KritikaMagyar PassióA szószék esztétikájaGelencsér Gábor
A még oly meggyőződéssel vallott hitvallás a szószék beszédmódja, nem a művészeté. Az „evangéliumi esztétikáról” tűnődő Pilinszky János „az íratlan keresztény esztétikát” megkülönbözteti a „klasszikustól”. „Ha a »klasszikus vonala« az irodalomnak arányainak mértékével gyönyörködtet, a »jézusi vonal« közvetlenségével. A keresztény művész nem mesteri ábrázolója kíván lenni hősének, hanem felebarátja, s nem szerencséje, hanem veresége óráiban akar legközelebb férkőzni hozzá. A klasszikus művész maszkot visel, a keresztény mezítelen; a klasszikus művész mester, a keresztény szamaritánus.” Eperjes Károlynak rendezőként és színészként jó esélye lett volna arra, hogy a papok és szerzetesek ötvenes évekbeli meghurcoltatását az evangéliumi esztétika jegyében ábrázolja. Annál is inkább, mivel a Várnai Péter Krisztus inge című történelmi színművéből készült film főhőse nem az üldöztetést, bebörtönzést és végül mártírhalált elszenvedő ferences rendi perjel, Leopold atya, hanem a kihallgatására és megtörésére kirendelt fiatal ÁVH-s hadnagy. Ez jó döntés. A téma ugyanis önmagában fontos, játékfilmben kevéssé feldolgozott eseménye a közelmúlt történelmének (Maár Gyula vállalkozott rá először 2007-ben a kitűnő Töredékben), ám mint ilyen, nem drámai anyag, legyen a kínzatás bármilyen kegyetlen is. A mozdulatlan elkötelezettségnek nincs drámája: a sztareci (Dosztojevszkij neve előkerül a történetben) és jézusi (a kínzás csúcspontján kihallgatója szöget üt két tenyerébe) vonásokat magára öltő Leopold (Eperjes alakításában) szent ember, pillanatnyi megingása sincs – szemben az emberré lett Jézussal a keresztfán, a halál előtti „miért hagytál el engem” pillanatában. Sorsa és magatartása megerősítő példa, buzdító tanítás lehet egy prédikációban, de nem egy műalkotásban. Ezzel szemben Keller főhadnagy története drámai: egyházi iskolában, Leopold atyáéknál nevelkedett, de egy igazságtalan döntés miatt csalódott bennük, hithű kommunista lett, s most eljött az idő arra, hogy megtorolja az őt ért sérelmeket, ám az utolsó pillanatban, látva Leopold kitartását és az ÁVH-s garnitúra elvtelenségét, összeomlik, próbálja menteni a menthetőt, s végül maga is áldozat lesz. Csakhogy a filmnek ezt a valóban drámai ívű történetét sem a cselekmény, sem a színészi játék (Kellert Telekes Péter alakítja), sem a rendezés tekintetében nem sikerül művészileg hatásosan megfogalmazni. Nemhogy az evangéliumi, de még a klasszikus esztétika szempontjából sem. A cselekmény már-már bántóan lefokozza a történelmi témát azzal, hogy lényegében műkincs után hajszáról van szó. Az ÁVH-sok, élén a „sátáni” őrnaggyal (még sántít is, továbbá néha oroszul beszél, klasszikus orosz zenét hallgat, de leginkább lop), szinte önmaguk paródiái. A steril környezetben forgatott jelenetek kifejtetlenek, illusztratívok, Keller fent leírt drámája legfeljebb kikövetkeztethető, de nem élhető át. Az egyetlen „szamaritánus” pillanata a filmnek Keller összeomlása, ahogy szubjektív beállításban látjuk őt feljönni a pincéből, s végigtámolyogni egy üres, sivár téren. De aztán az ő története is átvált giccses szentképbe: a látomása halála pillanatában, ahogy a már halott Leopold az égből alászállva megáldoztatja, súlyos aránytévesztés. Jobban mondva prédikációba illő tanítás a megbocsátás megváltó erejéről, s nem pedig egy tragikus hős felmagasztalása bukásában. A Magyar Passió cím – valószínűleg öntudatlanul – rímel a Magyar rekviemre (Eperjes ebben a filmben is szerepelt). Makk Károlynak nem ez a legjobb alkotása. Talán azért, mert az 1990-es filmben már szabadon lehetett beszélni az 1956-os forradalom véres megtorlásáról. Mintha a Kádár-kori cenzúra szorításában művészileg erősebb alkotások születtek volna 1956-ról vagy az ötvenes évekről. A Magyar Passió kapcsán is – stílszerűen, hiszen az ötvenes években még latinul miséztek – a régi latin mondás juthat eszünkbe: Palma sub pondere crescit! „Teher alatt nő a pálma!” S még valami a címről. Az „átkosban” a pesti humor a „szocialista” jelzőt fosztóképzőként értelmezte: a szocialista erkölcs amorális, a szocilista realizmus hamis. Kár volna, ha – az alkotói szándékkal nyilvánvalóan szöges ellentétben – a magyar jelző is azzá válna e nemes szakrális műfajok előtt. Magyar Passió – magyar, 2021. Rendezte: Eperjes Károly. Írta: Eperjes Károly, Horváth Áron, Petrik András, Várnai Péter. Kép: Csukás Sándor. Zene: Bucz Magor Soma. Producer: Hábermann Jenő. Szereplők: Eperjes Károly (Leopold atya), Telekes Péter (Keller főhadnagy), Gál Tamás (Fjodorov őrnagy), Tóth János Gergely (Godafréd), Pásztor Erzsi (Rozi néni), Nemcsák Károly (Steiner), Jakab Tamás (Fekete), Tordai Teri (Klára nővér). Gyártó: Film-Art Stúdió. 95 perc.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
