KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

             
   2021/december
MAGYAR MŰHELY
• Orosz István: Szindbád, bon voyage! A rajzfilmes Gyulai Líviuszról
• Gelencsér Gábor: Elveszett illúzió Premodern értelmiségi melodrámák 1.
• Pápai Zsolt: Befejezett jelen idő A kísérletezés szabadsága – Inforg Stúdió, 2000–2010
• Stőhr Lóránt: Beavatás a varázslatba Örök varázs – Tóth János kinematográfus
• Kelecsényi László: Filmregény Magyar filmek, 1896-2021
PREMIER PLÁN
• Barabás Klára: „Az én politikám a zene” Beszélgetés Tony Gatliffal
ÚJ RAJ
• Kovács Kata: Nyughatatlan lelkek Claudia Llosa
• Kovács Kata: Nyughatatlan lelkek Claudia Llosa
VÁROSFILMEK
• Jordi Leila: In Limbo generáció Kínai városfilmek
• Varró Attila: A nyüzsgés és a lárma Swinging London
• Pethő Réka: Szavakról, képekben A Francia Kiadás
• Kovács Kata: Poszter Párizs Könyvesbolt Párizsban
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Huber Zoltán: Le Corbusier rémálma Dean Motter: Mister X
A ZSÁNER MESTEREI
• Géczi Zoltán: Sensei Sonny Chiba (1939-2021)
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: Gazdag szövet Todd Haynes: The Velvet Underground
TELEVÍZÓ
• Navarrai Mészáros Márton: „Egy precíz pali” Beszélgetés Radó Gyulával
FESZTIVÁL
• Nagy V. Gergő: A perverzeknek nincsen gyógyír Bologna: Il Cinema Ritrovato
• Huber Zoltán: Lábadozások kora Toronto
• Teszár Dávid: Gengszterfilmes kánaán Koreai Filmfesztivál 2021
KRITIKA
• Fekete Tamás: Mártírok útja Pablo Larraín: Spencer / Benedict Andrews: Seberg
• Bakos Gábor: A rettenet öröksége Evolúció
• Gelencsér Gábor: A szószék esztétikája Magyar Passió
• Barotányi Zoltán: Kint is, bent is Keith English: Elk*rtuk
• Roboz Gábor: Csendes forradalom Bergendy Péter: Post Mortem
MOZI
• Sándor Anna: Sabaya
• Forgács Nóra Kinga: A boldogság íze
• Teszár Dávid: A Goya gyilkosságok
• Pazár Sarolta: Hajtóvadászat
• Vajda Judit: Én vagyok a te embered
• Varró Attila: Rifkin fesztiválja
• Kovács Gellért: Rejtély a Riviérán
• Alföldi Nóra: Túl jó srác a pasim
• Lovas Anna: Örökkévalók
• Herczeg Zsófia: Szellemirtók – Az örökség
STREAMLINE MOZI
• Baski Sándor: Almák
• Benke Attila: A lengyel Hüakintosz
• Bárány Bence: Finch
• Varró Attila: A Vadnyugat törvényei szerint
• Lichter Péter: Snow Hollow farkasa
• Bonyhecz Vera: Kóristalányok
• Vajda Judit: Szegény tehén
• Zalán Márk: Montreáli Jézus
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Kalandor tendenciák

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A boldogság íze

Forgács Nóra Kinga


Smagen af sult – dán, 2021. Rendezte: Christoffer Boe. Írta: Christoffer Boe és Tobias Lindholm. Zene: Manuel Alberto Claro. Zene: Anthony Liedo és Mikkel Maltha. Szereplők: Katrine Greis-Rosenthal (Maggi), Nikolaj Coster-Waldau (Carsten), Flora Augusta (Chloe), Charlie Gustaffson (Frederik). Gyártó: Zentropa. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 104 perc.

 

„Ha megkérded, mit akarok, megmondom. Mindent akarok.” A Kathy Ackertől kölcsönzött mottó pontos, akár az alkotói attitűdöt, akár A boldogság íze főszereplőinek motivációit nézzük. A „boldogság” is csak a fordítás során csúszott a címbe, a dán eredti „éhség” helyére. Christoffer Boe a Malus („alma, almafa”) nevű éttermet megalapító házaspár Michelin-csillagért folytatott hajszájának banális sztoriját mintha csak apropóként húzta volna elő a kalapból. Az igazi mutatvány az, ahogyan a filmnyelvvel bánik. Egyszerre tud két dolgot: mondani és csinálni. A performativitás tétje – mint az eredeti történetben a férfiről, a nőről és az almáról – a teremtés. Konstrukció rekonstrukció helyett. A filmnyelv most is megmutatja magát, de nem úgy, hogy rámutat magára. „Ez csak egy film. Egy szerelmi kirakós” – hangzik Boe Rekonstrukciójának elején. Ezúttal szó sincs csak filmről, helyette mindenről van szó. Mintha a bűvészet helyét átvenné a varázslat.

Világos, ahogyan az eredeti történetben, úgy ebben sem lehet igazán banális az antropológus Maggi (Katrine Greis-Rosenthal átütő alakítása) és Carsten, a séf sorsa. Az ember olyan teremtmény, aki mindent akar. A boldogság íze is karrierfilm, romantikus melodráma és családi dráma egyben. Az elképesztően technikás kameramunkától (Manuel Alberto Claro felelős a Melankólia képi világáért is) a színpadiast filmszerűvel szorosan összeöltő inszcenírozáson át a közvetlen közelről szemlélt érzéki valóságot a realitástól eloldó stilizációig millió eszköz igyekszik aláhúzni, mint afféle esztétikai dobpergés: az élet porondjára való kilépésről, megmérettetésről lesz szó. Szeretetvágy és becsvágy, beteljesülés és kiteljesedés nem egyeztethető össze. Mindennek ára van, és a mindent akaró ember meg kell hogy fizessen. Legalábbis Boe és Tobias Lindholm (A vadászat) közös forgatókönyve szerint. Sebeket kell kapni, de kivérezni nem kell. A boldogság íze ugyanis nemcsak a bűnbeesés, de a kegyelem filmje is. Morális és érzéki tér, kert és erdő. Pont olyan könnyű benne eltévedni, mint meglátni a helyes ösvényt. Ez legfőbb erőssége és legnagyobb gyengesége. A néző a történetet keresi, az ösvényt. Ez a film pedig akkor igazán jó, mikor elveszünk és nézelődünk benne.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/12 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15162