Magyar MűhelyBeszélgetés Köbli Norberttel„Hol voltál aznap?”Soós Tamás Dénes
A rendszerváltás első nagy konfliktusáról, az 1990 októberi taxisblokádról szóló játékfilm forgatókönyvírójával beszélgettünk. Egy interjúban életed talán legmeghatározóbb filmjének nevezted a Blokádot. Ezt alighanem úgy értettem, hogy mindig a legutóbbi filmembe vagyok beleszerelmesedve. Amíg írom a filmet, őszintén beleszuggerálom magamba, hogy ez nemcsak az én legjobb filmem, hanem a világ legjobb filmje. Ez a vakhit kell ahhoz, hogy egy film el tudjon készülni. Aztán a forgatás, majd a vágás alatt már objektív szemmel tudok ránézni, de még ezután is éveknek kell eltelnie, mire egy film a helyére kerül. Mindenesetre most azt érzem, hogy ez a legjobb film, amit eddig csináltam. Óriási kihívás volt, hogy ebben a filmben eggyel közelebb léptem a jelenhez, és a közelmúlt eseményeiről, történelmi figuráiról írtam. 1990, MDF, SZDSZ, Antall, Göncz, taxisok… sokan figyelmeztettek, hogy darázsfészekbe nyúlok. Kihívás volt az is, hogy a politikusi szakmát bemutassuk, és ne azzal a fajta abszurddal nyúljunk hozzá, ahogy a filmek általában szoktak, hanem tárgyilagosan, adott esetben akár pátosszal is. Úgy éreztem, hogy egy elfeledett műfajt kell feltámasztanunk Magyarországon, hiszen nem csupán rendszerváltásfilm a Blokád, hanem államférfiról szóló életrajzi film is, márpedig Batthyányi óta nem készült ilyen itthon. Az volt a célkitűzés, hogy a Blokád dokudráma legyen. A történetvezetést tekintve sok mindenben kötve volt a kezem, és meg kellett találni az ideális arányt, ameddig szabadon kezelem a történteket, de egy ponton túl már nem, mert akkor hitelét vesztené a film. Írás közben ezért úgy képzeltem el a Blokádot, mint egy Paul Greengrass-filmet. Azokban van sok akció, kézi kamerázás, lendület is. A Blokádot is ilyennek álmodtam meg. Persze a politikusok rengeteget beszélnek, és a taxisokkal se tűzpárbajban vívnak meg, hanem tárgyalnak, és a film csúcspontja egy beszéd, írás közben mégis azt éreztem, hogy a Blokád úgy épül fel, mint egy akciófilm. A rendezőt, Tősér Ádámot nem ismertem korábban, de örülök, hogy összekerültünk. Ez egy elrendezett házasság volt, mert a producer, Lajos Tamás mutatott be minket egymásnak, de jól sült el a dolog. Miért volt szükség elrendezett házasságra, amikor ott van neked Szász Attila, akivel a legtöbb filmedet forgattad? Mert ő akkor már a Hunyadi tévésorozatot készítette elő, aminek négy részét is rendezi. Engem is hívtak a sorozatba vezető írónak még 2019-ben, de akkor az RTL Klub-os elfoglaltságaim miatt nem értem rá, ezért nem vagyunk most Attilával ugyanazon a projekten. De Ádámmal is nagyon jó volt a közös munka. Nem úgy rendezte meg a Blokádot, mint ahogy Paul Greengrass rendezte volna, hanem úgy, ahogy Tősér Ádám. És fantasztikus lett. Szerintem az emberek rá fognak rácsodálkozni, hol volt Ádám eddig. A szocializmusban még gyakori volt az a fajta életút, amikor az ember először lóti-futi, aztán másodasszisztens, esetleg vágó, majd első asszisztens, és csak utána kezd el rendezni, amikor már mindent tud a filmkészítésről. Ádám is ezt az utat járta be. Azóta több dokumentumfilmet is forgatott, de engem a Bodrogi Gyula főszereplésével készült Kittenberger-filmje győzött meg, hogy jó kezekben lesz nála a Blokád. Téged mivel lepett meg Ádám? Hogy remek, sokoldalú rendező. Már önmagában az nagy fegyvertény, hogy meg tudta győzni ezeket a színészeket, például a kis Vidnyánszky-t, hogy vállalják el a filmet. Őt meg kellett győzni erről? Ha megnézed, ő nem nagyon vállal filmszerepeket, a Vándorszínészek óta nem játszott semmiben. Hogy ezek a színészek eljöjjenek, és olyan alakítást nyújtsanak a filmben, amilyet, ahhoz kell egy rendezői kvalitás. Ahhoz is kell, hogy ezt a több helyen játszódó, sok karaktert mozgató, mozaikszerű történetet egyben tartsa. A tévéfilmek után én hozzá voltam szokva, hogy mindent minimálban kell megoldani, és amikor volt egy elképzelésem, hogy mekkora volumenben csináljunk meg egy jelenetet, Ádám mindig arra törekedett, hogy próbáljunk meg valami nagyobbat, izgalmasabbat. Létezik ennek a filmnek egy megúszós verziója is, egy minimáldráma, amelyben végig Antall betegszobájában vagyunk, és onnan illusztratív jelleggel kivágunk néha a külvilágra, de a Blokád egy látványos, nagy kiállítású film lett, és ez Ádámnak köszönhető. Amikor nekifogtál a Blokádnak, Antall József személye vagy a rendszerváltás miliője érdekelt? Olyan témát kerestem, amihez mindannyiunkat emlékek, érzelmek fűznek Magyarországon. Először arra gondoltam, hogy a 2013. március 15-ei hókatasztrófa ilyen téma lehet, de hamar rájöttem, hogy az a film gyárthatatlan – annyi havat még digitálisan is rettentő drága lenne előállítani. Tovább keresgéltem, és ahogy mentem vissza az időben, a legközelebbi ilyen téma a taxisblokád volt. 35 éves kor felett mindenki tudja, hol volt aznap, emlékszik, hogy nem ért oda a randira, vagy nem jöttek érte az iskolába és haza kellett gyalogolnia a városon át. Amikor beleolvastam magam a témába, felfedeztem, hogy Antall József ekkor pont kórházban volt: szerdán megműtötték, és csütörtökön arra ébredt, hogy meg kell oldania egy krízishelyzetet. Akkor éreztem meg, hogy ez egy film, egy valódi dráma, amit érdemes elmesélni, és ha Londonban lennénk, a Working Title már nemhogy elkészítette volna filmen, sorozatban és rádiójátékban, hanem a remake-et forgatnák a saját filmjükből. Miután rájöttem, hogy ennek a filmnek a főszereplői politikusok, akkor szembesültem a forgatókönyv megírásának legnagyobb dilemmájával: tudok-e róluk cinizmus nélkül, tárgyilagosan mesélni, és nem csupán annyit állítani, hogy ellopják a pénzt. Magyarországon ez különösen nagy kihívás. Nekem is erős belső ellenállást kellett legyűrnöm, de mivel ez a kihívás annyira idegesített és annyira féltem is tőle, tudtam, hogy foglalkoznom kell vele. A korábbi filmjeim után fel voltam rá készülve, hogy minél többet tudok meg a főszereplőimről, annál több csontváz fog kiesni a szekrényből, és íróként majd rejtegetnem kell ezeket, ha úgy döntök, hogy nemes színben tüntetem fel őket. De Antall József volt az első főszereplőm, akinél megkönnyebbültem, mert semmi kínos nem derült ki róla, sőt: az írás végére a hívévé váltam. Azt gondoltam, ennek az embernek igaza volt. Miközben persze azoknak is igaza volt, akik az utcára mentek, és ettől lett egy kicsit olyan a történet, mint egy szerencsés kimenetelű görög tragédia. Az elmúlt években sokat árnyalódott az Antall Józsefről alkotott kép a korabeli, gyakran túlzóan éles kritikák után. A Blokád hogyan illeszkedik ebbe a sorba? Nem abból indultam ki, hogy igazságot szolgáltassunk Antall Józsefnek, de szerintem a film helyükre teszi a dolgokat. Azt mondják, hogy Antall az eszmék embere volt, egy 19. századi politikus, aki nem igazodott el a mai politikában. Ez nem igaz. Nagyon gyakorlatias politikus volt, elég csak fellapozni a Gorbacsovval vagy a Helmut Kohllal folytatott tárgyalásainak a jegyzőkönyveit, hogy kiderüljön, milyen praktikusan állt például a külpolitikához. Azt is mondják, hogy nem értett a médiához. Ez viszont igaz, de a film pont azt a médiatörténeti pillanatot rögzíti, amikor a tévé először közvetített élőben egy politikai-társadalmi konfliktust, és Antall ezekben a napokban jött rá, hogy milyen kulcsszerepe van a médiának. Azért sem bukott bele a taxisblokádba, és tudott még 3 évig kormányon maradni, mert megtanulta, hogy nem elég jól végeznie a munkáját, hanem legalább ennyire fontos, hogy milyen kép alakul ki róla a sajtóban. Izgatott az is, hogy Antall nagyon összetetten kommunikált az emberekkel, szellemi partnernek tekintette őket. Nem szlogenekben beszélt, nem volt egymondatos üzenete, és nem felettük álló atyaként kezelte az embereket. Ezt egy kifejtésre érdemes gondolatnak tartottam. Ma már látni, hogy a maga korában igazságtalanul keményen bánt vele a sajtó. Tudta, hogy az első szabadon választott miniszterelnök a vágóhídra megy, mert olyan helyzetben kellett elvállalnia a kormányzást, amikor húszmillió dolláros adósságot örököltünk, amit el kell kezdeni visszafizetni és ettől nem lesz népszerű. Várhatott volna két évet, hogy valaki mást csináljanak ki helyette, ő pedig átveszi utána a kormányzást, de úgy gondolta, hogy egy politikusnak nem népszerűnek kell lennie, hanem hasznosnak. Miközben a filmben Göncz folyamatosan a népszerűségindexet nézi, azt gondolván, hogy ha népszerű, akkor a nép vele van, tehát neki van igaza, a másik oldalon ott áll Antall, aki azt mondja, hogy nem a népszerűség hajhászása a cél, hanem az, hogy az ország javára tegyen. A Gönczről alkotott képed hogyan változott a kutatásaid során? Göncz Árpád a magyar történelem egyik legrejtélyesebb figurája. Szerettem volna beszerezni az összegyűjtött gondolatait. Nincs ilyen. Gondoltam, akkor elolvasom a róla szóló életrajzi könyvek hosszú sorát, hiszen sok írástudó ember élt körülötte. De ők is inkább Antallról írtak könyvet. Egyetlen életrajzi kötet született Göncz Árpádról, amit egy dél-koreai szerző írt a glasgow-i egyetemen, és 85 év munkáját 200 oldalban foglalta össze. Göncz rejtőzködő figura volt, sok a fekete lyuk az életében, amelyek találgatásokra adhatnak okot. A film nem találgat, csak annyit kockáztat meg, amennyit a hivatalos életrajzírója is, hogy a taxisblokád napjaiban túllépte a hatáskörét, és ezzel nem szolgálta a demokrácia ügyét. Kevés film, sorozat készült a rendszerváltásról. Van, amit jónak tartasz közülük? Az Aranyélet jól megvillantotta ezt az időszakot. A Moszkva tér is jó film, de a Blokádnál nem jutott eszembe. Inkább a Csernobil hatott rám, amely megmutatta, hogy tud ez a korszak érdekes lenni. Izgalmas a tárgyi kultúrája, és a nézőknek ad egy plusz réteget, hogy a gyerekkorukat látják viszont a vásznon. Remélem, hogy a Blokád kinyit majd egy ajtót, és egyre népszerűbb lesz a filmekben a ’90-es évek, ahogy most a ’80-as évek az. Most, hogy eggyel közelebb léptél a jelenhez, bele mernél vágni egy kortárs politikai vetületű filmbe? Évek óta gondolkozom, hogyan lehetne a máról beszélni. Hogy milyen jó lenne a dühödt szembenállást, amiben élünk, feloldani egy közös nevetésben. Tulajdonképpen egy Molière-re lenne szükségünk. Engem az aktuálpolitikából és a megszállott ellenségeskedésből az foglalkoztat, hogy a film segítségével képesek vagyunk-e felülemelkedni ezen. Van konkrét filmterved? Eszembe jutott valami, de még gyűjtöm hozzá a bátorságot. Hétköznapi emberekről szól, akiket megoszt a politika, és ebből különféle vicces helyzetek adódnak. Ez a valóság, amiben élünk, érdemes lenne beszélni róla filmben is.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
