmincas évek elején, valahol New Yorkban. Két világháborús veterán, a félszemű orvos és fekete ügyvéd barátja keveredik az egykori tábornokuk szövevényes mérgezési ügyébe, majd hamarosan süvítő pisztolygolyók elől kell menekülniük. A bonyolódó szálak természetesen a fentebb említett ármánykodó üzletemberekig vezetnek. Mielőtt túlságosan belelendülnénk az ügy felgöngyölítésébe, a rendező szó szerint megálljt parancsol. A kép kimerevedik, visszaugrunk a háborúba, hőseink megismerkedéséhez. Hamarosan felbukkan egy gyönyörű nővérke, ők hárman végül a címszereplő városban, Jules és Jim módjára habzsolják az életet. Később találkoznak egy madarász titkosügynök-párossal, majd visszatérünk az eredeti nyomozáshoz. Megjelenik a seb-fetisiszta feleség, becsenget egy sebhelyes nyomozó, a veteránok varietére készülve dalolnak és ekkor még csak az első órában járunk. Mire Robert De Niro tábornokával valóban ráfordulunk a főcímben beígért puccskísérlet igaz történetére, legalább tucatnyi mellékszálon kacskaringóztunk. Mindez azért is sajnálatos, mert az állítólagos fasiszta szervezkedés eszményi filmes alapanyag, ami ráadásul erős aktuális áthallásokkal bír. Bár a történészek között a mai napig nincs egyetértés abban, valóban puccsra készültek-e az érintett iparmágnások, Mussolini és Hitler rendszerével valóban sokan szimpatizáltak. A demokráciát meghaladott és hibás politikai rendszernek gondoló, a diktatórikus kormányzást követendőnek tartó vélemények mára szinte egy az egyben visszatértek és hasonlóan divatosak, mint a második világháborút megelőző években. Az Amszterdam azonban ahelyett, hogy a mélyére menne vagy abszurd-szatirikus fénytörésben láttatná az esetet, megelégszik az egyszerű közhelyekkel. David O. Russell a fináléban vaskos párhuzamot von a mai irritált közállapotok és a fasizmus korai évei között, a nem kimondottan szofisztikált tanulság túlzottan vékony az addigi széttartó irányok összefogásához. Az elmúlt években vészesen szaporodnak a feleslegesen túlírt, bőven két óra felé hizlalt filmek. A filmtörténészek évek múlva bizonyára eldöntik majd, valóban trendről volt-e szó és ha igen, volt-e valami köze az éppen tomboló, mindent felzabáló kontent-éhséghez. Az Amszterdam kiváló példája e jelenségnek, hiszen a néző végig úgy érezheti, a csillogó gombokhoz varrták a kabátot. A műfajok és tónusok keverésével, a játékos sodródással, a sztárok halmozásával önmagában persze semmi probléma nem lenne, ha a filmnek lenne célja mindezekkel. David O. Russell mintha maga sem bízna abban, az üzenete kihámozható a különféle epizódokból. Az Amszterdam jó artikuláltan a néző arcába mondja a tanulságokat és arra biztat minket, vegyük vissza az irányítást a vezetőink felett. Végezetül a film arra is megkér, figyeljünk jobban egymásra. Kétségtelenül szimpatikus tanács, bár az erejét némiképp gyengíti, hogy épp maga a rendező nem fogadja meg. Alkotói hübriszét követve ugyanis nemcsak az elmesélendő történetről feledkezett meg, de rólunk nézőkről is. AMSZTERDAM (Amsterdam) – amerikai, 2022. Rendezte és írta: David O. Russell. Kép: Emmanuel Lubezki. Zene: Daniel Pemberton. Szereplők: Christian Bale (Burt), John David Washington (Harold), Margot Robbie (Valerie), Anya Taylor-Joy (Libby), Chris Rock (King), Robert De Niro (Dillenbeck). Gyártó: New Regency / DreamCrew. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 134 perc.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
