KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

             
   2021/december
MAGYAR MŰHELY
• Orosz István: Szindbád, bon voyage! A rajzfilmes Gyulai Líviuszról
• Gelencsér Gábor: Elveszett illúzió Premodern értelmiségi melodrámák 1.
• Pápai Zsolt: Befejezett jelen idő A kísérletezés szabadsága – Inforg Stúdió, 2000–2010
• Stőhr Lóránt: Beavatás a varázslatba Örök varázs – Tóth János kinematográfus
• Kelecsényi László: Filmregény Magyar filmek, 1896-2021
PREMIER PLÁN
• Barabás Klára: „Az én politikám a zene” Beszélgetés Tony Gatliffal
ÚJ RAJ
• Kovács Kata: Nyughatatlan lelkek Claudia Llosa
• Kovács Kata: Nyughatatlan lelkek Claudia Llosa
VÁROSFILMEK
• Jordi Leila: In Limbo generáció Kínai városfilmek
• Varró Attila: A nyüzsgés és a lárma Swinging London
• Pethő Réka: Szavakról, képekben A Francia Kiadás
• Kovács Kata: Poszter Párizs Könyvesbolt Párizsban
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Huber Zoltán: Le Corbusier rémálma Dean Motter: Mister X
A ZSÁNER MESTEREI
• Géczi Zoltán: Sensei Sonny Chiba (1939-2021)
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: Gazdag szövet Todd Haynes: The Velvet Underground
TELEVÍZÓ
• Navarrai Mészáros Márton: „Egy precíz pali” Beszélgetés Radó Gyulával
FESZTIVÁL
• Nagy V. Gergő: A perverzeknek nincsen gyógyír Bologna: Il Cinema Ritrovato
• Huber Zoltán: Lábadozások kora Toronto
• Teszár Dávid: Gengszterfilmes kánaán Koreai Filmfesztivál 2021
KRITIKA
• Fekete Tamás: Mártírok útja Pablo Larraín: Spencer / Benedict Andrews: Seberg
• Bakos Gábor: A rettenet öröksége Evolúció
• Gelencsér Gábor: A szószék esztétikája Magyar Passió
• Barotányi Zoltán: Kint is, bent is Keith English: Elk*rtuk
• Roboz Gábor: Csendes forradalom Bergendy Péter: Post Mortem
MOZI
• Sándor Anna: Sabaya
• Forgács Nóra Kinga: A boldogság íze
• Teszár Dávid: A Goya gyilkosságok
• Pazár Sarolta: Hajtóvadászat
• Vajda Judit: Én vagyok a te embered
• Varró Attila: Rifkin fesztiválja
• Kovács Gellért: Rejtély a Riviérán
• Alföldi Nóra: Túl jó srác a pasim
• Lovas Anna: Örökkévalók
• Herczeg Zsófia: Szellemirtók – Az örökség
STREAMLINE MOZI
• Baski Sándor: Almák
• Benke Attila: A lengyel Hüakintosz
• Bárány Bence: Finch
• Varró Attila: A Vadnyugat törvényei szerint
• Lichter Péter: Snow Hollow farkasa
• Bonyhecz Vera: Kóristalányok
• Vajda Judit: Szegény tehén
• Zalán Márk: Montreáli Jézus
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Kalandor tendenciák

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline mozi

Montreáli Jézus

Zalán Márk


Jésus de Montreal – kanadai, 1989. Rendezte és írta: Denys Arcand. Kép: Guy Dufaux. Zene: Yves Laferrière. Szereplők: Lothaire Bluteau (Daniel), Catherine Wilkening (Mireille), Rémy Girard (Martin), Robert Lepage (René). Gyártó: Max Film Productions. Forgalmazó: HBO Go. Feliratos. 118 perc.

 

Denys Arcand viszonylag későn, közel ötven évesen vált ismertté a nemzetközi filmvilág számára, az azóta eltelt évek során pedig a kortárs kanadai filmművészet megkerülhetetlen figurájává vált. A rendező hatodik nagyjátékfilmjével hazájában és világszerte olyan tekintélyes kritikai elismeréseket vívott ki, hogy művét napjainkig minden idők tíz legjobb kanadai filmje között tartják számon. Arcand már e korai alkotásában felsorakoztatja rendezői stílusának valamennyi ismertetőjegyét: visszafogott szatirikus hangnem, kíméletlen társadalomkritika, jelen film esetében pedig görbe tükör a média, de még inkább az egyház irányába. A montreáli katolikus közösség egyik papja felkéri az ismeretlen fiatal színészt, Danielt, hogy modernizálja némiképp a templomukban évtizedek óta megtartott és már elavultnak számító passiójátékot. A fiú szabálytalan és radikális színdarabja, mely a Jézus életéről szóló legfrissebb, már-már blaszfémikus tudományos állításokat is beemeli, a közönség köreiben ugyan szép sikereket arat, az egyháznál viszont kicsapja a biztosítékot, akik azonnal a hagyományos előadáshoz való visszatérést követelik.

Arcand témaválasztása inkább sajátos nézőpontja (több ponton von párhuzamot Daniel és Jézus életének eseményei között), semmint eredetisége miatt figyelemre méltó, hiszen a művészetek kommercializálódását, a színészek médiában történő érvényesülésének kizárólagosságát, a formabontó ötletek merev társadalmi elutasítását számos teoretikus, irodalmi mű és film megfogalmazta már. Ironikus módon éppen Arcand formanyelvi stílusa az, ami nélkülöz mindenféle rendhagyó megoldást: konzervatív arculat, olykor indokolatlanul lassú cselekményvezetés, és működőképes, ám korántsem kiemelkedő színészi alakítások. Szatirikus hangvétele nem elég erős, médiakritikája pedig halovány. A Montreáli Jézus ezért egyes pillanataiban ugyan kifejezetten kacagtató, ám összességében nem igazán kiemelkedő alkotás.

Zalán Márk


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/12 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15179